munkafront

Asszem, ez a kép mindent elárul:

Ma reggeli team breakfast, illetve inkább brunch, mert már elég későn volt és elég sok volt. :)) Balra a három olasz gyakornok, hátul türkizben a - szintén olasz - parlamentes kolléganő, mellettem fehér blúzban és blézerben a főnököm, tőlem balra pedig a spanyol kollegina. :)

Hát most így érzem magam pont. Az elmúlt két hétben a főnökömet helyettesítettem, mert szegénynek Bermudán kellett nyaralnia öt hónapos terhesen, borzasztó lehetett (a nyaralás meg a terhesség is :P), és nagyon élveztem. Igazából nem is a feladatokat magukat, mert azok nem túl izgik még ezen a szinten se, hanem egyrészt a felelősséget, másrészt hogy olyan kérdésekben dönthettem, amikben addig nem, harmadrészt pedig hogy egyáltalán nem kellett a fordításokkal magukkal foglalkoznom és a fordítókat nyaggatnom, hogy de vállalják már el. Negyedrészt pedig oké, hogy a feladatok nem túl izgalmasak, de legalább mások voltak, mint amiket eddig csináltam. De messze az volt a legjobb érzés, hogy a közvetlen főnököm és az eggyel fölötte levő főnököm (aki ugyanabban a két hétben volt szabin), így megbíznak bennem bő négy és fél (!) hónap után. 

És ennek a bizalomnak gyakorlati következménye is lett: kaptam határozatlan idejű szerződést. :) Várható volt, bizalom ide vagy oda, hogy ha megnyerjük a tendert, akkor CDI is lesz valamikor, de hogy ilyen gyorsan, azt azért nem hittem volna. 

Ja, és amikor a főnököm elmegy gyesre kb. egy évre október közepétől, én fogom helyettesíteni. :)