Frankfurt, harmadszor

Ilyen gyönyörű, párán átsütő napkeltében indultam pénteken.

Miután nagy nehezen megtaláltuk egymást a reptéren, vártunk 40 percet a metróra és végül odaértünk az egyébként tök színvonalas szállásra, kiderült, hogy a (brazil) recepciós srác "iciripicirit" tud magyarul, mert "enyém férjem" magyar! :D

Pénteken először nagyon gyorsan megebédeltünk a hotel épületében levő indiaiban, aztán a Primarkban vettünk elengedhetetlenül fontos bugyikat és zoknikat (többek között), majd egy kávézóban pihentük ki a fáradalmakat.

Vacsorázni pedig egy autentikus talponállóban mentünk. #currywurst

Szombat délelőtt felmentünk a Main Towerbe, ami milyen jó szóvicc, és kiláttunk, sajnos nem volt túl szép az idő (bezzeg másnap!). 

Pózolj euróval

Bolhapiac - a zsákmány egy kabát (F.) és egy szandál (én), amit még le is alkudtam! 

pózolj fachwerkhausokkal

Könyv utca!

szemben májgombóc, ideát bárányborda, középen sör

Szombat este kipróbáltuk a helyi különlegességnek számító almabort, nekem nem annyira jött be, nagyon keserűnek találtam, a Fanni verziója autentikusabbnak tűnt.

Vasárnap délelőtt a gyönyörű időben elmentünk hajózni a Majnára.

Mondom, hogy szép idő volt. 

Aztán kötelességtudóan megnéztük a Goethe-házat, amiből azért többet is ki lehetett volna hozni (mondjuk némi interaktivitást).

Jó, az álló pianoforte elég érdekes volt. 

A hátsó "asztal" az igazából egy becsukott klavikord... de ez csak véletlenül tud kiderülni, mert első, második és harmadik ránézésre is csak egy hosszú asztalnak tűnik.

Nagyon menő ingaóra, mutatja a dátumot is meg az aktuális csillagjegyet, és...

...van az alján ez a medve, ami hanyatt dől még pont mielőtt az óra lejárna, hogy időben felhúzzák!

Könyvtárszoba

"Menj oda, csinálok rólad egy profilképet!', mondta Fanni.

Autentikus búcsúebéd a napsütésben.

Búcsú(jeges)kávé (a Fanni kabátja az, amit a bolhapiacon vett)

Másodperceken múlt, hogy nem késtem le a buszt hazafelé, túlzás nélkül (flibcóval jöttem a reptérről), mert sehol nem volt kiírva, hogy honnan mennek a távolsági buszok (illetve ott már ki volt írva, ahol már egyértelmű volt), az infopultos bácsi mondta, hogy er weisst nicht, a Google meg át akart küldeni minket gyalog egy négysávos autóúton, ahol nem volt zebra. Végül tök véletlenül vettem észre, hogy hol kellene keresni a buszokat, és onnan még egy 10 perces rohanás volt bőröndöstül, mire oda is értünk. Mire levegőhöz jutottam, már Mainzot is elhagytuk. :D És ilyen szép tájakon jöttünk hazafele is.