Dániában Dániellel (jún. 22-29.)

Sajnos túl alacsony volt ez a címadási labda, nem hagyhattam ki. Szóval nagyon szép, pihentető és egyben rohadt fárasztó hetet töltöttünk Dániában, "deep vidéken", ahogy B. mondaná, tényleg a semmi közepén - a legközelebbi infrastruktúra egy becsületkasszás önkiszolgáló kisbolt volt, 5 perc sétára. 800 méterre a tenger, homokos-kavicsos parttal, szabadstrand, ameddig a szem ellát, 30-60 perc autóútra pedig elképesztő cuki kisvárosok, mintha mindegyik egy film díszlete lenne, komolyan. Hihetetlen mázlink volt az időjárással, egy nagyon fülledt délelőttől és az azt követő zuhétól (és másfél órás áramszünettől) eltekintve minden nap napsütés, szél, kék ég.

Részletes beszámoló következik kismillió képpel.

Mutatom, hogy hol voltunk:

Úgy kerültünk ide, hogy pár hete nézegettük a repjegyeket, és kiderült, hogy a Ryanair nagyon olcsón repül Billundba (sajnos a Charleroi-ról). Ez úgy nagyjából elég is volt, de azért csekkoltuk a lehetséges szállásokat is, és amikor rátaláltunk arra, ahol végül tényleg laktunk, azt mondtuk, menjünk. Ott lenni abszolút szuper volt, és így, hogy hat egész napunk volt, azt mondom, megérte, de egyébként nem ajánlom a hétórás utazást senkinek. :D
A szállásunk egyszerűen tökéletes volt (AirBnB, mint mindig), egy tanyaépület egyik szárnyában egy részben begalériázott lakás; a galérián csak matracok voltak a földön, de ez nekünk tökéletesen elég volt, az alsó szinten konyha, "nappali", és egy hálószoba, amit Dani birtokolt (neki külön előkészítettek egy utazóágyat, amikben nagyon jókat aludt). Mutatom a "nappalit", és máris érthetővé válik az idézőjel (#feelingskanzen):

Az egész szállásépület mintha tényleg egy skanzen lett volna. Óriási kert volt hozzá, trambulinnal, homokozóval, asztallal-padokkal, szabadon legelhető eperrel, szamócával (és még sajnos éretlen ribizlivel). 

az ott a házunk (ez meg itt a még éretlen búza)

mák is volt a kertben

A szállásadó házaspár nagyon kedves és segítőkész volt, amikor egyik nap áramszünet volt, szinte rögtön ott termettek segíteni (pedig hát nem nagyon tudtak mit csinálni, mindenesetre megnyugtató volt a tudat, hogy nem vagyunk magunkra hagyva a Dán Semmi Közepén). 

A háztól 800 méterre volt a tenger, úgyhogy amint érkezés után lenyugodtak a kedélyek (mi hol van, MEKKORA KERT!!!, stb.), oda is sétáltunk. Daninak nagyon tetszett, hogy útközben lehetett az érett búzaszemeket dézsmálni.

#ezittakert (egyhuszada)

A tengerpart csodálatos volt, volt homokozási ÉS kavicsdobálási lehetőség is, továbbá "elromlott" medúzákat is lehetett halászni (majd visszadobni a vízbe). A következő napokra ez lett az egyik fő program.

Pénteken délelőtt először kimentünk a partra, de nagyon hűvös volt, úgyhogy végül a kertben tevékenykedtünk, egyesek Krusovszky Dénes legújabb könyvét olvasták, mások homokoztak, megint mások ebédet főztek. Délután elautóztunk egy közeli földnyelvre, ahol tehenek legelésztek és fürdőztek szabadon, nagyon különleges látvány volt!

helyi újkrumpli, uborka, paradicsom, piros "hotdog" virsli

én is fürdőztem volna, de aztán inkább csak napoztam

Este jót túráztam a parton, a homokban gyaloglás azért baromi nehéz hosszas kilométereken át. 8-9 óra körül még simán voltak kint a parton kisgyerekes családok, fürdőruhában, láthatóan strandolás közben/után (pedig aznap azért nem volt olyan meleg).

Szombaton beautóztunk Odensébe (egész biztosan nem úgy kell kiejteni, ahogy toldalékolom), amit nagyon dicsért nekünk B. félig dán kolléganője, hogy milyen szép meg cuki, de eleinte nem értettük a hype-ot - csak amikor az óvárosban, Andersen szülőháza környékén sétáltunk. Nem tudtam eldönteni, hogy inkább skanzenben vagy inkább egy film díszletében érzem magam (ráadásul szinte teljesen kihalt volt az a negyed, ettől még szürreálisabb lett). 

reggeli hangulat a kertben :) a szállás egyetlen negatívuma, hogy ilyen apró kávésbögrék voltak csak :D

ez lehetne egy Andersen-mese illusztrációja is :) (csak légyszi ne fagyjon benne senki halálra, köszi)

(a fiúk amúgy közben játszótereztek, felváltva jöttünk városnézni)

A következő képet azoknak küldeném, akik szerint a kakaóscsiga magyar kuriózum:

Délután nagy békésen "kerteztünk", amikor megjelentek a házigazdák egy tányér tradicionális dán sütivel, hogy a háziasszonynak pont két napja volt a születésnapja, és tessék, fogyasszuk egészséggel. :D

egyébként sajnos szörnyű a süti; kelt tészta vajjal és barnacukorral, ami nincs karamellizálva, csak valahogy ráolvasztva, az egész full cukorízű... 

