itt vagyok

Csak nem történik semmi olyasmi, amiről érdemes lenne írni. Azért megpróbálom összeszedni, mi volt az elmúlt bő két hétben. 

Énekeltem egy csomót, Carollal (ő az énektanárom, #nomenestomen) is meg próbán is, és őszintén szólva kicsit meguntam a darabokat, szerencse, hogy jövő héten már koncert, azért így október óta ugyanazt a két darabot próbálni nekem (szokatlanul) egyhangú, még úgy is, hogy sajnos még mindig nem tudok mindent elég jól. Közben B. elkezdett nekem itthon szolfézst tanítani, hogy ne csak a gyakorlat legyen meg, hanem némi elmélet is. :D Kíváncsi vagyok, meddig jutunk.

Aztán beteg is voltam a héten, már megint, de ezúttal semmi láz, csak sima torokgyulladás (ne csodálkozzak, ugye, tetszettem volna kevesebbet énekelni), úgyhogy végre eljutottam háziorvoshoz is, aki nem is házi-, csak általános. Tök menő amúgy, ahhoz megy az ember, akihez akar, és van a doctena.lu honlap, ott lehet bármilyen (szak- vagy általános) orvoshoz időpontot foglalni országszerte, szóval bármi bajom van, kb. 5 perc és már van is időpontom orvoshoz. Most egy hét alatt kétszer is volt szerencsém a rendszerhez meg a doktornénihez is. A gyógyszereket nem számítva 113 eurómba és körülbelül kétszer tíz percembe került a dolog, de állítólag téríti az egészségpénztár, majd meglátjuk, ma küldtem be a papírokat.

Tegnap már mentem dolgozni, egyrészt mert halálosan untam magam itthon - dolgoztam volna, sőt, itthonról csekkoltam is a benti e-maileket, csak egyszerűen nem voltam emberkompatibilis, folyamatosan köhögtem és tiszta takony volt mindenem -, másrészt tegnap volt a céges újévi party, ahova hetekkel ezelőtt kellett kaját választani, és egy nagyon fancy étterembe mentünk, külön dj volt meg elvették a kabátot a bejáratnál, meg állófogadás, és még utána a vacsora, és ezt nem akartam volna kihagyni. A kaja konkrétan sokkal jobban nézett ki, mint amilyen íze volt, de annyira jó volt emberek között lenni, dumálni meg röhögni, meg eljött a gyesen levő főnököm is, aki kicsit azért hiányzik, és egyértelmű, hogy mi is neki, szóval annyira jó volt úgy általánosságban ott lenni, hogy a kaja nem is zavart igazán. (Aztán igyekszem meggyógyulni teljesen már hétfőre.)

Amúgy sokat olvasok, most épp Pamukot, nagyon tetszik, kicsit Márquezre emlékeztet a stílusa. És nézem az Aranyéletet, kellemes csalódás, Ónodi Eszter zseniálisan játszik, az első epizódtól kezdve szívből utálom. :D 

Hát most ilyen kalandokba sikerült keverednem*.

*Egyszer mondtam Fanninak, még tavaly, amikor megbeszéltük a következő skype-olás időpontját, hogy addigra majd mindenféle kalandokba keveredek, hogy legyen miről mesélnem. :D