vegyes poszt

Mennyi mindenről kéne írni, már február közepe is elmúlt, pedig még csak most volt január... Múlt hétvégén voltam Észak-Spanyolországban két napot egyedül, Bilbao nagyon tetszett, főleg a tengerpart, de a város is, azok a nagy, tágas terek! 

Meg miről is akartam még, ja igen, hogy Dani és a képernyő, erről akarok már egy ideje írni, mert sok helyen olvasok róla, és érdekes nekem is. Meg majd ugye visszaolvasni biztos milyen tanulságos lesz. Szóval nekünk nincs tv-nk, ritkán nézünk közösen (B.-vel) bármit is, ha igen, akkor laptopon. Dani újszülött korától látja a kezünkben a telefont (sajnos?), és a nagyszüleivel rendszeresen videotelefonálunk. Rövidebb videókat a telefonon saját magáról nézhet már jóideje, persze soha nem úgy, hogy a telefonnal elvonul, hanem akkor ez egy közös program, mellém ül vagy az ölembe, együtt megnézzük egyszer, kétszer, a videó hosszától függően akár háromszor, aztán kész. Az utóbbi pár hónapban viszont valahogy előkerültek a Bogyó és Babóca- és a Kisvakond-videók is, a youtube-on, tényleg nem emlékszem, hogy kezdődött, de attól tartok, nem magától jött rá, hogy van ilyen :D, valószínűleg én ejtettem el valami célzást. Úgyhogy mostanában reggel és/vagy kora este megnézünk együtt a kanapén ülve egy-egy ilyen ötperces mesét, most épp a Kisvakond a nyerő, de a B&B is nagy favorit. Egyelőre hálistennek a kommerszebb hülyeségek (Mancs őrjárat & tsai) nem értek el minket. Eddig egyetlen egyszer fordult elő, hogy kifejezetten leültettem Dani a laptop elé és bekapcsoltam neki egy hosszabb (kisvakondos) mesét: amikor pár hete B. épp nagyon rosszul volt, és neki kellett segítenem a fürdőszobában, Dani pedig felöltözve várta, hogy induljunk a bölcsibe. Szóval egyelőre úgy érzem, ezt egész jól kordában tudjuk tartani, abszolút nincs képernyő előtt bambulás, a meséket is megbeszéljük (van, hogy közben, van, hogy utólag), de persze sok harcot kell vívni, mert a függés az már sajnos így is megvan, és Dani sokkal többször kéri, hogy nézzünk mesét, mint ahányszor engedjük, és sokkal tovább/többet is szeretné nézni. Vagy hogy adjuk oda a telefonunkat... amin "csak megnézem a térképet meg a bölcsiappot!" Szerencsére mindkettőnknek nagyon határozott elvei vannak ebben, és inkább kibírjuk a tíz perc ordítást (ami inkább öt). Azért is tartunk ki emellett nagyon szilárdan, vagy én legalábbis azért is, mert tudom, hogy meg vannak számlálva a perceink, amíg még hatással tudunk lenni a képernyőzésre, kütyüzésre, pár év múlva le se lehet robbantani majd a tiktokról (vagy ami akkor lesz menő), úgyhogy még addig kell mindent megtennünk az agysejtjeiért, amíg lehet. 

Ja, hát ez... az egyik gondozónéni vetetett velünk egy "gyerek" digitális fényképezőgépet, mert hogy a többi gyereknek is van, és "filléres" (a leggagyibb modell is 40 euró volt), és majd eköré szerveznek mindenféle tevékenységeket. Épp történik.

A harmadik téma, amiről írni akartam, hogy január közepe óta benne vagyok egy 12 hetes "életmódváltó" programban, és hát eléggé hatékonynak bizonyul; persze életmódváltásnak majd akkor lehet igazán nevezni, amikor egy év múlva is sikerül tartani az elért súlyomat és értelmesen enni. Mindenesetre mutatok pár kaját, amiket mostanában ettem: