Spillschoul - kisiskolás a gyerekem?!
Elnézést a cliffhangerért, esküszöm, nem a drámai(bb) hatás miatt volt, csak egyrészt nem volt érkezésem írni, másrészt meg akartam várni, amíg a saját érzelmeim kicsit elcsitulnak. :D
Szóval... lőn este és reggel, az első nap (szept. 16.). Nem sokat aludtam előző éjjel, és már 5 körül fent voltam. Igen, eléggé feszült voltam, hogy mi lesz, hogy lesz. Annyit tudtunk így az első napról előre, hogy a szülők is bemehetnek a gyerekekkel, lesz valami tájékoztató, aztán viszontlátás, délután mehetünk a gyerekért az iskolába (15:50), vagy a napközibe (16:00 után). Már első napra is kellett kaját (tízórait és uzsonnát) pakolni Daninak, de ha nem kérdezek rá, ezt nem tudjuk előre... Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ha az intézményen múlik, SEMMIT nem tudunk előre. Mindent nekem kellett kiszednem belőlük, illetve olyan anyukákból, akiknek oda jár(t) a gyereke.
Dani is izgatottan és nehezen aludt el, úgyhogy hétfő reggel keltegetni kellett, rögtön mondta is, hogy "ma nagy nap van, egy különleges hétfő!" Kis cuki. Nagyon lelkesen elrollerezett az iskoláig (az ő tempójában 15 perc), ott voltunk 7:50-kor, persze kiderült, hogy az épületet 8:00-kor nyitják, berregő csengőszó kíséretében... Mondom: iskola. Bementünk, első emelet, itt kicsit felengedett a szorítás a torkomban, mert a folyosón a fogasokon kint voltak a gyerekek nevei, és Daniét szépen, ékezettel írták ki :) (Ja, jel, az itt nincs, a bölcsiben se volt.) Bementünk a terembe (óriási ablakok, rengeteg könyv, játék), ott volt a két tanítónéni, Joffer Fagyos és Joffer Kedvesebbik, és minden gyereknek fel volt ragasztva a neve egy-egy helyre a nagy asztalok körül. Volt gyerek, aki rögtön elkezdett az egyik Jofferhez dumálni, látszott, hogy ő már tavaly is ide járt, de a legtöbben vagy a játékokat kezdték el nézegetni, vagy megszeppenve leültek a helyükre. Akkor a két tanítónéni elmondott kb. három darab tudnivalót, meg kaptunk négyoldalnyi tájékoztatót, hogy mi várható (pl. minden pénteken erdő!, hétfőnként meg délelőtt "tornaóra" a tornateremben), ki kellett töltenünk nekünk is dolgokat, aztán el kellett jönni. Ez a vártnál jobban sikerült, mert Dani ugyan sírdogált egy picit, hogy ő nem akar ottmaradni, de aztán elkezdték érdekelni a játékok, és békésen nézelődött, amikor eljöttünk.
Aztán a következő napok nagyjából egyformán alakultak, és azóta is: reggel Dani tök lelkesen kel, nyomja a kis reggeli játékait, megnézünke egy-két Nándimesét (ahj aki azokat is kitalálta, de persze mi is minek mentünk oda), utána elsprintel rollerrel vagy futóbiciklivel az iskolába valamelyikünkkel, ott kicsit sírdogál, hogy nem akar ottmaradni, aztán délután meséli az élményeit. A napköziben jobban szeret lenni, megértem, ott nagyobb a szabadság, és kedvesebbek a nevelők is. A napközbeni alváshiány érezteti "áldásos" hatását, mert Dani éjjel sírva ébred (néha többször is), sokat kell vigasztalni, úgy általában kicsit labilisabb, de ebben nyilván ez a nagyon nagy váltás is benne van. Ha belegondolok, hogy három hónapja még bölcsibe járt, és hogy ott hogyan bántak vele, meg hogy most mi van körülötte, hát tényleg hatalmas ugrás. Hétfő-szerda-pénteken itthonról dolgozom, jó korán kezdek és így 15:50-re tudok menni érte a sulihoz (fölösleges "rángatásnak" érzem, hogy még utána cuccostul átbattyogjon a napközibe és oda menjünk érte, mert du. nem iskolabusszal mennek, hanem gyalog, babatempóban), kedd-csütörtökön a napközibe megyek érte fél 5 körül (olyankor déltől ott vannak megszakítás nélkül).
