De most komolyan, annak mennyi az esélye, hogy kb. múlt szombattól jövő hétfőig minden áldott nap esik az eső, de ma, május elsején, amikor rá is érünk kihasználni, hétágra süt a nap? :D Tuti valami összeesküvés...
B. eredetileg Németországba akart volna menni túrázni, de lebeszéltem, mert egyrészt annyira nem sok az egy szabadnap, hogy annak a felét autózással töltsük, másrészt még azért óvatosan mennék csak messzebb a hétvégi kaland után, de egyébként az a vicc, hogy így is átmentünk végül Németországba. "Cserébe", amiért nem mehetett (!) külföldre (!), kiválasztotta a leghosszabb circuit autopédestre-et, hogy akkor azt tegyük meg - hivatalosan 15,7 km. Nem volt ellenvetésem.
A túra Weiswampachból indult, Luxembourg északi részéről, és az első hat-hét kilométeren csak kényelmesen lefele sétáltunk, először mezőn, aztán az erdőben.
 |
| az út toposza mindig hálás téma, pláne, ha kutyatej is szerepel benne |
 |
| és akkor besétáltunk a Százholdas Pagonyba |
Kb. 9 kilométernél értük el a hármas határt:
 |
| emlékmű a Római Szerződés aláírásáról |
 |
| a folyó innenső partja Németország, szemben a csermely jobb oldalán Belgium, bal oldalán Luxembourg :D |
 |
| luxemburgi mező |
 |
| az ott szemben Németország |
Még két kilométer lazázás után jött az emelkedő, de nem volt vészes, olyan 300-350 méter szintemelkedés volt csak, viszont tűzött a nap, úgyhogy megint egy kicsit lesültünk, már most tiszta csíkos a hátam, pedig még nincs is nyár. :D
 |
| találtunk ilyen profilképpozitív repcemezőt is, szélmalmokkal |
 |
| meg további utakat kutyatejjel |
 |
| a szélmalom alja |
Az emelkedő után elég hosszan legelők között mentünk (minimális szintemelkedéssel), aztán visszaértünk Weiswampachba.
A vége tizenhét és fél kilométer lett, és elég jó formában vagyunk, a sok fotómegálló ellenére is 13 perces kilométereket mentünk, ami az idei legjobb.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése