na jó

Évának (is) igaza van, meg hát őszintén szólva mindennap eszembe jut, hogy Daniról mi mindent kéne megörökíteni, aztán amikor itt van előttem az üres "papír", akkor elszáll minden gondolatom... De akkor közkívánatra (!) megpróbálkozom egy összefoglalóval (nemcsak róla). 

Nekem jelenleg a legérdekesebb a beszédfejlődése. "Akapa tegö te!, mendödö te nemmm, akapa mendödö e-ee", na ez a mondat azt jelenti, hogy "apukám [tegnap] hozott nekem csigát, a mazsolát nem kértem, de apukám megette"... Gondolom, mindenkinek egyértelmű volt. Rengeteget beszél és állandóan, és nagyon oda kell figyelni, hogy a sok, elég hasonlóan ejtett szót be tudjuk azonosítani. Túlteng az "ö" hang, szinte minden szó végére odateszi, és felviszi a hangsúlyt is, látszik a francia bölcsi hatása... :P Azt, hogy "az én tejem", úgy mondja, hogy "te te" - saját magára most már egy ideje kizárólag "te"-ként hivatkozik. Érdekes, hogy az új szavakat sokkal tisztábban ejti, de amiket már hetek-hónapok óta használ, azokhoz viszont ragaszkodik, annak ellenére, hogy a hangkészlete hallhatóan fejlődött, és mi is mindig helyesen ismételjük el a szavakat, kérdezünk vissza, stb. Kíváncsi vagyok a folytatásra :))
Érteni mindent IS ért, ez már egy ideje így van, és elképesztően együttműködő, tényleg néha csodálkozom, hogy milyen jó gyerekünk van, hogy végrehajtja az utasításokat, odamegy, előveszi, elteszi, odahozza stb., amit kérünk. Természetesen estefelé, ha a játékok elpakolásáról van szó, hajlamos inkább azt mondani, hogy nemmmm (a legtisztábban ejtett szava - nyilván)... :P Érdekes, hogy az "igen" egyelőre nem megy (de van rá egy hangsora azért). 

Rengeteget vagyunk kint, most hogy hosszabbak a nappalok és jó az idő, az erdő és a homokozó a legnagyobb sláger.

itt épp a frissen beszerzett "háti hordonyt" teszteltük az egyik közeli, rövid túraútvonalon - sikerrel

Elkezdett "huncutkodni" is, elbújik, szólongat, aztán rötyög, amikor "megtaláljuk". Amikor tudja, hogy olyasmit készül csinálni (vagy már kész is), aminek nem örülök, akkor az én hangsúlyomat utánozva szól magára - ezt írásban sajnos nem tudom visszaadni, de elképesztően cuki, és olyankor (is) legszívesebben azonnal összepuszilgatnám. 

A járása teljesen jó, a gyógytornászhoz már nem kell visszamenni, most már futkározni is próbál, igaz, a kezünket fogva, de azért nem csak. Még mindig ámulok és bámulok - hihetetlen, hogy még nincs két hónapja, hogy elindult önállóan. 
Ami kicsit aggasztó, az az evése és a súlya. Tíz hónap alatt másfél kilót gyarapodott (és/de 8 centit nőtt!), és elég válogatós is most éppen - semmi kóros, de jó lenne, ha több zöldséget meg fehérjét enne. 

Na, és most magamról is írok, mert az én járásom is teljesen jó, olyannyira, hogy újra elkezdtem futni!!!!!!!!, nagyon fegyelmezetten kizárólag terepen, a betont ha csak lehet, kerülöm (for context, utálok terepen futni, de most kénytelen vagyok megszerettetni magammal).
Járok még gyógytornára is, még legalább 2 hónapig, és ott is minden alkalom végén 20-30 percet futok a futópadon. Jó érzés, és talán nem túlzás azt mondani, hogy megszerettem a futást, nagyon hiányzott szeptember óta és most nagyon jólesik (ha nem is közben feltétlenül, de utólag mindenképp). Egyelőre kímélő üzemmódban heti 2-3-szor futok 2,5-3 km-t, de mivel terep, nem tudom, lesz-e ez jelentősen több. Jó lenne az 5 km-t elérni a tavasz végéig.