Vasárnap egy természetvédelmi területen kezdtünk, ahol főleg madarakat lehetett nézni és hallani.

Aztán következett Bogense, egy újabb skanzen-falu.

Bogense fő turistalátványossága a helyi Manneken Pis (tényleg ez a neve!)

Délután pedig végre igazi strandidő volt, amit ki is használtunk. Mindenki belement a tengerbe, a 100 centi felettiek úsztak is.

Hétfőn egy másik természetvédelmi területre indultunk, de kiderült, hogy a tenger mindenkit jobban érdekel. Sajnos elkövettük azt a hibát, hogy nem vittünk strandcuccot, de Dani azért így is kimaxolta.

a természetvédelmi terület megnézése végül gyakorlatilag erre a fecskecsaládra redukálódott

itt partoztunk :)

és amikor már nagyon melegünk volt, ebbe az erdőbe menekültünk

Egész délelőtt nagyon meleg és fülledt volt a levegő, mint a megváltást, úgy vártuk a kora délutánra előrejelzett vihart. Nemhiába.

A vihar után - jobb híján, mert a kert csurom víz volt - megint bementünk Odensébe, be is kellett vásárolni. Megtaláltuk A Játszóteret. :P 

Este ismét túráztam egyet (így szoktuk, hogy majdnem minden este felváltva "énidőzünk"). Az utam a nagyon hangulatos otterupi templom mellett vezetett el; nagyon tetszett a környéken, hogy minden templom fehérre van festve, és kívül-belül viszonylag puritán.

Kedden Faaborgba mentünk - nekem az összes kisváros közül ez tetszett a legeslegjobban.

ide sajnos nem lehetett bemenni

ide viszont bementünk

ebéd a kikötőben: helyi füstölt makréla (a fiúk fish&chipses sót ettek)

Mindenki kifáradt a nagy sétában és a parton való futkározásban, úgyhogy Dani hazafelé a kocsiban aludt. Délután továbbra is nagyon szépen sütött a nap, de a szél is rendesen fújt, úgyhogy lementünk a partra, de "csak" homokozni és punnyadni - szuper volt!

Szerdán nagyon különleges nap volt - Dani három éves lett! Természetesen már hetek óta tervezgettem, hogy hogy is oldjuk meg a dániai ünneplést, de végül nagyon spontán alakult, előző délután vettem egy szimpatikusnak tűnő tortát (amíg Dani a kocsiban aludt), és este, miután elaludt, elrendeztem a "nappaliban" a kisasztalon az ajándékait. A gyertyákat (is) itthonról vittem (hátha Dániában nem lehet kapni :P), és amikor Dani reggel szólított, akkor gyorsan elővettük a tortát a hűtőből, bele a gyertyákat, és meggyújtottuk. 

Az ünnepelt (apukája szerint: Születésnap úr) nagyon meg volt illetődve, először mondta, hogy ő nem kér születésnapot - miután a megelőző napokon állandóan kérdezte, hogy mikor lesz a születésnapja és biztos nem aznap-e -, aztán amikor meglátta a Pipp és Polli könyvet, felengedett, és nagy örömmel konstatálta, hogy "ilyen könv luxengbulgban isz van!". A gyertyákat nekem kellett elfújni, de a harmadikban azért hajlandó volt segíteni. A gyermek örült, a szülők kellően meg voltak hatva, és tortát reggeliztünk - ennél többet nehezen kívánhatnánk. :)

Az volt az egyik szülinapi ajándék, hogy - nyilván a józan ész határain belül - oda megyünk, ahova Dani szeretné. Ő a második napi földnyelvet kérte, ahol a fürdőző tehenek is voltak; 5 perc autóút, teljesíthetőnek ítéltük. Itt homokozás, vizezés és az egyik nagymamával való telefonálás volt a program mintegy két órán át, én meg addig megkerültem a földnyelvet (12 km).

Visszaérve tovább vizeztünk és homokoztunk, aztán sajnos haza kellett menni ebédelni. Délután a ház körül sertepertéltünk, tengereztünk és pakoltunk, merthogy másnap már jöttünk haza.

sikerült csinálnom egy jó közös képet!

egy Igazi Férfi, amint porszívózik, és hátán hordozza gyermekét :)

Mivel a repülőnk csak 2-kor ment, megálltunk a Federicia nevű város szélén, ahol volt egy hatalmas park (többek között) simogatható állatokkal :)

hozzá(juk) sajnos nem lehetett közelebb menni

Aztán innen már nem volt más hátra, mint elautózni a repülőtérre, visszaadni a bérelt autót (mint a karikacsapás), feladni a bőröndöt... itt kicsit megakadt a folyamat, ugyanis kiderült, hogy három kilóval túlléptük a súlyhatárt, úgyhogy át kellett pakolni (és egy lekvártól fájdalmas búcsút venni), aztán elvinni a bőröndöt a túlméretezett poggyászoknak szóló külön feladópulthoz, mert hogy túl nagy (odafelé nem volt gond vele :D), na de ezek után már tényleg nem volt más dolgunk, mint hátradőlni és élvezni a reülést. (És utána hazavezetni a Charleroi-ról.)

Jó volt, intenzív volt, elég sok volt a(z operatív teendők körüli) feszkó, de nagyon szép helyeken jártunk, isteni volt a sok tengerpartozás, Dani is nagyon élvezte. Jöhet a következő közös kaland! :)