Vackor az 1. c-ben
Nehéz az embernek úgy gyereket nevelnie, hogy a saját gyerekkora ne befolyásolja. Nálunk az iskola témája két teljesen ellentétes érzelmet jelent: én "iskolás" vagyok, B. "iskolaellenes" - nyilván mindketten a gyerekkori élményeink és a szüleink hatására. Nekem az iskola volt (és van?) a természetes közegem, nem csoda, mindkét szülőm tanár, otthon se hallottam másról, mint tantárgyfelosztásról, hiányzásokról, értekezletekről, fogadóórákról. A tanárok és az iskola nekem tótumfaktum volt, otthon éreztem magam az iskolában (és vice versa, mondhatni, ld. fent). B. ezzel szemben egész másban nőtt fel, náluk az iskolát és a tanárokat megkérdőjelezni volt szokás, megvetően emlegetni, nem igazán komolyan venni. Az egészséges, "normális" valahol a kettő között van, azt képzelem. :D Mindenesetre Dani ebbe született bele, az egyikünk elszoruló torokkal emlegeti az iskolát mint olyat, a másikunk a szemét forgatva. :D Ráadásul abban is tök különbözőek vagyunk, hogy B. a tananyag és a gyermek előrehaladásának szoros nyomon követését (adott esetben felülbírálását) tartja célszerűnek, én meg úgy vagyok vele, hogy a tananyag abszolút nem az én asztalom, a gyermekem előrehaladása meg az ő (a gyermekem) dolga, ha gond van, majd szólnak. De velem se tanultak otthon soha, az iskola ilyen értelemben magánügy volt, természetes volt, hogy a házit megírom, a megtanulnivalót megtanulom. Az öcsémre nem emlékszem, hogy kellett-e ezekkel nyaggatni. B. azt meséli, hogy náluk addig nem kezdődhetett el a délután, amíg meg nem írta a házit (amúgy ez nálunk is kb. így volt, kivéve, hogy elsőben én még aludtam délután hazaérve, és aztán jött a házi).
 |
| "végre iskolás" |
Na, szóval ebben a szellemiségben készültünk az iskolára Danival, azért inkább az én lelkesedésem kapott nagyobb hangsúlyt (plusz mivel az én szüleimmel sokkal többet találkozik, mint a másik nagymamájával, az ő lelkesedésük), és bár a tanszerek beszerzése engem izgatott hármunk közül a leginkább, azért Dani is kíváncsian várta a mai napot, sokat kérdezett az iskoláról, hogy mit és hogyan fognak ott tanulni, stb. - de azért érezhető volt az aggodalma is, hogy milyen is lesz majd az iskola. "És ott egyáltalán nincs beszoktatás?" - kérdezte többször is csalódottan...
Ma reggel az asztalnál várta a megpakolt Schultüte, tettünk bele neki írószereket, matricákat, matricásalbumot, egy kis legót, és persze édességeket is, ahogy dukál. Aztán felvette az iskolatáskát, és hajrá, indultunk a művházba (Stadthalle) az évnyitóra - ami valójában az elsősök üdvözlése volt, mert a tanév mindenféle nyitás nélkül már tegnap elkezdődött. Az elsősök leültek az első három sorba, először megilletődötten, aztán amikor megtalálták egymást a kis haverok az oviból, akkor már sokkal felszabadultabban ("a K-val azt csináltuk viccből, hogy megmutattuk egymásnak, hogy mi van a tolltaltónkban!"). Először beszélt az igazgatónő, közösségről meg barátságról meg kalandokról, aztán énekeltek először a harmadikosok, aztán a másodikosok egy-egy dalt (elnézést, de egyik előadás borzalmasabb volt, mint a másik, a szerencsétlen gyerekek ott ásítoztak, egy kislány elkezdett a színpadok a többiek mögött bukfencezni, a legtöbb gyereken látszott, hogy kb. fogalma nincs, mit keres ott), aztán kb. egy óra elteltével végre felhívták az elsősöket osztályonként a színpadra, és hálistennek a c-sekkel kezdtek. Na, ez nagyon cuki volt, ott álltak azok a kis gyerekek a színes iskolatáskáikkal meg Schultütéikkel, és büszkén vigyorogtak és integettek a szüleiknek! :) És Daniék végül csak 14-en lesznek, halleluja!
