2021. február 23., kedd

please remain seated and breathe normally

Meglehetősen turbulens napokat élünk. Dani egyszerre kezdett el kúszni, nyalta be az első vírusát (minden oké, csak egy nátha, de okozott pár álmatlan éjszakát) és áll(t) át a háromról két napközbeni alvásra. Ezzel párhuzamosan beírattuk bölcsibe, nagyon megnyugtatóan kerekedett le a sztori, legalábbis jelen állás szerint. Aztán majd meglátjuk, amikor el is kezdi (október végén)... Közben B. közvetlen kollégáinak 90%-át kirúgták, én fogytam újabb 5 kilót, és már csak két hónap a parental leave-emből. 17 fok van és hétágra süt a nap. Jöhetne már az az oltás... 

2021. február 7., vasárnap

gasztro

Az utóbbi időben részben véletlenül, részben tudatosan nagyon kevés húst eszünk, és csomó szuper kajára bukkantunk így a neten, amik nemcsak finomak, viszonylag egyszerűen elkészíthetők és egészségesek, de elég fotogének is. Gondoltam, megosztok párat, hátha valaki kedvet kap a vega konyhához :)

Sült karfiol mandulával és quinoával

Ikeás recept: grillezett vadlazac avokádós kukoricasalátával (kérésre tudok receptet küldeni)

Padlizsános lasagne ricottával és spenóttal

Chili & Vanília receptje: zsályás, tejszínes sült édeskrumpli 

Narancsos pácban sült tonhalsteak

Quinoával, édeskrumplival, fekete babbal, lilakáposztával és kaliforniai paprikával töltött gomba

Indiai vöröslencse dahl

+1 desszert :)

Hipergyors bögrés süti

2021. február 5., péntek

bölcsivadászat

A fene se gondolta, hogy ez ennyire komplikált lesz. Már 20 hetes terhesen feliratkoztattuk a kis magzatot az állami bölcsik várólistájára, akkor még azzal a szándékkal, hogy a Ded márciusban kezdjen (alig 9 hónaposan - jézusom), később, amikor eldöntöttük, hogy B. végülis full time parental leave-et kér, ezt szeptember/októberre módosítottuk. A "bölcsihatóság" nyugtázta, update-elték az aktát, én meg hátradőltem és örültem magamnak, hogy ennyivel korábban feliratkozva tutibiztosan lesz helyünk. A bölcsihatóság, úgy képzelem, ördögi kacajt hallatva süllyesztette a dossziénkat a másik kiscsillió "úgyse jutnak be" feliratú közé, csak épp nekünk nem szóltak erről. Háromhavonta kell(ett) nekik írni/telefonálni, hogy még mindig érdeklődünk, mindannyiszor visszaírtak, hogy oké. Most, hogy ez az egész testközelbe került, felhívtam őket januárban, hogy értem én, hogy eddig semmi biztosat nem tudtak mondani, na és most? És ha most sem, akkor mikor igen? A nő a vonal túloldalán úgy hangzott, mintha a FAQ rovatból olvasná fel a választ aznap hatvanhetedszerre (de legalább kedvesen): azt tanácsolják, hogy mindenképp nézzünk magánbölcsiket is, mert ők - kapaszkodj - JÚNIUSIG nem tudnak biztosat mondani. Meg hát igazából utána se, csak már talán a június is kicsit késő, ugye, Madame, egy szeptemberi kezdéshez. Anyád. (És ez már a nyomdafesték-kompatibilis reakcióm hetekkel később.) 

