három óra Trier, három hét Gárdony

Teljesen szürreális felidéznem, hogy július 15-én este még a trieri kórussal léptem föl, mert másnap délben már úton voltunk Gárdonyba, hogy megkezdjük az évi "rendes" nyaralást. A koncert nagyon jól sikerült, megszerettem a Koronázási misét, az Ave verumot (szintén Mozart) és a Locus istét (Bruckner) is a végére, és olyan telt ház előtt énekeltünk, hogy konkrétan el kellett küldeni érdeklődőket, mert semmi hely nem maradt a templomban. 

Szóval másnap kora délután már "landoltunk" is Gárdonyban. Innentől kezdve Dani nagyszülőzött, a nagyszülők unokáztak - 3 hétig gyakorlatilag megállás nélkül. Mi közben (felváltva) dolgoztunk pár napot, volt Budapest, barátnőzés, sőt, volt egy-egy teljes nap, amikor Dani csak a nagyszüleivel volt hármasban (most először - helló, expat élet). Nagyon-nagyon jól sikerült az egész, Dani megint óriásit fejlődött nyelvileg, nagyon jól elmolyolt mindenfélével, többször teljesen komolyan besegített a háztartásba (pl. mosogatott), és voltak szobatisztaság-kísérletek is, de mivel hálistennek minket nem sürget a szeptemberi ovikezdés, egyelőre ennyiben is maradt a dolog. Mi asszem nem fejlődtünk nyelvileg, bár én elolvastam (illetve részben újraolvastam) vagy hat Agatha Christie-t. :D
Bónusz kaland volt, hogy Danival kettesben jöttem ma haza, mert B. már múlt vasárnap visszarepült, és/de tök jól sikerült ez is; azt azért elmesélem, hogy a beszállás előtti pelenkacsere keretében Dani véletlenül megnyomta a vészhívót a (mozgássérült) wc-ben, az rendeltetésszerűen sípolt és villogott - fél órán keresztül, amikor is magától leállt. Egy lélek nem jött oda. Nem akarnék Ferihegyen rosszul lenni.

Jöjjön pár képes benyomás, részlet az elmúlt hetekből - erős gasztrofókusszal. :D

Érkezés - a teraszon drága szállásadóink egyike, Zsuzsa néni (aka pótnagymamám).

Turizmus a pesti alsó rakparton

A Fridában, epres-bazsalikomos limonádéval, Tündi képe :)

A "Gondnokok" Gárdonyban, a színharmónia véletlen

A profi kávéfőző-mosogató

Fannival Gárdonyban; sajnos nem látszik, hogy a kávésbögréink és -alátétjeink egymás komplementerei, de hát vagy ez látszik, vagy a fejünk...

Gránátalmás csirkemáj és fügekaktusz-limonádé a Pingrumbában Zsuzsival

Közös home office-reggeli Fanninál (amit valódi home office követett)

"Randinap" Fehérváron, I. felvonás: ebéd a bEAT-ben, isteni volt a kaja, nagyon szívesen visszamennék annak ellenére, hogy nekem nagyon az volt az érzésem, hogy ez egy ilyen NER-fészek, ahova egyrészt a helyi főurak járnak az udvartartásukkal, másrészt alkalmas mindenféle sunyi ügyek megtárgyalására. Persze nincs teljesen kizárva, hogy tévedek.

"Randinap" Fehérváron, II. felvonás: a Bory-vár, ahol B. most járt életében először, pedig ő fehérvári, én meg életemben harmadszor, és alig emlékeztem valamire, mert az utolsó alkalom kb. 20 éve volt. Most főleg jókat röhögtünk a mindenféle giccseken, meg a "Blaháné" feliraton Blaha Lujza mellszobra alatt...

Volt pár esősebb, hűvösebb nap is, mindenki nagy meglepetésére.

Kilátás a "szállási erkélyről".

Ahogy tavaly, idén is meglátogattak minket Dorináék (gyerekkori legjobb barátnőm, 32 éve ismerjük egymást!), ahol egy szintén 2020. júniusi kisfiú van. Tavaly nem sült el valami jól a látogatás, de idén a fiúk már sokkal jobban tolerálták egymást, a slag mondjuk pont egy neuralgikus pont volt, mert csak egy volt belőle, de utána hajlandóak voltak békésen homokozni egymás mellett. A képen épp a "házigazda" instruálja a locsoló vendéget (szavak nélkül).

A három hét alatt egyszer mentünk le a tóra hárman (a fiúk voltak egyszer kettesben, illetve én is voltam egyszer a Fannival kettesben). A szállás illetve anyuék túl messze vannak ahhoz a strandtól, hogy ez mindennapos program legyen, plusz csak a fizetősre merünk menni (meg hát már sznobok vagyunk a szabadstrandhoz, valljuk be), és arra azért baromi sok az 1300/fő (hétvégén 1500/fő) belépő, hogy ott legyünk max. másfél órát. Ennél hosszabban meg senki nem igényli.

Fóliázzuk?

Szilvaevés nagymamával, GDPR-kompatibilisen.

"egyáltalán nem igazak az előítéletek / teljesen más minden mint amilyen a látszat pl. az utcán. Én nagyon örülök, hogy ilyen kultúrált módon lettem "felvilágosítva" és az embereknek igazán bele kéne mélyülni a témába mielőtt elhisz mindent ami az utcán történik (szerintem felnőtteknek is tarthatnának ilyen foglalkozást)"
Most szerdán megnéztem a Néprajzi Múzeumban (már csak azért is, hogy az épületet lássam) a "cigányos" kiállítást, ez az ahhoz tartozó, 4-12. osztályosoknak tartott érzékenyítő foglalkozásról egy visszajelzés. Sajnos nem derült ki, hogy ezt hányadikos tanuló írta.

Kilátás az új Néprajzi Múzeum egyik tetejéről.

Reggeli-csendélet Gárdonyban.