körkérdés az olvasókhoz
A Pikler-módszer. Ki ismeri? Ki hallott róla valaha? Honnan (kitől / milyen kontextusban)? Mit?
Köszi a válaszokat előre is, majd megírom, miért voltam erre kíváncsi, de tényleg örülnék minél több reakciónak.
 |
| kép forrása |
A Pikler-módszer. Ki ismeri? Ki hallott róla valaha? Honnan (kitől / milyen kontextusban)? Mit?
Köszi a válaszokat előre is, majd megírom, miért voltam erre kíváncsi, de tényleg örülnék minél több reakciónak.
|
| kép forrása |
Én olvastam róla - talán az Isolde blogján - de kb. ennyi. Nagyjából tudom, hogy kb. mi a módszer lényege.
VálaszTörlésÉn eddig nem hallottam róla, de most utánanéztem, és kiderült, hogy pontosan így nevelem a 7 hónapos kisfiunkat. :)
VálaszTörlésÉn Tőled! #hasznos #meglepő #értékesinfo
VálaszTörlésA módszer lényege röviden : https://www.pikler.hu/pikler-szemlelet
VálaszTörlésKönyvei elérhetők pl.: https://bookline.hu/szerzo/pikler-emmi/92398?page=1 vagy https://www.antikvarium.hu/szerzo/dr-pikler-emmi-200683, de pdf-ben le is tölthetők:https://sites.google.com/site/eltednupi/-mit-tud-mar-a-baba-52930529 és https://konyvnet.pw/79fdfbc25.html
A wikipedian felsorolták legfontosabb könyveit. Sok megjelent németül is. Ma divatosabb módszerek közé nem tartozik, de bizony a legtöbb szülő ösztönösen is alkalmazza a módszereit.
Sok infornációval szolgál a Pikler ház oldala:https://www.pikler.hu/
és a nemzetközi szervezet oldala is: http://piklerinternational.com/fr/
Pikler Emmi hívószóval számtalan videó is elérhető. Érdemes olvasni, használni a módszereit.
köszi, de azt is megválaszolod, amit kérdezek a posztban? tökre érdekelne, hogy mennyire ismerik az emberek alapból.
TörlésSzia Vera! Én csak most néztem utána a fentebbi linkek alapján. Fogalmam sincs hogy Pikler Emmi előtt hogy nevelték a gyerekeket de azt gondolom hogy 100-ból 99 esetben nem valamiféle "módszer" hanem a körülmények határozták meg, és ma lehet ez 100-ból 97-re csökkent mert nincs az anyának még 8 másik gyereke, van eldobható pelenka és nem a kútról kell vizet hozni.
VálaszTörlésValamelyik cikkben volt egy olyan rész hogy a Pikler módszer szerint, mikor a 10 hónapos baba 20 percig elvan azzal hogy a szőnyeg rojtjait nézegeti akkor nem avatkozunk bele "fejlesztéssel". Ennél a résznél már csak fájdalmasan vinnyogtam. Az én gyerekem 5 éves korában jutott el oda hogy akármivel 20 percig magában ellegyen. És ez teljesen normális! Ha babakorában véletlenül volt 3-4 perc hogy nem üvöltött, nem kellett ütemesen ringatva csitítgatni, vagy éppen babakocsiban vagy autóban "altatni", akkor azt a 3-4 perce gyorsan felhasználtam arra hogy betegyek egy mosást, egyek valamit, uram bocsá' elszaladjak pisilni, mert volt hogy órákon át nem volt erre lehetőségem. Eszembe sem jutott volna "fejleszteni". És én is csak addig hittem azt hogy az én gyerekem extrém problémás amíg nem csatlakoztam egy "többemberes" babás csoporthoz ahol kiderült hogy a gyerekek jó része olyan mint az enyém. Örülsz hogy életben maradsz mellette. Vannak "szobanövény" gyerekek (én is az voltam állítólag) akik ott maradnak és úgy ahova és ahogy leteszed őket. De ez az erős kisebbség. De ez csak az én 5.5 év alatt szerzett tapasztalatom. Engem nagyon meglepne hogy ha ma létezne még olyan szülő aki csak úgy eldönti hogy milyen módszert alkalmaz és akkor azt alkalmazza. Meddig? Amíg nem megy el dolgozni és nem bízza a babát másra. Persze elveket lehet fenntartani. Pl nem adok a gyereknek csokit. Aha, bölcsis koráig amíg meg nem ismeri. Vagy nincs tévé. Aha persze amíg el nem megyünk az első vendégségbe. Ésatöbbi.
