homes, sweet homes (és egyéb random témák, sok képpel)

Kezdem a legfontosabb és legfrissebb fejleménnyel: megnyertük a tendert!!! (Aki már rég elvesztette volna a fonalat: a munkahelyemen az Európai Bizottság egyik főigazgatóságának fordítunk négyéves tenderek keretében, a jelenlegi augusztus végén jár le, és egészen hétfőig nem tudtuk, mi lesz a következő négy évvel. Ebből a projektből van a cég bevételének 60%-a, és ennek megfelelően az összesen kb. 1500 alkalmazott - nem számítva a szabadúszó fordítókat! - ugyanekkora részének a fizetése. Már vesztett el a cég hasonló tendereket korábban, és akkor elküldtek mindenkit, aki az adott projekten dolgozott. Ránk is ez várt volna, ha ezt most elveszítjük. De nem! :))

Úgyhogy kapok új szerződést, még nem tudom, milyet, de valószínűleg határozatlan idejűt, és megnyugodhatok (nem mintha különösebben aggódtam volna kivételesen), augusztus után is lesz mit csinálnom. 

***

Otthon: végre kiadtuk a budafoki lakást! Igaz, ez azzal járt, hogy mind a négy napban, amíg érdemben otthon voltunk, folyamatosan pakoltunk és szortíroztunk és takarítottunk a 35 fokban, de végig az tartotta bennünk (legalábbis bennem) a lelket, hogy most egyszer és mindenkorra megszabadulunk az igazából eddig csak szentimentális okokból tartogatott holmiktól. 

De azért szomorú is, hogy az általunk kifestett-felújított lakástól most el kellett búcsúzni. Olyan üres lett a végére... 

Az "ingóságainkon" (= nem bútorok) kívül minden maradt a helyén.

Szerencsére megtaláltuk a módját, hogy hogy ne kelljen az összes cuccot kidobni: egyrészt az egyik félszoba megmaradt nekünk tárolóhelyiségnek, másrészt összepakoltunk kétbőröndnyi ruhát-könyvet-konyhai eszközt-képeslapot-fényképet (éppen megszabadulunk a szentimentális... na igen), és elküldtük magunknak (!) futárral, aki ma délelőtt ki is szállította. 120 euróért a két nagybőröndöt (egyenként kb. 25 kilósak). Már el is kezdtük kipakolni a cuccokat (miután végre, a szomszéd segítségével, felhoztuk a pincéből az egyetlen rendelkezésre álló polcot):

Könyvek, Amelyek Nélkül Egy Tapodtat Sem Megyünk

Elhoztuk Elhozattuk az összes fellelhető hűtőmágnest is:

Középen a family planner látható, amit tegnap szereztünk be az Auchanban, nagyon praktikus, bár csak szeptembertől kezdődik (de 2017. decemberig tart cserébe). Minden naphoz be lehet írni, milyen program van, meg van külön bevásárló- meg to do-list-papír is. Pont az ilyen grafománoknak van kitalálva, mint én.

És asszem, még nem mutattam a türkizkék kanapét, amit az Ikeában vettünk a múltkor (élőben ennél türkizebb):

Mindenki jöjjenek, itt lehet aludni! ;)

***

Június 29-én voltam megint az EPSÓ-n, ezúttal a nyelvi asszisztensin. Most készültem is rá, bár azért túlzásba nem vittem: matekpéldákat oldottunk meg B.-vel májusban (erről akkor írtam is két mondatot), de ennél többet nem csináltam. Viszont úgy érzem, ez is elég volt, mert most értettem a kérdéseket, tudtam, mit és hogyan kell kiszámolni, és mindenhol ki is jött az egyik felkínált eredmény. :D Ez akkora sikerélmény, hogy ha nem jutok tovább, de a matekon elérek legalább 8 pontot a 10-ből, már az is tök jó. Eredmény valamikor szeptemberben. 

***

Mielőtt hazamentünk volna, itt volt B. anyukája és öccse (nagyon tetszett nekik a lakás), és szombaton (júl. 2.) kirándultunk megint Viandenbe #változatosság, fel-le libegőztünk, meg gyönyörködtünk a panorámában, meg ettünk lósteaket, ami nem aratott osztatlan sikert sajnos. :P

Viszont találtunk egy eddig számunkra ismeretlen sétaútvonalat mindenféle vár-témájú játékokkal, panorámával és harsogó zöld fűvel, valamint számos szamócával.

Csíkosék élvezik a napsütést - ki jobban, ki kevésbé (Matyi képe).

Az Ismeretlen Sétaútvonal egy része.

Néhány a számos szamócából.

Matyi képe

Vasárnap (júl. 3-án) pedig Esch-sur-Sure-be kirándultunk, mert mindenki szerint nagyon szép, meg van ott egy tó, ami még annál is szebb. A tó engem nem nyűgözött le annyira (nem a megfelelő irányból közelítettük meg, de így is szép volt azért), de az egész környék viszont tényleg gyönyörű.

Egyértelmű előrelépés május végéhez képest.

***

Vissza az otthonhoz, kis magyar abszurd. Nagypapám búcsúztatását próbálja intézni a család (szórás lesz), ugye a haláleset maga június 15-én este következett be, boncolni kellett, mert Nagypapa közterületen lett rosszul, de a boncolásról napokig semmi információ nem volt (mikor lesz és melyik kórházban), végül másfél héttel később kinyögték, hogy hol lesz, egy hét múlva meg is csinálták, kiadták a halotti bizonyítványt, Apuék mentek az Óbudai Temetőbe időpontot kérni. A legkorábbi lehetséges időpont augusztus 23. délelőtt 11 óra. Vagyis egy nap híján tíz héttel (!) a haláleset után. Az indok? Az Óbudai Temetőben csak keddenként van szórás. Hogy ez egy tízes skálán mennyire könnyíti meg a lezárást, elbúcsúzást, a gyász folyamatát úgy általában, azt inkább talán hagyjuk is. 

***

Tegnap vettünk luxemburgi nyelvkönyvet az Auchanban (már iskolakezdős kínálat van, nosztalgiázom!), úgyhogy ezzel a sokatmondó képpel búcsúzom: