A 28. számú CFL túrarútvonal

(Tisztára, mintha "az 5461. számú Martos Flóra úttörőcsapat" lenne, nem?)

A CFL (Chemin de Fer Luxembourgeois, vagyis a helyi MÁV) kiadott egy remek túraútvonal-gyűjteményt pár éve, a fennállásának 100. évfordulója alkalmából, station-to-station kirándulásokkal, én meg ezt kaptam búcsúajándékként a bizottsági fordítóktól. Már bejártunk pár helyet, sőt, volt, amit kétszer is, ma a 28. számú, Manternach-Wasserbillig útvonalra esett a választás, mert nekem Wasserbillig az egyik gyengém, olyan cukik a vízben tükröződő házak!!! 

Már eleve a Manternachba vivő út élmény volt, vonatpótló busszal kanyarogtunk a gyönyörű zöld szántóföldek és legelők között - nem tudom, én mikor szerettem bele ebbe a típusú, elég repetitív tájba, de most imádom. 

Manternachtól egy elég sáros, de nagyon szép úton indultunk el, és elég hamar annyira melegünk lett, hogy levettük a kabátot/pulcsit és rövidujjúban (!!!) mentünk tovább (és ez még eszkalálódott, de erről később), virágillat volt és csicseregtek a madarak... 

A másik, amiért majdnem annyira odavagyok, mint a legelőkért: az aljnövényzet.

Ezen az ösvényen egy idő után elértünk a Schlamm-patakhoz, ami szintén olyasmi, amit imádok, hogy annyi víz van itt mindenfele! :)

Ma több kirándulóval is összefutottunk (eddig soha senkivel!) - a luxemburgiak is felébredtek téli álmukból :)

Ezután elkezdett emelkedni az út, és bár kicsit néha szitált az eső, egyre melegebb lett, úgyhogy arra vetemedtem, hogy... feltűrtem a nadrágomat!

A kék ötven árnyalata (avagy a megdöbbentően strapabíró Graceland-cipőm)

Kb. itt lehettünk félúton (a teljes táv 9,8 km volt). Innentől "standard" erdőben sétáltunk tovább.

Kedvesen figyelmeztetnek, hogy 100 lépcső következik

SZÁZHARMINCEGY (!) lépcsőfokkal később

Panoráma

Szerencsére rövidesen visszaértünk a Schlamm-patak partjára, úgyhogy kiélhettem a vízfétisemet.

A patak után nem sokkal kiértünk az erdőből, és innen betonúton mentünk tovább, először egészen sokáig egy szántóföld és legelők mellett, úgyhogy "élőben" gyönyörködhettem a tájban:

Legelőin fű kövér

Szegényt villám sújtotta halálra ezen a szent helyen.

Ezen az úton Mertertig mentünk, ahol átsétáltunk az autópálya fölött, lementünk a Moselle/Mosel partjára, megnéztük, hol folyik bele a Syre, mint a kis Túr anyja kebelére, megcsodáltuk az ipari kikötőt, aztán a Moselle partján egészen Wasserbilligig, a végállomásig sétáltunk, ott ebéd gyanánt (fél 5 volt) ettünk egy giroszt, aztán hazajöttünk, itt a vége, fuss el véle, tök büszke vagyok magunkra, hogy végigmentünk a távon, még ha csak 9,8 km volt is. :)

Mondom, hogy ma nem voltunk egyedül az úton :)

Fürtös gyöngyike vadon

Ez a híd visz át Mertertben az autópálya fölött.

A festői ipari kikötő

És a még festőibb Moselle-part - az ott szemben már a Bundesrepublik Deutschland ám!

Wasserbillig - a tükröződés

... és a városháza :)