Ha Zuckerberg színvonalú gazdag volnék akkor én is egy elzárt, nyugodt és főleg elektronikától mentes környezetben nevelném a gyerekekmet, McDonalds sültkrumpli és hasonlóak nélkül. De én akkor nem dolgoznék, főleg nem napi 10-12 órát heti 7 napban, nem adnám a gyerekem intézménybe hanem hasonló kiváltságos gyerekekkel találkoztatnám csak.
Egyébként felugrott egy "Pikler módszer" szerinti bölcsőde, gondolom jó drága. Az én gyerekem magánbölcsibe járt (jó drágába - mert államiba nem vették fel) és az intézmény folyamatos alkalmazott hiányban szenvedett, az óvónőknek csak annyira jutott idejük, hogy a gyerekeket öltöztessék, pelenkázzák a kaját odavigyék elvigyék. Azaz Pikler módszer szerint dolgoztak. Ha akarták volna se lett volna idejük bármiféle foglalkozásra a gyerekkel.
Hú, jó sok minden jutott eszembe. Azt hiszem látható hogy kissé szkeptikus vagyok a módszerek, nevelési elvek kapcsán, az egészet "parasztvaskításnak" tartom.
Mikor még kisbaba volt és elolvastam legalább 5 módszert a baba altatására, gondoltam is hogy írok mostmár én is egy könyvet, hátha hoz egy kis pénzt a konyhára.
Miközben a baba alvása is csak attól függ hogy mennyire fáj neki a fognövekedés, a mozgásfejlődés az emésztés, stb. A különféle "módszerek" egy nap működnek, más nap nem. Egyik gyereknél működnek, másiknál nem.
Na visszatérek a munkapad mellé, sok időd vesztettem...
Elveszett a válaszom, amit írtam!
TörlésSzóval persze, szerintem is irreális, hogy például SOHA ne egyen csokit a gyerek. De miért kéne ilyen radikális és kontrollálhatatlan dolgot megfogadni? Szerintem az elveket lehet alakítani. Például, hogy a csokinál maradjunk: lehetőleg bölcsi (tehát mondjuk 1,5-2 éves kora) előtt ne egyen csokit. Utána meg lehet a mennyiséget vagy a csokievés idejét korlátozni: csak főétkezés után, csak naponta egyszer, hetente háromszor stb., persze lehet, hogy ez is tarthatatlannak bizonyul, és csak példaként hoztam. A kategorikus sohák a gyereknevelésben szerintem eleve értelmezhetetlenek. Legfeljebb saját magammal kapcsolatban fogadhatok meg dolgokat így, például soha nem fogom vele ezt meg ezt csinálni. Aztán kiderül, hogy tényleg nem fogom-e, de az tényleg rajtam múlik. És az is csak addig, amíg az én (és még max. a másik szülője) kizárólagos felügyeletem alatt van (otthon).
A bölcsire: nagyon kíváncsi vagyok, itt mi a napi program, hogy zajlik egy nap, de mivel a bölcsis korú kisgyerekek (pláne kisbabák) egymással játszani, szerepet játszani még nem tudnak, a mozgásfejlődésük is különböző szakaszban van, nem tudom elképzelni, hogy milyen "foglalkozásokat" tudnának velük lebonyolítani a gondozónők. Eleve úgy képzelem a bölcsit, hogy a közös étkezéseken, a pelenkázáson és egyéb gondozási feladatokon és persze az alvás(ok)on kívül a gyerekek ott vannak hagyva, hogy játsszanak, mozogjanak (kint/bent), nincs strukturált program.
A többire nem tudok érdemben reagálni.
by zenjebil: az tartható szerintem, hogy "itthon soha nem fogsz csokit kapni" (más kérdés, hogy van-e értelme, egyetértünk-e vele stb.). Attól még, hogy kapott mástól, lehet, hogy nem szereti. De egyébként abból, amit leírtál, én inkább arra következtetek, hogy valamilyen autisztikus beütése van és például a barna színt vagy a csoki állagát vagy valami ilyesmit nem tud elviselni.