Aztán felvonultak az osztálytermükbe ismerkedni, a szülők meg el voltak engedve kb. két órára, illetve hát ott ismerkedni kellett volna meg small talkolni, de én némettudás, B. pedig lelkesedés hiányában ezt inkább szkippelte, és egy darabig ott tébláboltunk, aztán sétáltunk egyet a belvárosban, és végre készült rólam pár kurvajó kép a kurvajó ruhámban (avagy az évnyitó értelme).
11:30-ra kellett visszamenni, és fel kellett mennünk az osztályterembe, ahol ott ültek a gyerekek a tanítónénivel körben a földön, és a tanítónéninél ott volt az osztály plüsstehene, Carla. :)) Dani elmondása szerint megnézték az iskolaépületet alaposan, meg a termükkel ismerkedtek, egymással kevésbé (de ugye erről elég keveset tudunk). Két ismeretlen kislány közé ült le (de nem tudom, hogy mennyire lesz ez az állandó helye). Azt mesélte, hogy a szünetben sírt, hogy haza akar jönni... De az egyik tanítónéni megvigasztalta. Ebédre kebab volt a kívánsága, úgyhogy beültünk kebabozni, aztán még fagyiztunk is. A napot remélhetőleg a strandon zárjuk, mivel még mindig tombol a nyár...
Velem sem kellett tanulni második osztály után semmit, meg a nagyobbik öcsémmel sem, de a kicsivel elég sokat. Most ne vedd magadra, hiszen még nem tapasztaltad, de MINDIG azok a szülők értetlenkednek a gyerekkel való együtt tanuláson, akiknek nagyon motivált és nagyon okos gyerekeik vannak. Egyszerűen egy átlagos, vagy valamilyen nehézséggel küzdő gyereknél ha azt mondod, hogy az a gyerek dolga, akkor az a gyerek elveszett. Főleg a magyar iskolarendszerben, ahol a leszakadóknak nulla segítség nincsen. Nekem a fél életem a gyerekeimmal való tanulással ment el, ebben persze benne volt a covid is, amikor ugye itthon kellett tanulni, de a kicsivel amit pl. a múlt évben végignyomtam, az kegyetlen volt. És látom, hogy az iskola színvonala folyamatosan romlik, de drasztikusan, a lányomnak még csak 1-2 rossz tamára volt, neki kb. egyetlen jó sincsen. Mindent én magyarázok el neki, én gyakorlok ki vele, és miközben nyelvtehetség (minden gyerekem ügyes nyelvekben), tehát teljesen magától tanult meg olyan szinten angolul, ,hogy folyamatosan tud beszélni, de németes osztályba jár, és küzdünk, mint az a bizonyos malac, mert én 30 éve tanultam 2 évet németül, érted. :))) Pedig német tagozatos! Heti 5 németórája van, és mégis nulla szinten tudnak. Ez hogyan lehetséges?? A matekon állandóan felhúzom magam, hogy az egész osztály nem ért valamit, nem megy nekik. Megoldás? Holnap dolgozatot írunk. Nem tudom, attól majd megértik?? Anyukám (szintén tanár), fogja a fejét a magyartól, amikor most már jobban volt, telefonon igyekezett segíteni a kicsinek, de az is tök gáz. A törinél sokszor nem bírok egyáltalán én sem kiigazodni a tananyagon, a lényeges dolgok kimaradnak, így az egész érthetetlenné válik, és folytathatnám a sort. A kicsim átlagos képességű, némi tanulási nehézséggel (nehezebben koncentál, és hosszabb, összetett utasításokat már nehezebben követ), de amúgy ügyes, és van, amiben kifejezetten tehetséges, ha nem tanulnék vele, nem segítenék akkor viszont közepes tanuló lenne. Nem önmagában a jegy a fontos, hanem a lehetősége a későbbi továbbtanulásra. Szóval ez bonyolult kérdés, és ugye ez is abba tartozik, hogy először voltak elveim, aztán lettek gyerekeim. :)))) A nagyoknál amúgy pont itt, hetedik tájékán lehetett elengedni a dolgot, mert már maguktól is szépen boldogultak, de ilyen tanári állománnyal a kicsinél ezt nem tudom elképzelni, de majd meglátjuk, mert most új tanárai lesznek, mert a matektanár alsós volt (csak a hülye magyar rendszerben feltaníthat hatodikig), magyarból meg nívócsoportba kerül. De nyáron dolgozni úgy, hogy nem kell ezzel foglalkoznom tiszta felszabadító élmény, pl. rend van. :))) Mert van időm erre, amúgy meg nulla.
