ma 14 éve

Tizennégy évvel ezelőtt ezen a napon valamikor napközben meg voltam beszélve az akkori legjobb barátnőmmel, Rékával, hogy a zh-ja után találkozunk a Trefort-kertben. Mivel előbb odaértem, elé mentem az A épülethez (magyarszakos volt), és szuper volt az időzítés, mert pont jött ki a kapun - egy fiúval beszélgetve. Ahogy azzal a fiúval egymásra néztünk, én TUDTAM (jobban mondva: éreztem). Réka rögtön be is mutatott minket egymásnak, a fiúnak annyira szép neve volt, hogy ezt ki is mondtam hangosan :) Aztán leültünk a Trefort-kertben Mister X-ezni hárman, majd Fanni is csatlakozott, és amíg el nem kezdődött a filozófiaelőadásunk a Gólyavárban, ott ültünk kint a napsütésben (vagy talán el is lógtuk volna azt az előadást...? talán jobb is, hogy nem emlékszem :D). Ismételgettem magamban, hogy szerelem első látásra csak a filmekben van, de hiába... Aznap este vakmerő lépésre szántam el magam: bejelöltem a szépnevű fiút iwiwen (!) - és meg is írtam neki, hogy ezt abban a reményben teszem, hogy találkozunk még, és ne aggódjon, nem az a típus vagyok, aki a buszsofőrt is ismerősnek jelöli (erre szó szerint emlékszem) -, ő visszajelölt, és hosszas levelezésbe kezdtünk, szerencsére hamar áttértünk a gmailre, így még mindig megvannak ezek a leveleink, egy része szörnyű, egy része nagyon cuki :D Mindenesetre egyértelmű volt a kölcsönös szimpátia. Talán három nappal később volt az első randink, szégyen, de már nem emlékszem pontosan. Két hétig folyamatosan randiztunk és leveleztünk, és május 17-re már ott tartottam, hogy ha nem csókol meg, akkor majd én, mert ez így már nem állapot. De erre nem volt szükség. :) Úgyhogy a kapcsolatunkat aznaptól datáljuk, de a megismerkedésünk azért mégiscsak fontosabb. Azóta rengeteg minden van mögöttünk, és nyilván nem ugyanolyanok az érzéseink egymás iránt, mint tizennégy éve, de a következő legalább négyszer tizennégy évet is együtt tervezzük leélni. :)

Egyike az első közös képeinknek, 2009. szept. 19-i kirándulás
a volt általános iskolám túracsapatával. Mennyire babák voltunk!

Megjegyzések

  1. <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3

    VálaszTörlés
  2. Köszi!
    Úgy éreztem, nincs vesztenivalóm, mert addig se találkoztunk soha, pedig egy kampuszra jártunk már szinte egy teljes tanév óta, szóval max. hülyének néz, és soha többet nem látom.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések