Kedves Naplóm!

Ez az idei január nem a barátom eddig. Vagy hát ahogy vesszük. A napot nagyon kevésszer láttuk eddig, ez eléggé rányomja a bélyegét mindenre, tényleg, nem nagyon emlékszem hasonlóan szürke télre az elmúlt öt-hat évből. 

ez az állandó panoráma a gyógytornászomtól...

A napjaink a gyógytornák körül forognak, igen, direkt van a többesszám, Danival is járunk, mert még nem nagyon akar önállóan elindulni. Ez is egy tök nyomasztó téma, hogy persze, nem verseny, meg tökmindegy, hogy 16 vagy 20 hónaposan indul el, senki nem fog erre emlékezni tíz év múlva (csak mi :D), de közben azért mégiscsak az lenne a megnyugtató, ha hozná az életkorától elvárt skilleket. Mindenesetre NAGYON jó kezekben van, elképesztően szimpatikus a gyógytornász nő ("nenö"), Dani is szeret oda járni, és látható is a fejlődés.

Rólam ez sajnos kevésbé mondható el, vagyis ez nem teljesen igaz: már tudok járni mankó ("manga") nélkül, a merevítőben ("tededö" [térdvédő]), de úgy igazán még nem tudtuk elkezdeni a térdem rehabilitációját, amíg a merevítő megvan. Kedden mondja meg az orvosom, hogy elhagyhatom-e és elkezdhetjük-e rendesen terhelni a térdemet. A műtét óta igazából a lábam többi izmát próbáltuk/om karbantartani, de így is tök sok izmot vesztettem. :( Látszik a combomon meg a vádlimon, hogy sokkal keskenyebb, mint a bal lábamon. :( 

Mindenesetre már jóval mobilabbak vagyunk mindketten, mint pár hete, úgyhogy tegnap ellátogattunk az esch-sur-alzette-i kisállatkertbe és sikeresnek ítéltem a kiruccanást; Daninak a legjobban a madarak ("mannö") - és azon belül is a libák ("gágágá") -, a kecskék ("kekke") és a tengerimalacok ("tennekö") tetszettek, utóbbiakat ma már többször is emlegette. Nekünk a mosómedvék jöttek be a leginkább, na ők Danit teljesen hidegen hagyták. 

itt már elfáradt a fiatalember

a müzliszelet nagyon érdekesnek bizonyult :D (B. képe)

várakozás B.-re ("akapa"), aki elment a kocsiért ("otö")

Két perccel az utolsó kép készítése után megszólalt a telefonom ("tennö"), ismeretlen luxemburgi szám: az egyik gondozónéni  (szintén "nenö") volt a bölcsiből; Dani kontaktszemély lett, egy gondozó vagy egy gyerek ("baba") a csoportjában covidos, úgyhogy most legalább csütörtökig karantén. A biztonság kedvéért tegnap este mindhárman csináltunk egy-egy gyorstesztet ("tett" és mutatja az orrát #covidgeneráció), mind negatív. 

És a napnak itt még nem volt vége! Este (2020. március 29. óta először) elmentem a Philharmonie-ba, a (volt?) kórusom koncertjére, tök menő, hogy ott énekeltek, sajnálom, hogy kimaradtam. A sors iróniája, hogy az oltatlan karnagy, aki miatt nem mertem próbára járni, nem volt ott a koncerten - mert elkapta a covidot (igen, kárörvendek! nem, nem érdekel, hogy oltva is elkaphatta volna). Úgy kell neki, nagyon jó koncert volt.

Na és mindezek után arra jöttem haza, hogy Dani kihányta a vacsorát. Szerencsére egyelőre úgy tűnik, csak valami kaja irritálta a gyomrát, mert azóta nem volt semmi gond, persze ma csak óvatosan etetjük, szerencsére imádja a sósperecet ("pette"). Hosszú és eseménydús nap volt a tegnapi... Remélem, a maiban csak kellemes meglepetések lesznek :D