VálaszTörlésTELJESEN egyetértek veled! Persze, hogy azért gondolom úgy, hogy a tanulás a gyerek dolga, mert ezt ismerem (hálistennek). De nem értetlenkedem egyáltalán a gyerekkel együtt tanuláson, a szüleim révén rengeteg ilyen gyereket ismertem közvetve. Nem tudom, Danival mi lesz a helyzet. Az eszével nem hiszem, hogy lennének problémák, de a fegyelmezettséget még (nyilván!) tanulnia kell, és hát szerintem még kicsi is az iskolássághoz - még csak bő egy hónapja volt 6 éves. Ma már kaptak egy első házi feladatot vonalat kellett húzogatni, színezni, dolgokat összekötni, ilyesmik, és már az is elég sok "rugdosásba" került, hogy azt is megcsinálja. De hát első nap, elfáradt, stb., ebből nyilván önmagában semmilyen messzemenő következtetést nem érdemes levonni.
TörlésAz elején szerintem szinte mindegyik kisgyerek mellett ott kell állni, amíg tényleg maga felveszi a ritmust. Amúgy részvétem, ez kegyetlen volt, hogy 4 sor csészevonal, meg 4 sor fecskevonal, azt a rimánkodást, amit ezért kellett csinálni, sosem felejtem el. :))))) (Nem tudom a németek folyóírással írnak amúgy??). És persze ott van az olvasás tanulása, amit egyszerűen MUSZÁJ otthon gyakorolni, másképpen nem megy. És nálunk a napközi nem vált be. A lányom járt 1 hónapig, aztán kivettem, pedig ő úgy ment suliba, hogy már 400-500 oldalas regényeket olvasott. De ez a vonalak húzása, na ez őt is idegesítette, mint állat. A rengeteg rajzolás meg a fiúkat, akik nem szerettek rajzolni. A "kedvencem" az volt, amíg a szövegértést rajzolással kellett "bizonyítani", és olyanokat kellett lerajzolni, hogy a csacsi húz egy szekeret, amin 1 lány, meg 2 fiú van, piros takaróval letakarva, a lányon ez van, stb. Itt kiakadtak, de én is. :))) Szóval vicces időszak, nem hiányolom. :)))))
TörlésSzegény nagyfiam minden ilyen szar változásba pont beleesik, így neki heti 26 órája volt elsőben, ami szerintem iszonyat sok! És a tanító néni mondta, hogy minden ötodik óra végére a padon fekszik, annyira ki van merülve. Pedig 3 éves kora óta nem aludt délután...Belejönnek. Meg mi is. :))
Ügyes lesz Dani. :) Meg te is. :) Amúgy tényleg jók a képek. :))))
Kíváncsi leszek... Az írásmunkafüzetek, illetve ismerős elbeszélése alapján először kis nyomtatott betűkkel tanulnak meg írni, és utána jön majd a folyóírás, de jön, igen!
