mi húsz? mi mennyi?

Én odavagyok az EU-ért, és ez már régen is így volt, nem biztos, hogy racionálisan meg tudnám magyarázni, miért, de mindig is vonzottak a nagy, nemzetközi, politikával-gazdasággal-joggal foglalkozó intézmények, és mindig valami hasonló helyen szerettem volna dolgozni, mert imponált, hogy bele lehet látni az irányítási, döntéshozatali folyamatokba, hogy részese lehetek valami Nagynak és Fontosnak (még ha csak aktakukacként is). Nyilván az EU nemcsak az intézményeiből áll...

Ma 20 éve lettünk uniós tagállam, és én szerintem abszolút kimaxoltam (és azóta is maxolom :D) az ezzel feltárult új lehetőségeket. (Esküszöm, ez a poszt nem volt kiadva házi feladatnak!)
2004-ben voltam nyolcadikos, és csak arra emlékszem magából a csatlakozásból, hogy örültünk, tudtuk, hogy ez valami jó. Medgyessy Péter volt a miniszterelnök! Akkor még nem követtem a politikát, csak arra emlékszem, hogy neki milyen szimpatikus arca volt (pár éve egyébként egy repülőn utaztam vele).
Na, mindegy, csatlakoztunk, és aztán szerintem a saját életemben sokáig nem volt semmi tapintható következménye a tagságnak, egészen 2011-ig, amikor Erasmusszal mentem Párizsba. Ez biztos, hogy nem történhetett volna meg, ha nincs az EU - eszünkbe se jutott volna. Viszont az is igaz, hogy az Erasmus alatt nem történt velem olyasmi, ami a későbbi karrieremre vagy a magánéletemre hatással lett volna - annyi, hogy ha nincs az Erasmus ÉS a megelőző félévben a MÖB-ösztöndíj Varsóban (ami nem EU-s, hanem a lengyel állammal létrejött kétoldalú megállapodás, szóval tegyük fel, hogy ide mentem volna akkor is, ha nincs az EU), akkor egy évvel hamarabb végzek a BA-n, majd az MA-n. És ha nincs az EU, akkor természetesen nem lett volna az európai uniós konferenciatolmács-képzés sem. Csomó jófej embert nem ismertem volna meg, meg hát nyilván nem végeztem volna el a nemlétező képzést. :P És nem lett volna a luxemburgi szakmai gyakorlat 2015 őszétől... Ott álltam volna 2014. július közepén-végén egy (gondolom) magyar-francia-angol fordító-tolmácsdiplomával a zsebemben, és nem tudom, mit csináltam volna. Akkoriban a Moltoperának dolgoztam részmunkaidős asszisztensként, amíg ki nem jöttem Luxiba, ezt valószínűleg, amint találok egy állást, otthagytam volna. Afelől nincs kétségem, hogy valamilyen állást találtam volna elég hamar. 
Vajon hol élnénk most? Még bőven a 2015-ös szakmai gyakorlat előtt beszéltünk a külföldre költözésről B.-vel, akkor az ő révén, mert egy svájci cégnél dolgozott, és elvileg talán kérhette volna az áthelyezését egy másik helyszínre (Svájcban és Németo.-ban is vannak irodáik). 

Ezeket már soha nem tudjuk meg, és talán nem is baj. Az lenne még persze szuper, ha az EU-s pénzek oda is jutnának, ahova szánják őket, akkor tényleg már csak a világbéke meg a klímakatasztrófa elkerülése lenne a kívánságlistámon.

relikvia 2003-ból