TörlésIgen a bölcsit arra írtam, hogy egy Pikler, vagy bármilyen "módszert" ígérő bölcsi plusz pénzért, csak üres marketing semmi tartalommal, mert nincs idejük a gondozóknak semmiféleképpen foglalkozni a gyerekekkel. Ha nagyon sír az egyik ölbe veszik. De ha 20-ból 15 sír?
TörlésDe 1. mégis mit kéne foglalkozni? 2. miért sírna egyszerre 15 gyerek?
Törlés_Egy_ gyerek is miért sírna, ha el van látva minden fiziológiai igénye, nem fáj semmije, és a megfelelő körülmények biztosítva vannak neki mind az aktív ébrenléthez, mind a pihenéshez? Ha fáj neki vmi, megijed valamitől, oké. De 20-ból 15 gyerek egyszerre?
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
Törlésby zenjebil: nem lehet, hogy csak nem szereti a csokit/édességet? Ismertem ilyen gyereket, bár számomra rém furcsa.
TörlésA bölcsiben is vannak foglalkozások, 1,5-2 éves gyerekeket már nem csak pelenkázni és babusgatni lehet. A mi bölcsinkben minden reggel volt morning circle énekléssel, labdázással (bár nyilván nem olyan, mint oviban, sokkal többen mászkálnak el), volt asztali feladat ahol firkálgattak, ollóval vágtak, kezdetleges társasjátékokat játszottak, vizet öntögettek, ilyesmi.
Family Maker: köszi az insightot, tényleg elképzelésem se volt :)
Törlésby zenjebil: ez egy tök érdekes kérdés! Az ízlés idővel változik 1-1 embernél is, biztos köze van hozzá, hogy az ízlelőbimbók összetétele/érzékenysége is változik. Gyerekként sokkal intenzívebben érezzük az édes ízeket például, felnőttként egyre jobban értékeljük a keserűt (ami gyerekeknek szinte elviselhetetlen).
TörlésMásrészt biztos a neveltetés is szerepet játszik: Márk indiai haverja olyan csípős dolgokat eszik, amitől nekem már a fülemen is tűz csap ki. De ha nem megyünk ilyen messzire, akkor szerintem nem túl sokat tudunk változtatni 1-1 gyerek ízlésén, maximum mutathatunk nekik ízeket és vagy tetszik vagy nem.
Ahova én jártam bölcsibe, ott voltak dalok, mondókák, zenés (kör)játékok. Mivel különböző életkorú babák voltak a csoportban (6 hónapostól 3 évesig), nyilván nem mindenki (egyforma mértékben) vett részt ezekben, és nem volt ilyen kötelező, "csináltatós" jellege, de egyfajta kezdetleges zenei nevelés volt tulajdonképpen. A gondozónénik furulyáztak is. Kézműveskedésre csak oviból emlékszem, bölcsiben szerintem nálunk nem nagyon volt ilyesmi.
TörlésJa, hát a vegyes csoport nyilván más, mint egy korosztály szerint homogén, én olyanra gondoltam elsősorban.
Törlés@Vera: "Egy_ gyerek is miért sírna, ha el van látva minden fiziológiai igénye, nem fáj semmije, és a megfelelő körülmények biztosítva vannak neki mind az aktív ébrenléthez, mind a pihenéshez?"
TörlésHa van időd, kukkants be 10-15 percre a "Hasfájós, sírós, többemberes babák" FB csoportba.
Vagy sétálj sokat ovik, bölcsik mellett hallgatózva.
De egyébként az én szüleim is azt mondták mindig, hogy míg csak én voltam észre sem lehetett venni hogy baba van a házban. Mikor a tesóm megszületett azt hitték eljött az apokalipszis. És ez a 70-es években volt, mikor nem estek kétségbe attól hogy egy baba sír.