TörlésHát szia Vera! Úgy tűnik, most tudok kommentelni amit már talán több éve nem tudtam nálad. Szóval gratulálok a sulikezdéshez, nagyon cuki a "nincs beszoktatás?". Én ezt a segítést is áttettem a "genetikával hozott", azaz teljesen befolyásolhatatlan tulajdonságcsoportba. Velem Anyukám egész alsó tagozatban tanult (és hányszor tépte ki a lapot és íratta újra az egész leckét mert ronda lett...) de a mateket meg a románt még 8.-ban is kikérdezte (meg állandóan plusz feladatokat adott). A tesómnak nem igazán. (ma már tudom hogy nem okosabb volt csak kevésbé szófogadó). Én a kislányommal még első-másodikban valamit tudtam tanulni, a matek volt nehéz (mert hülyén tanították, alig adtak házifeladatot de a követelmény megvolt), de éveket öregedtem az örjöngős hisztik miatt, azóta viszont semmi. Ő már nagyjából ChatGPT-vel vagy fejből csinálja azt a 15-20 perces házit amit kapnak (5-es volt most) és irodalomból meg történelemből a tanárok pár soros vázlatot diktálnak nekik, így a tankönyvet ki se nagyon kell nyitni. A mi iskolánk szerintem etalon kellene legyen az új oktatási miniszter által tervezett könnyítésekhez mert ennél kevesebb terhelést már lehetetlen adni. Kiváncsi vagyok, hogy milyennek fogod érezni a német iskolarendszert így hogy a magyart is jól ismered (mondjuk a te gyerekkorodbeli iskolát el kell osztani kb 5-tel hogy a mai nehezsegi fokozatot megkapd).
VálaszTörlésJa még Böbére reagálva: rajzolni sokat rajzoltam én is. 3.-ban és 4.-ben az olvasmányokhoz rajzolni kellett. Ahelyett hogy leíratták volna velük az olvasmány tartalmát pár mondatban. Sosem tanulta meg, hogy egy történetet (akár egy videót, mesét vagy amit látott) el tudjon mesélni a saját szavaival. Viszont az én rajzaimra állandóan dícséretet kaptunk. (Én aki gyengén rajzolok, mikor én voltam gyerek anyukám a rajzaimat is kijavítgatta, újracsináltatta - ma már a rajzolás elvárt színvonala is lecsökkent.)
Nem tudom a te lányod hová jár, de én Tamkónál is elképedéssel olvasom amiket írsz, nálunk nagyon-nagyon nem ez van. Bazi nagy a terhelés, sokszor van olyan, hogy 1 óra csak mondjuk a matek házi, és akkor még minden másból is van, töriből is külön papírokra kinyomtatptt szarok vannak, meg titokban megvetetett másik könyvet, plusz átláthatatlan a "vázlat" is (annak nem nevezném), rengeteg kiselőadást kell csinálni, stb stb. Nekem a múlt tanévben volt két gimisem, (meg egy egyetemista, de azt most hagyjuk), és vicces módon az ált sulis tanult a legtöbbet (nem azért, mert hülye, hanem, mert jóval nagyobb a terhelése). Én eddig minden gyerekem esetén azt a következtetést vontam le, hogy ha az ált. sulin átverekedtük magunkat, meg az irdatlan kegyetlen felvételin, akkor hátra lehet dőlni, mert a gimi már gyerekjáték ahhoz képest. Csak oda be kell tudni kerülni. Az nehezebb, mintha már ott vagy, akkor elvégezni...
TörlésSzia Ella, örülök, hogy tudsz kommentelni!