Összességében azért úgy látom, jól veszi az akadályokat, egyre kevesebbet reklamál napközben utánunk, és tegnap már azzal jött haza büszkén, hogy "én mál tudok pál szót luxembulgiul!" (és tényleg). Ja, most luxemburgiul és franciául beszélnek hozzájuk, de elvileg ez csak az első félévben lesz így, utána a luxi fog dominálni.
A következő intézményváltás (hacsak el nem költözünk közben olyan helyre, ahonnan ide már nem tud járni) nyolc év múlva várható. Már most elkezdek rá meditációs gyakorlatokkal felkészülni. :D
Elég gyomorszorító volt ezt olvasni, itthoni iskolas szülőként meg fől3g, nekem néhq túl sok az infó, de most revideálom. A lényeg, hogy Dani jól vette (és te is kihevered majd <3). Nagyon gratula!
VálaszTörlésköszönöm, jólesik!
TörlésNekem is nehéz volt olvasni, elhiszem, hogy jól rászorongtál, meg nyilván ő is valamennyire. Bennem ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy vajon ez a normális, és így lesznek vagányak, önállóak és ellenállóak a gyerekek, és mi, magyarok féltjük túl őket és nevelünk mini anyámasszony-katonáit? Vagy ez a rendszer kegyetlen, és mi csináljuk jól? Tudom, nem fekete-fehér a dolog. Amúgy szerintem hosszútávon tök jó lesz ez Daninak, csak nehéz az eleje. Kitartás és nagy ölelés mindkettőtöknek!
VálaszTörlésköszi! <3 igen, engem is nagyon érdekel ez a kérdés, de nem tudom, kiderül-e rá valaha is a válasz, mert ugye nincs "kontrollcsoport". de tényleg nagyon foglalkoztat így elméletben (főleg, hogy a saját szüleim is nagyon frusztráltak az itteni szitu láttán-hallatán, nekem meg ez nem nagyon segít megbékélni - de vajon kell-e megbékélni?... so many questions). de ez része (a fejemben) annak a Nagy Kérdésnek, hogy ultimately mivel teszek jobbat a gyerekemnek, az itteni gyerekkorral, vagy egy elképzelt magyarországival?
Törlésnehéz.
Sok sikert kívánok, sajnálom hogy nem úgy alakult / kezdődik ahogy optimális lenne. De egyébként jól értem, ugye, hogy a fő baj az, hogy 4 évesen kezdődik a suli? Mert egyébként a magyar iskolát - ugyan 6 évesen - de pontosan ilyen nulla információval kezdtük, és engem is rengeteg minden ért sokkhatásként az óvoda után (igaz, mi fizetős oviba jártunk, meg is lett a böjtje a suliban). Elmondom mikre leszek kíváncsi: Van levegőzés a napi programban? Van bármi növényzet amivel a gyerekek "érintkezni tudnak" a nap folyamán? Órák vannak? Ha igen hány percesek? (Nekem ez volt az egyik legrosszabb hogy 6-7 évesen 45 percet kell ülni egy helyben, egy gyerek sem képes rá, nem tudom elképzelni 4 évesen). Tanulnak? Van házifeladat? Van osztályozás? Egyébként ha azt veszem hogy a legtöbb nyugat-európai kisgyereket 1 éves kora körül / előtt intézménybe adják, akkor ezen az alapon nem biztos hogy megviseli őket a 4 évesen kezdett suli. Az a fajta eléknyeztetés és kiszolgálás ami Magyarországon a gyerekek körül forog, nem előnyös sem a gyerekek, sem a szülők részére, de persze nem tudom mi az igazság. Mi a Spill? Spiel? Vagy valami tök más?
VálaszTörlésAngliában is négy évesen kezdődik a suli, de az első két év (reception & year 1) kb olyan, mint a nagycsoport, szőnyegeken ülnek és játékosan tanulják a betűket. Előtte nincs is kötelező ovi (azt hiszem).
TörlésEgyébként, szerintem az a magyar oktatás, amit én kaptam a kilencvenes években, sokkal jobb, mint az az oktatás, amit 2020-ban kapnak az angol kisgyerekek - amennyire ezt a tesóm négy gyerekéből meg tudom ítélni. Mi rengeteget kaptunk Magyarországtól, szerintem engem nagyon gondosan tanítottak/nevelgettek és többet foglalkoztak velünk anno, mint itt teszik a gyerekekkel. Bár hozzá kell tenni, hogy az általános felső tagozatán kívül mindig gyakorló iskolába jártam.