Itt kicsit kiszakítom magam a történet fonalából (!), és elmondom, hogy Luxembourg városban összesen öt darab állami bölcsi van összesen 300 hellyel, ebből mondjuk (tényleg csak hasraütésszerűen) a fele a babáké (2 év alatt). Na, tehát (tan)évente mintegy 150 hely. Ehhez képest 2016-ban 6855 gyerek született az országban - persze, van, aki közülük nem (itt) ment bölcsibe, de ha nagyon nagylelkűen csak 3000 leendő fővárosi bölcsissel számolunk évente, az is elképesztően sok a 150 helyre. Na, szóval ezért iratkoztunk fel a 20. hétben. Bölcsi amúgy 3 éves korig van, nem kötelező, fizetős az állami is, utána 3-4 éves kor között választhat az ember, hogy marad-e a gyerMek a bölcsiben, vagy megy az úgynevezett (már ingyenes) "précoce"-ba, amit én jobb híján óvodaelőkészítőnek fordítok, és hát végülis az is, de az elsődleges célja a (francia & luxemburgi) nyelvi integráció. Aztán 4 éves kortól kötelező az óvoda. Az már ingyenes és hely is van elég. Még annyit ehhez az intermezzóhoz, hogy jellemzően a gyerekek még babakorban kezdik a bölcsit; már kéthónaposan is be lehet őket adni. (💔 Ilyenkor nem tudom, kit sajnálok jobban.) Ritka, amennyire én tudom, hogy valakit egyéves koránál tovább otthon tartsanak. Mi viszonylag mázlisták vagyunk, hogy B. munkahelye és pozíciója lehetővé teszi, hogy fél évig távolmaradjon, a legtöbb kismama / fiatal anyuka ismerősömnél ez nincs így. Na, mindegy, a lényeg, hogy nálunk az, hogy 15 hónaposan adjuk a Dedet bölcsibe, az összes lehetséges szülői szabadság teljes felhasználását jelenti, ennél egyszerűen nem lehet tovább húzni (az EU-s intézményeknél dolgozóknak ennek a duplája, szülőnként 12 hónap parental leave jár, de gyakorlatilag nulla pénzzel, nekünk viszont azért nettó 2800 euró/hó az a fél év, de ezt csak a teljesség kedvéért mondom el, és nem megyek bele a melyik a fontosabb, a pénz vagy az idő kérdéskörbe, egyrészt mert a válasz szerintem egyértelmű, másrészt meg mert nekünk az van, ami van, fölösleges ezen vekengeni). 

Na, visszatérek a fonalamhoz. Szóval ez az ominózus telefonbeszélgetés kb. két hete volt, és akkor baromira kétségbeestem - nem amiatt, hogy miből fogunk egy magánbölcsit megfizetni, hanem hogy mi van, ha már oda is elkéstünk, hát szeptemberig már csak nyolc hónap, jézusmária világvége, mondhatok föl, hogy femme au foyer legyek teljes munkaidőben, mi lesz így, mindmeghalunk. Akkor elkezdtünk tragikus hirtelenséggel magánbölcsiket nézni, és beírtam egy helyi érdekű Facebook-csoportba is tanácsért, és az egyik posztomat követően rámírt egy volt kolléganőm, és gyakorlatilag egyértelműen kimondta, amit eddigre már sejtettünk: felejtsük el az állami bölcsiket, ott annyira kevés a hely, hogy csak az igazán rászorulók jutnak be, ő nem ismer senkit, akinek sikerült volna (mondhatnánk, hogy egy ember ismeretségi köre nem reprezentatív, de ez a nő speciel óriási networköt tudhat magáénak), azonnal jelentkezzünk magánbölcsikhez, és mindenképp többhöz, mert ezek jórészt kisebb, családias intézmények, kevés hellyel és hosszú várólistákkal... 

Na és akkor kiderült, hogy Luxi városban és közvetlen közelében, azaz tőlünk (itthonról vagy a munkahelyeink valamelyikétől) autóval egy 20 perc sugarú körön belül úgy nagyjából 150 magánbölcsi van, ebből válasszon az ember. Hát kösz. Tudom, ha nincs hely, az a baj, ha van hely, az a baj. Valami mindig a baj! De az igazi baj, hogy nem derül ki, van-e helyük, amíg az ember nem ír nekik / hívja föl őket. Millió időt eltöltöttünk például egy nagyon szimpi bölcsi honlapjának böngészésével meg a jelentkezési lapjuk kitöltésével, mire kiderült, hogy 2022. szeptemberig tart a várólistájuk. Persze, telefonálhattunk is volna. Na de azt ki szeret. Lényeg a lényeg, jelentkeztettük a Dedet négy bölcsibe, ebből kettő azt jelezte vissza, hogy van is helyük szeptembertől, jövő héten illetve másfél hét múlva nézem meg őket, egy bölcsi volt ez a fenti, amelyik 2022-ig tele van, és egy még nem reagált. A "2022-es" bölcsit amúgy elmentem megnézni, mert csak így lehetett a várólistára fölkerülni, meg főleg mert kíváncsi voltam, szimpik voltak, de valószínűleg hiába. 
Ja, és ne felejtsük, hogy az állami várólistán még mindig fönt vagyunk. Haha. 

a leendő bölcsis nagyfiú az új szőnyegén
      

2021. január 31., vasárnap

Egy éve ilyenkor voltam utoljára Budapesten. Hihetetlen. Soha nem telt el ilyen sok idő két hazautam között. Maga a város is hiányzik kicsit, de az emberek még sokkal jobban. És fogalmam sincs, mikor látom őket. 

2021. január 29., péntek

nem is zordon a január

Nagyon rossz bloganyuka vagyok, hogy ennyire elhanyagolom ezt a felületet. De sajnos mostanában jóval kevesebbet alszom, mint szeretnék, úgyhogy - ki hitte volna, hogy egyszer ilyen kijön a számon - egyszerűen nincs időm ilyen úrnői huncutságokra, mint a blog. 