TörlésÉn ehhez csak a saját élményeimet tudom hozzáfűzni, amit semennyire se érzek relevánsnak, a ti gyerekeitekről olvasva: általánosban két perc alatt megírtam a házit, tanulnom külön sose kellett, gimiben csapott arcul, hogy ja, külön is kellene készülni, nem elég csak odafigyelni az órán?... Gyakorlógimibe jártam, egy tökéletesen átlagos általános iskola után... De megtanultam tanulni, az első év alatt, és onnantól már sokkal könnyebb volt! De az általános iskola nekem tényleg nulla erőfeszítés volt - azt a következtetést vontam le, hogy részben az én képességeim miatt, részben mert a követelmény se volt magas. Emiatt nehéz elosztanom öttel, mert nem nagyon van mit :D
Én sem tanultam semmit általánosban, és kitűnő voltam végig. Sorra nyertem a versenyeket is. De.
Törlés1. Nem átlagosak a képességeim (nem akarom direkt túlszereénykedni)
2. Nagyon jó, mi több, kiváló tanáraim voltak, tehát az órán figyelve meg tudtam tanulni a tananyagot (az én gyerekem tanárai, hát na...)
3. Mindez 35-40 éve volt. (Teljesen más világban élünk most.)
Csak jelezném, hogy az elmúlt években többször volt olyan, hogy 185 ponttal lehetett bejutni tanító szakra (500 pont a maximálisan elérhető, korábban volt egy 280 pontos limit, ami alatt sehová se lehetett bekerülni, de azt eltörölték.) Szerencsénkre ezek közül sokan nem végzik el, és a felük végzés után el sem kezdi a pályát, de a többi a pályán van!
Lehet Vera, hogy akkor valóban gyengus volt a te sulid akkor. Tudom, hogy egy kerület, de talán te a Gádor-ba jártál? "Mi" a Baross-ba járunk (sajnos) kerületen belül sem jó a híre de vannak még gyengébbek, nem tudom ott mi mehet.
TörlésBöbe a lányom a körzetes suliba jár, egész alsóban próbáltunk máshova átmenni nulla sikerrel mivel mindenhol (a kerületben) tele a létszám. Sajnos 8 osztályos gimibe nem jutott be, pedig az írásbeli pontszáma alapján simán felvették volna, de a szóbelin egyáltalán nem tudott megfelelni (lehet már ez is a gyenge általános iskola miatt van, ahol még felelés sincs, csak dolgozatokat írnak, így nincsenek hozzászokva ahhoz hogy stressz alatt, választékosan beszéljenek és kvázi "vezessék" a partnert akár egy állásinterjún). Nekem is van olyan barátom aki a lányát el kellett vigye a II. kerületi körzetes iskolából Waldorf sikolába, mert már a szülők sem bírták az iramot, állítólag (rajtuk kívül) minden gyerek szülője Dr. kezdetű vezetéknevű volt és - amit mondasz - kiselőadások, hozzáolvasás töriből, irodalomból, stb.
TörlésVérlázító, hogy ekkora különbség van körzetes és körzetes általános iskola között. Nem tudom, hogy az új miniszter tud-e majd ezzel valamit kezdeni, nekünk már mindegy, de én már annak is örültem volna hogy ha "lerontják" a többi iskola szintjét a mienkre. Semmi esély, hogy többet követeljünk a lányunktól amikor erőszakos nem szófogadó hogy csak azért mert mi mondjuk plusz feladatokat csináljon, a suliban meg kinyitja a száját és 5-öst kap. Volt olyan, hogy egy héten 6 db 5-öst írt be neki a magyartanár, azt se tudta mire. Valszeg szépen nézett kb. Nem tudom később mi lesz, ha bekerül gimibe és milyenbe egyáltalán. A matektanár (akinél többször voltam fogadóórán) kerek-perec megmondta, hogy ő csak a bare minimum-ot követeli mert amelyik gyerek el akar valamit érni, az majd otthon gyakorol. Persze. Mert 10-11 évesen pont ilyenek a gyerekek. (Sosem voltak).