FElla: nekem ez elég meglepő, hogy ugyanilyen nulla infóval kezdtétek a sulit. Azért általában szokott lenni nyílt nap, "nulladik" szülői értekezlet, valami ismerkedős program a gyerekeknek még a tanévkezdés előtt, illetve régen a beíratás is a helyszínen zajlott, tehát eleve a szülő legalább egyszer kellett, hogy járjon az iskola épületében... De otthon élő iskolás gyerekek szülei, nyugodtan árnyaljátok a képet!
TörlésAz a problémám, hogy az iskoláról SEMMIT nem tudtunk előre (és most se sokkal többet), tehát a kérdéseidre nem tudok 100%-os bizonyossággal válaszolni. Van egy játszótér az iskola tőszomszédságában, már több délutánt is ott töltöttek Daniék, ott van szép zöld fű. Az iskolaudvar egy kopár betonplacc; a napközi egy fél fokkal jobb, ott legalább van egy (!) fa. Órák, osztályzás - ezek egyelőre nincsenek, de nem tudom, pontosan hogy lesznek két év múlvától. A házi feladatról azt tudom, hogy van tanár, aki ad, és van, aki nem. (Egyelőre ez sincs!)
4-5 éves kor között a suli = ovi (mínusz az alvás). 5-6 évesen
= iskolaelőkészítő (nevüket megtanulják nagybetűkkel leírni, szamokat tanulnak 1-10-ig, játékosan persze). És igen, Spill = Spiel.
Ah Vrea mi COVID évben kezdtünk. Semmi nem volt előtte. Elektronikusan iratkoztunk be, a suliba sosem lehetett bemenni. Lehet ezt nem vettem figyelembe lehet az idei elsősöknek máshogy van.
TörlésHát jó lenne, ha írna ide olyan, akinek most iskolás a gyereke Mo.-n (és nem a Covid alatt kezdte).
TörlésNekünk anno emlékszem, hogy a tanító nénink írt levelet az első osztály előtti nyáron, amit persze a szüleink olvastak fel, de nagyon kedves gesztus volt. Még ovisként jártunk az iskolaépületben, és előre el volt rendezve, hogy az ovis legjobb barátnőm mellett fogok ülni.
Most csak olyan ismerősöm van otthon, akinek ovis a gyereke; ott volt "nulladik" szülői az első ovis év előtt, be lehetett vinni a gyerekeket ismerkedni, stb.
szia, librarycaten keresztül találtam rád, és olvasód is lettem ezennel :) na de a lényeg, bár látom, szerencsére oldódott, javult a helyzet, azért mégis írok, mert nekem most kezdte a kislányom a sulit Bp-en, és vannak tapasztalataim, amiket szívesen bedobok ide, akár megnyugtatásul csak. :)
Törlésezek szerint állami sulik között is van különbség (a miénk ugyan integráló suli), nekünk szerencsénk volt, már mehettünk több ismerkedő programra nagycsoportosként - testvériskola, az ovi közelében.
voltak nyílt órák, ahol mindhárom leendő tanárnőpárost le lehetett csekkolni, milyen a hangulat, milyen egy tanóra, milyen a kémia. na meg nagyon ment a szülői nyomozós forródrót, és szerencsére nálunk több helyről is időben megerősítették, melyik tanárnőpáros a nyerő (értsd: nekünk legalábbis az volt a fontos, hogy empatikusak, megértőek legyenek, és még szeretgessék őket - a másik két osztályban ment a hasoníltgatás, kivételezés, kiabálás is, na, azt nagyon nem akartam az érzékeny lelkű kislányomnak).
az osztályválasztásnál ugyan kettőt kell megjelölni, és ha szerencséd van, oda kerülsz, ahova szeretnéd, ha nem, hát nem, de nekünk szerencsénk volt (és egy egyéb dolog miatt egyfajta protekciónk is), ezért a jó tanárnőpároshoz kerültünk. :) a kislányom legjobb barátnőjét pedig sikerült szintén egy osztályba bejuttatni, ehhez meg kellett mozgatni szálakat, de úgy tudom, azért ez sok helyen működik. :)
augusztus végén minden gyerek bemehetett egy fél órás ismerkedésre a választott tanárnőkhöz, megnézhettük a termet, a szekrényt, udvart, mosdót, tehát azért nem volt idegen a hely szeptemberben.
az első héten bekísérhettük a mogyorókat, mi, szülők, azóta már a kapuban el kell köszönni, de szerintem ez így oké volt.
e-mailben megy akapcsolattartás, mindenről lehet kérdezni, kérni, válaszolnak.