Köszi, de sajnos zárt csoport, úgyhogy nem tudok ott semennyi időt eltölteni (nem mintha amúgy szívesen olvasnék arról, hogy másoknak mennyire nehéz). Szoktunk ovik, bölcsik mellett elmenni a környéken, többnyire kint játszanak a gyerekek teljes békében. 🤷🏻♀️ A saját oviskorombólis arra emlékszem egyébként, hogy ritkaság volt, ha valaki sírt, és mindig csodálkozva néztük (sima állami ovi,90-es évek).
TörlésMármint ne érts félre: nagyon is érdekel, hogy másoknak milyen (sőt, sztem ez érdekel a leginkább) de direkt azért nem megyek oda egy zárt csoportba, hogy kukkoljak.
TörlésNekem két gyerekem volt bölcsis, és mindig voltak foglalkozások. És ami nekem döbbenetes, hogy azon mindig részt is vettek a gyerekek, ellentétben az ovival, ahol csomószor nem vettek részt a gyerekeim. Festenek, rajzolnak, színeznek, ragasztgatnak, sokat mesélnek is. És nem igaz, amit Fella mond, rengeteget vannak kézben, ölben. A bölcsiben max. asszem 12 gyerek lehet egy csoportban, de az is csak akkor, ha mindenki elmúlt 2 éves, amúgy még kevesebben lehetnek csak. És nem, nem sírnak folyton. A sírás a beszoktatás időszakában előfordul, utána már nagyon ritka dolog. Egyáltalán nem jellemző tevékenysége a gyerekeknek a sírás amúgy sem.
TörlésBobe voltam bocsi, de másik gépről vagyok.
Kamaszkorom után tudatosan készültem arra, h majd egyszer gyerekeim lesznek, rengeteg könyvet beszereztem ami akkoriban megjelent. Ranschburg, Czeizel, Spock stb. Egy antikváriumban vettem meg a Mit tud már a baba című Pikler Emmi könyvet, már akkor sem számított frissnek, de jól használható volt. A 70-es évekről beszélünk, akkoriban a könyvek voltak a források, nem az internet...
VálaszTörlésNekem 3 éve került a kezembe a könyve, anyukám adta oda a még általa használt példányt, ő hasznosnak tartotta /egyébként olvastam is róla akkoriban egy cikket ettől függetlenül/. Én bár tetszett, hogy így működhet a nevelés, később nem vettem hasznát, mert a saját gyerekemen ezek nem váltak be.
VálaszTörlésvégül nagyon kíváncsi vagyok, megtudhatjuk-e: MIÉRT kérdezed?azt hiszem a válaszok is jobban a kérdéseidre irányultak volna, ha tudjuk miért vagy kíváncsi, ki honnan ismeri Pikklert (vagy a lányát Tardos Annát?), vagy a Lóczyt?vagy a csecsemők mozgásfejlődését?a hetvenes években aktív bölcsődei szakemberek nem biztos, hogy olvassák a blogodat...♥
VálaszTörlésköszönöm
TörlésÉn egyetemista koromban (ELTE) Tardos Annától tanultam kisgyermekgondozást a Lóczyban a kilencvenes évek közepén. Csak egy félév lett volna, de annyira tetszett, hogy még egyszer jártam.
VálaszTörlésNahát, de jó! Megkérdezhetem, milyen szakos voltál?
TörlésBocsánat, csak most látom, hogy válaszoltál. Eredetileg angol szakos voltam (angol nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári), de mellette végeztem az iskolapszichológia szakirányt, ami tanár szakosoknak felvehető volt akkoriban. Már akkor is éreztem, hogy terápiai vonalon fogok majd továbbmenni a tanári helyett, így később szociálpedagógus / szociálterapeuta lettem, de ezt már Skóciában tanultam, ahol most is élek.
TörlésNagyon szerettem Tardos Annát, rengeteget tanultam tőle. Meg is dicsért, azt mondta, különlegesen jó érzékem van az intézményben nevelt kisgyerekek lelkivilágához. Az tény, hogy nagyon szerettem a Lóczyba járni, ma is jó érzés visszagondolni rá. :)
(Csak most látom:) a tolmácsképző másodévében tolmácsoltunk a nemzetközi Pikler-konferencián, és utána voltam tolmácsolni egy workshopjukon is, német csecsemőgondozóknak. Nagyon szerettem mindkettőt.)
VálaszTörlés❤️
Törlés