Az más kérdés, hogy a jó élethez "sajnos" nem a jó tanuláson át vezet az út. Emiatt már nem izgatom magam (annyira) a tanulással. Az olvasást bánom, mert lett volna idő az iskolában hogy a sok semmi helyett legyenek kijelölt olvasási félórák-órák, amikor nem lehet semmi mást csinálni. De ez ügyben is teljesen hiába könyörögtünk a tanároknak, vittünk könyveket a könyvtárnak, nem tudom minek, dísznek.
Ella, igen, a Gádorba jártam. Azt hiszem, akkor (96-2004) a kerületen belül inkább jónak számított (de semmiképp se erősnek). A Barossnak már akkor se volt túl jó híre...
TörlésNem tudom hogyan írjam finoman, de Fella te úgy írsz a lányodról, hogy az izé...Hát így írok akkor finoman, mert le sem merem írni hogyan.
TörlésAz én gyerekem hetedikes lesz most, tehát kicsit idősebb csak, mint a te lányod, és képzeld, gyakorol itthon, mert én azt mondom neki, hogy gyakorlunk.:))) Szótfogad, pedig ráadásul még fiú is. Sőt, jövő héttől megy két héten át németezni egy tanárhoz, mert abban nem tudok neki úgy segíteni, és ezt is egy szó nélkül fogadta el. Nekem az, amit írsz úgy hangzik, mint amikor egyszer a játszótéren egy anyuka közölte velem, hogy sajnos nem tudja elvenni a tévét az 5 éves (!!) gyerektől. Hát na. Nálunk ilyenek nem merültek soha fel, hogy az 5 éves irányítson. :)))) Nem azt mondom, hogy nem voltak vitáim a gyerekeimmel, pl. a középső fiam azon nagyon kiakadt, amikor hetediktől ment németre is (a tagozatosoknak, akik a fő tárgyakból ötösek van lehetőségük második nyelvet is tanulni), de némi vitatkozás után elfogadta, és ma már (most már 18 éves) ott tartunk, hogy saját maga találta ki, hogy német fakultációra fog járni. :)))) Szóval nálunk egyszerűen nem a gyerek irányít, nincs ilyen, hogy hisztis meg erőszakos, és akkor az van, amit ő mond. Fel sem merül.
Az én gyerekeim is a körzeti suliba jártak, járnak, és nekem elég sok bajom van a sulival, nem az, hogy sokat követelnek, hanem az, hogy nem tanítanak. De sajnos más iskolákban is dettó ez a helyzet. Mivel a lányom már 22 lesz idén, és ugyan abba a suliba járt az összes gyerek, ezért van összehasonlítási alapom, még ilyen rövid idő alatt is látszik a zuhanórepülés.
Sziasztok! Az én kisfiaim most voltak harmadikos és elsős. Sima, átlagos, körzeti suli egy megyeszékhelyen. Semmit nem tanultunk eddig, mindenre elég a napközi. Okosak, ügyesek, versenyekre járnak, rengeteget olvasnak. Nincs egy panaszom sem a sulinkra eddig.
VálaszTörlés❤️ köszi, hogy megosztottad! Nagyon érdekesek a különböző tapasztalatok.
TörlésNekem a napközivel nagyon rosszak a tapasztalataim, túl sok gyerek van ott ahhoz, hogy valóban egyéni figyelmet, ha kell segítséget kapjanak, ráadásul sokszor egyáltalán nem ellenőrzi le a tanár amit csinálnak! Külön színjelölés van arra, hogy csak azt nézte meg, hogy megvan-e, vagy azt is, hogy jó-e. Bennem ilyen fel sem merült, hogy ez utóbbit nem ellenőrzik. Az első gyerekem járt 1 hónapig, a többi nem. Csak akkor maradtak, ha ez az elfoglaltságaim miatt elkerülhetetlen volt. Ráadásul a napközibe rakják a legszarabb, legtapasztalatlanabb tanárokat, szóval még szarabb a helyzet, mint délelőtt. :)))
TörlésA házifeladat ellenőrzése nem a (szak)tanár (vagy a tanító) feladata a következő órán? Vagy nem együtt ellenőrzik a gyerekek az órán? Bennem fel se merült, hogy ezt a napköziben kéne. Segítsenek megírni, de hogy jó-e, az majd kiderül az adott órán...