Azért arról megemlékezem, hogy ez az év nagyon jól indult, szerintem soha nem voltam ennyire optimista és feldobott januárban, mint idén, még az alváshiány ellenére is. A legfőbb oka ennek természetesen a kis Dániel, aki hihetetlenül szociális és interaktív lett így a hetedik hónapra (tegnap töltötte a hét hónapot, úristen), gőgicsél, hümmög, kacag, rötyög, berreg, és mindezt párbeszédes formában (is), jól el lehet vele beszélgetni akár a dialektikus materializmusról is - senki ne lepődjön meg, ha a válasz egy tömör és megfellebbezhetetlen ÖE E E EEENNN EMME lesz. Próbál kúszni, minden (is) érdekli, és annnnnyira édes, hogy nincsenek szavak. Három hónap múlva ilyenkor nekem már újra meló... 


A másik oka a lendületes évkezdésnek, hogy az első bő két hétben gyakorlatilag végig hó volt, és olyan gyönyörű volt...! Még egy átalvatlan (!) éjszaka után is örömmel mentem sétálni, hóóóó!






A harmadik pedig, hogy elkezdtem az Anyatest Projekt Hurrá, szültem! elnevezésű nyolchetes edzésprogramját, most tartunk a harmadik hét végén, minden hétköznap tornázom, nagyon jólesik és szédületes gyorsasággal elkezdtek lefele menni a kilóim is (nyilván nemcsak a tornának, hanem főleg a kevesebb kajának köszönhetően), úgyhogy nagyon motivált vagyok, hogy legalább a terhesség előtti súlyomat minél hamarabb visszanyerjem (már csak 5 kiló). Aztán lehet tovább menni lefele persze. ;)


2021. január 6., szerda

2021 - the one with question marks

Szerintem soha nem volt még olyan a felnőtt, önálló életemben, hogy januárban ennyire ne tudtam volna semmit a következő év(em)ről, mint most. Persze ha úgy vesszük, tavaly ilyenkor se tudtam többet, csak azt hittem, aztán jött a korona és borított mindent. Remélem, idén be tudjuk oltatni magunkat (legalább a család 16 éven felüli tagjai, de ha kiderül, hogy gyerekeknek is biztonságos, akkor mindhárman) és jövő ilyenkorra lehetek ugyanaz a nagyon előre tervező én, aki lenni szeretek. 
Mindenesetre jelentkeztem erre, hogy jól induljon az év, meg mert végre olyan kondiban érzem magam a rengeteg sétától (majdnem 1500 km július közepe óta!), hogy van kedvem más mozgáshoz is. Meg vettem/rendeltem könyveket. Ennél jobban/többet nem merek tervezni. 🙈


2021. január 1., péntek

2020 - the one with the baby

Valami hihetetlen megkönnyebbüléssel ébredtem ma, pedig nem érzem, hogy annyira borzalmasan rossz lett volna nekem 2020. Vagy lehet, hogy a 7+2 óra alvás tette? 🤔



2020. december 28., hétfő

féléves a kisfiunk

A hathónapos valahogy kevésbé hangzik sokkolónak. De hogy már az "év" szó szerepeljen a korában?! Felháborító, hogy ezek a mai fiatalok nem átallanak felnőni. 
A kis féléves továbbra is végtelenül cuki, nagyon hangos, amikor épp beszédes kedvében van, rikoltozik, vigyorog, énekel, nyálbuborékokat fúj, berreg, nyögdécsel, zümmög, gőgicsél, szóval nagyon kommunikatív. Mindennap előrukkol egy új mássalhangzóval, most épp a mmmmmm van soron. :D
A majdnem két héttel ezelőtti első igazi hasrafordulás után tartott egy hét szünetet, nehogy elkapasson minket, aztán pár napja igazán beindult a buli, most már, ha lerakom a földre a hátára, szinte azonnal átfordul. Néha sikerül magától visszafordulnia hátra, néha segíteni kell (ezt elég egyértelmű panaszos sírással szokta kérni), és pár percnél többet egyelőre nem tölt egyhuzamban hason, de mihelyt újra a hátán van és kicsit kipiheni tovább, átfordul újra, és így tovább. Tegnap tett három egész fordulatot a nappali padlóján teljesen egyedül, a kis guriga. 
Minden érdekli, nagyon figyel. Emberekre, tárgyakra egyaránt. Hosszasan elbabrál ugyanazzal a tárggyal (most épp egy összegombócozott pár zokni és egy puha-zörgős babakönyv a kedvencek, a lajhár kicsit kiesett a pikszisből, szegény), maga elé emeli, fogdossa, nézi, lobogtatja, leejti, felveszi újra, stb.
Már kóstolt almát, banánt, körtét, sárgarépát és sütőtököt. Egyelőre egy étkezés sincs kiváltva, de lassan haladunk efelé. Amúgy egy jó napon 5-6-szor szopik (éjszaka incl.), kb. négy és fél - öt órát elvan simán evés nélkül. Azt asszem írtam, hogy kint van (nyilván nem teljes egészében) a két alsó metszőfoga, két kis rizsszem. 
Az éjszakai alvása most egy ideje nagyjából egyforma: 8 és 9 között alszik el, 4 és 5 között ébred egyszer, aztán még visszaalszik 8-9-ig (ez a része változó, van, hogy csak 7- fél 8-ig). Napközben a babakocsiban alszik általában, 35 perctől bő másfél óráig terjedő időtartamokat, 3-4-szer. Az ujjszopást teljesen elfelejtette kb. háromhónapos korára, azóta anélkül alszik el, cumija sincs. Néha a mandzsettáját szopja. 
Nagyon szeretjük.





