újabb hétvége Belgiumban

Ilyen is volt már, csak most a választás miatt mentünk. Szerintem ugyan nem egészen fair, hogy a nem Magyarországon élők is szavazhatnak (hiszen utána a rezsim nem a mi adónkból fogja finanszírozni a kiadásait), de ha már lehetett, akkor kihasználtuk.

Ez arra is jó volt, hogy Istvánnét elvigyük kirándulni: a két nap alatt összesen kb. 450 km-t mentünk, ennek túlnyomó részét autópályán, és rájöttem, hogy tényleg igaza volt mindenkinek, aki mondta, hogy a pálya a legnyugisabb dolog, mert így is van, és bár tegnap odafele még kicsit feszültem, ma hazafele lazán süvítettünk, és közben bömbölt a Carmina Burana. Meg leeresztett ablak, napsütés, szóval király volt! Pont ilyennek képzeltem a vezetést. (És el kell, hogy mondjam, baromi jól szól a zene a kocsiban, 6 hangszóró van, tiszta koncert-feeling!) Brüsszelben nem vezettem, egy (ingyenes) P+R-ben hagytuk az autót a város szélén, ma mentünk vissza érte.

Tegnap odafele megálltunk Han-sur-Lesse-ben, cuki kis belga falu, van egy nagyon szép cseppkőbarlangja meg egy óriási vadasparkja. 

Gyönyörű idő volt!

A helyi Szabadság híd.

Ilyen kisvonattal vittek a barlanghoz:

Ami így nézett ki:

Az idegenvezető, hatodik generációs barlangász. Kicsit elkámpicsorodva mondta, hogy bár az egyik termet az ükapja fedezte fel, neki magának még semmit nem sikerült felfedeznie. A barlang látogatható része kb. 2 km hosszú, egy domb alatt megy végig, a Lesse folyó fölött. Minden egyes képződményt a víz hozott létre... :)

Ott folyik lent a Lesse. Most "télen" a folyó hidegebb, mint a barlang, ami 10-13 fokos egész évben, de nyáron nyilván a víz a melegebb (biztos nagyon szép pára van akkor).

Ott volt a tó is a Harry Potter( hatodik részé)ből, nem tudom, mennyire látszik jól, élőben tényleg fantasztikus látvány volt, ahogy a Lesse gyakorlatilag tóvá szélesedve hömpölyög a barlang alján:

Kijárat, itt láttunk egy csomó denevért a híd alatt elrepülni :)

Aztán megnéztük a vadasparkot is, sajnos szafari-módban, amiről nem tudtuk előre, hogy ilyen lesz: egy nyitott teherautón mentünk, és mi azt hittük, a vadaspark bejáratánál majd letesz, de nem, végig vittek, és ahol volt mit nézni, ott lelassítottunk, meg volt kétnyelvű ismertető, és ahol érdemes volt, ott megálltunk, kiszálltunk 5-6 percre. Így is szép volt, csak hát eddigre már ültünk eleget, meg a természet jobb "közvetlenül"... (Legalább a barlangban gyalog voltunk.)

Tradicionális belga ebéd.

Aztán visszamentünk Istvánnéhoz és irány Brüsszel!

Kedvenc brüsszeli sörözőnk, az A la mort subite ("a hirtelen halálhoz", ez egy sörmárka egyébként), olyan szép! Ide mindig mindenkivel jövök, amikor Brüsziben járok. (Oké, decemberben, amikor tolmácsolni voltam, nem jöttem.)

Vacsora: 12 hónapig érlelt Chimay sajt B.-nek, "croque madame" nekem, és két kis sörke.

A városháza tornya a Grand-Place-on.

Ez is a Grand-Place.

És az obligát gofri, amire a tejszínhab nem kellett volna, és amúgy banán is van a kiwi mellett, csak nem látszik. Figyelünk a vitaminbevitelre!
Ja és aki nagyon szemfüles ÉS ismeri eléggé a környéket, az felfedezheti, hogy a kép a Maneken Pistől kb. három méterre készült.

Ma reggel arra keltünk, hogy milyen király szállásunk van már, baromi jól néz ki a reggeli meg a helyszíne is (a szoba is oké volt, de semmi extra, és ez alapján sokkal középszerűbbre számítottunk):

Aztán elsétáltunk a nagykövetségre bő másfél óra alatt (jó lassan, meg jó sok kerülővel, hogy kimaxoljuk a szép időt meg a szép Brüsszelt):

A téren, ahol laktunk, pont bolhapiac volt :)

Papagáj!

A szavazás rendben zajlott, ahogy hivatalosék mondanák, kicsit kellett sorban állni, de szerintem mindenestül nem volt több az egész 15 percnél. A poénfaktor az volt, hogy az a segítő-rendező lány, akinél aláírtam az ívet, ismert Budafokról (az exem baráti köréhez tartozott), én meg nem tudtam hova tenni, mert az arca meg a keresztneve ismerős volt, de a vezetékneve abszolút nem, gyűrűje nem volt, úgyhogy megkérdeztem, nincs-e egy ilyen és ilyen nevű bátyja, mondta, hogy de, úgyhogy nyugtáztam, hogy akkor az, akire gondolok, na de mi lett a nevével? Ezt tőle nem kérdeztem meg, de megvannak a módszereim és félórával később már tudtam is, hogy négy évvel ezelőtt a bátyja és ő is felvették az anyai nagyapjuk nevét valami családi perpatvar nyomán. 

A szavazás után még egy jó hosszút sétáltunk, egészen Istvánnéig. :) 

Felfedeztünk egy óriási parkot, a Bois de la Cambre-ot:

Hazafele pedig, a hétvége megkoronázásaként, bementünk az arloni Ikeába, hiszen most már végre van mivel hazahozni a (kisebb) bútorokat! És vettünk székeket meg evőeszközöket, meg egy nagyobb evőeszköz-tartót, meg két párnát, meg borospoharat, meg vizespoharat, meg két állólámpát a lenti szobákba meg egy nagyobb lakást. És ha már ott voltunk, meg is ebédeltünk, mert az valahogy kimaradt.