TörlésNem egészen. Nem kötelessége a szó valamiféle jogi értelmében, de nem ártana. Amiért ezt nem csinálják, annak nem sok köze van a szakmához; oka elsősorban az, hogy túl sok a gyerek, és nincs rá idő. Az én kicsi fiam volt, hogy csak hullámos vonalakat írt oda, mert nem tudta értelmezni a feladatot, de nem is merte megkérdezni. :)) Nem egészen van rendben, hogy ez akkor így maradt. Nem mindig ellenőrzik sajnos a feladatokat, és alsóban nincsen szaktanár, tanítók vannak, felsőben meg nincsen napközi. Tanulószoba még van annak, aki igényli ötödikben és hatodikban, utána már az sincsen.
TörlésÖsszességében én nagyon nem voltam elégedett a napközivel, de nyilván nem is tudná azt nyújtani, mint én tudok nyújtani a gyereknek, akivel egyénileg foglalkozom. És ez igazából legtöbbször kényszer, a szülők dolgoznak, és nem tudják a gyereket hazavinni az órák után. De a legtöbb kisgyereknek nagyon sok ennyit iskolában lenni. Én úgy rendeztem a napomat (mert megtehettem), hogy a gyerekeim velem tanulhassanak (anyukám is segített, amíg tudott). Így amúgy rögtön látom azt is, hogy mi az, ami nem megy, és mit kell gyakorolni, nem az van, hogy későn derül ki.
Nálunk eddig csupa jó napközis tanár volt, nem selejtes, inkább felsőben látom, hogy megőrzés jellegű, de hát ott már elvárják az önálló tanulást. És nincsenek többen ott a gyerekek, hiszen minden osztálynak külön napközise van. Az én gyerekeim 20 fős osztályokba járnak. És igen, a napközis le szokta ellenőrizni a házit. Az szóba sem jöhet, hogy ne legyenek napkösiek, hisz dolgozunk, nem tudom hazavinni délben meg 1kor.
TörlésÉn is dolgozok, csak nekem rugalmas a munkaidőm és amúgy is csak heti kétszer megyek be. Ez persze azért azt is jelenti, hogy sokat kell éjjel dolgozni, máskor pótolni amit ilyenkor nem munkára fordítottam. Természetesen én is úgy gondoltam, hogy ugyan azok a gyerekek vannak ott délután is, akik délelőtt, 1-2 gyerek megy csak haza alsóban az órák után. De hát 20 gyerek is sok, ha ahhoz hasonlítod, hogy otthon csak vele foglalkoznak. Délben sajna nem végeznek amúgy, 2-kor lehetett őket hazavinni. De negyedikes korától meg egyedül jár haza, igen busszal, szépen, ügyesen. A nagyobb gyerekeimnek még megvolt a helyi suli, 10 percre tőlünk gyalog, ők már elsőtől egyedül jártak haza. Sajnos mire a legkisebb iskolás lett az az iskola megszűnt. A körzetes iskola is olyan messze van, hogy buszozni kell. A nagyobb gyerekeim még ilyen picike, 10-15 fős osztályokba járhattak ott. De a napközi akkor sem "működött", még a kiváló képességű lányomnak sem, mert ott mindent összecsapott, csak azért, mert ha végzett, akkor megengedték neki, hogy olvasson. :)))
TörlésRáadásul így pontosan látom, hogy mi az, ami nehezebben megy, mit kell gyakorolni, hol kell segíteni, vagy beavatkozni, mivel én tanulok (tanultam) velük.
Nálunk nem volt napközi sem. Csak ilyen összevont ügyelet-féle. (Tanárhiány ugye...)
VálaszTörlés