2020. december 25., péntek

körkérdés az olvasókhoz - update

Magyarázattal tartozom, teljesen jogos. A kettővel ezelőtti posztban feltett kérdés(eke)t az ihlette, hogy az én anyukám nagynénje Pikler Emmi magyarországi csecsemőotthonának, a Lóczynak volt az igazgatója egy időben, és személyesen Pikler Emmitől tanult csecsemőgondozást a negyvenes-ötvenes években (miután sikerült egy budapesti csillagos házban túlélnie a soát). Az én első gyerekorvosom a Lóczy gyerekorvosa volt. Hetente járt hozzánk egyéves koromig (vagy lehet, hogy tovább is), és minden egyes apró mozdulatot, gondozási lépést megmutatott anyunak és kíméletlenül megmondta neki, ha valamit szerinte rosszul csinált. (Anyunak addigra már több mint 15 éve nem élt a saját anyukája, akitől ilyesmiben tanácsot kérhetett volna.) A Pikler-módszer szerint voltam csecsemőgondozva (meg az öcsém is persze), de ennek ellenére én is, mint olyan sokan, egészen a közelmúltig a "ridegtartásra" asszociáltam erről a névről, teljesen alaptalanul, de szöget ütött a fejemben, hogy miért tartja magát ennyire masszívan ez a tévhit, és arra jutottam, hogy azért, mert a Pikler-módszerről magyarul egyszerűen csak az talál információt online (vagy akár nyomtatott formában), aki kifejezetten ezt keresi, tehát már hallott a névről. Ha bármiféle problémát vagy kérdést beírok magyarul a google-ba, nem a Magyarországi Pikler Társaság honlapja jön föl a válasszal - most az teljesen mindegy, hogy a módszerével egyetértek vagy nem, de egyszerűen nem lehet vele sehol sem találkozni. Pedig ráadásul magyar módszer, tehát igazán lehetne hazai piaca. Jelenlegi formájában teljesen elavult, az Anyák könyvét utoljára a 80-as években adták ki frissítve (!), azóta nyilván csomó minden változott nemcsak az elérhető csecsemőholmik (pl. eldobható pelenka) terén, hanem a tudományban is (pl. mikortól adható tehéntej a babáknak). Mégis, az alapelvek kortalanok és használhatóak lennének bármilyen körülmények között. De egyszerűen nem lehet hozzájuk férni. És még egyszer mondom, az most tökmindegy, hogy az ember egyetért velük vagy nem. 
Nem reprezentatív felmérésem azt az eredményt hozta, hogy magától az ismeri, aki abban a generációban lett szülő, amikor az Anyák könyve aktuális volt, tehát a 70-es, 80-as években (a szüleim generációja), mindenki más pedig, aki véletlenül ismeri, annak a szülei adták a kezébe a könyvet vagy valahonnan máshonnan hallottak róla. Véletlenül senki nem találkozott a módszerrel. A neten valamilyen akut problémára megoldást keresve senkivel nem jött szembe Pikler Emmi neve. 
Na, szóval erre voltam kíváncsi.
Egyébként az az érdekes, hogy pár napja kíváncsiságból beírtam a google-ba, hogy itt van-e Pikler-módszert alkalmazó bölcsi, és kiderült, hogy az állami bölcsikben és a Montessori-bölcsikben és még más magánbölcsikben is őt követik, sok honlapon volt róla és az alapelveiről külön ismertető. És úgy általában úgy tűnik, hogy Nyugat-Európában sokkal nagyobb keletje van, mint otthon (pun intended). 
Ez a poszt tulajdonképpen egy óriási zárójel, csak meg akartam magyarázni a kérdést a kettővel ezelőtti posztban.