alapvetően annyi az éles váltás az ovi és suli között, hogy nincs alvás (ami az én lányomnak mondjuk áldás volt, mert évek óta nem tud aludni),
hogy nem olyan tyúkanyó típusok már a gondozók, elvárnak alap önállóságot (lásd, fenéktörlés :D, öltözés, stb),
és tanulnak - bár az is finom átmenttel, a házit megcsinálják délután, a napköziben a tanáraikkal.
tízórait ropogtatnak délelőtti szünetben, van egy nagyobb szünet is ebéd körül,
és azért még megy a ficergés a 45 perces órákon, ezt egyelőre még tolerálják a tanárok.
mindennap van tesi.
hát, azt hiszem, kb. ennyi. :)
és hogy reflektáljak a ti helyzetetekre, wow, én nem tudom elképzelni, hogy négyévesen a lányom középső helyett egyből egy ilyen rendszerbe hogy illeszkedett volna be, úgyhogy le a kalappal, és kitartást! <3
szia, üdv itt :) köszi, hogy megírtad a tapasztalataidat, irigykedem (a jó értelemben) :)
TörlésKöszi, hogy megírtad, nem volt időm olvasni eddig. :)) Hát elég brutál. Nem értek egyet Fellával, nálunk volt a suli kezdés előtt még a tavasz végén szülői a leendő elsős szülőknek, és rögtön az első nap amikor kezdték szintén, sőt, volt listánk is arról, hogy mi kell majd a suliban. A kicsi a nagyok iskolájába járt, tehát sokat jártunk arra, ismerte magát a helyet. Anno amikor a lányom lett elsős akkor ők egy picike suliba jártak, ami egybe volt épülve az ovival, és szépen átmentek még az ovis csoporttal együtt ismerkedni a suliba, de a tanító néni is átment az oviba. Én elég sok mindent tudtam így a suliról, és a gyerekek is. A tanító néni elég sok e-mailt küldözgetett nekünk, hogy mit hozzunk, meg mi lesz, sőt, nekem most ötödikes a legkisebbem, és még most is szokott levelet küldeni. Viszont a közoktatás többi része horror számomra, ahogy nőnek a gyerekek egyre több teljesen alkalmatlan, hozzá nem értő, néha kegyetlenkedő, néha simán csak buta (180 ponttal be lehetett idén kerülni tanító szakra...) emberek tanítanak. Nekem a legkisebb egy teljesen átlagos gyerek, nem kiemelkedő képességű (én nem tanultam semmit ált.suliban úgy voltam kitűnő, sőt, szarrá unatoztam magamat), és rettenetesen sajnálom, hogy mit össze szenvedünk a tanulással. 7-kor indul el itthonról, minden nap van 6 órája, hazaért 2.30 körül (ha nem kési le a buszt), és 5-kor még megy a tanulás, marad napi 1 órája arra, hogy kicsit játszon. Ez nem normális. És még így is mindig van olyan tantárgy amit hátra sorolunk, hogy most azt nem tanuljuk. És hétvégén is tanulni kell mindkét nap. Én úgy érzem belenyomorodunk ebbe, közben sikerélménye alig van (mondjuk nyelvekből nagyon ügyes, az talán a kivétel). BTMN-s jár fejlesztésre, de a tanárok nulla szinten nem veszik figyelembe a problémáit, és nem kap segítséget. Ha nem állnék mellette, nem nyúznám, akkor közepes tanuló lenne. És nem hiszem, hogy ez normális, hogy a szülőnek kell ennyit belerakni ebbe egy nem kiemelkedő képességű gyereknél...Én most azt mondom, hogy sokkal kevesebb elég lenne. Kevesebb, de mélyebb ismeretek, pl. amin anno még az első gyereknél is kiakadtam, hogy szöveges feladatok az elsősnek matekból, aki még a betűket sem ismeri. Ha bármit tanulnak újat, azt úgy kombinálják össze, hogy minél bonyolultabb legyen, ahelyett, hogy az alapműveletek nagyon atombiztosan mennének. A szövegértés felmérők néha olyanok, hogy 2 diplomával meg egy doktorival sem lehet megoldani jól, vagy eleve nem jó választ adnak meg, amiben ezer százalékra biztos vagyok, hogy nem jó. A környzetkönyv akkora marhaságokat tartalmaz, hogy volt, hogy bevittem a munkahelyemre megmutatni, és ott szörnyűlködtünk mindannyian felette. De pl. a múltkor gyümölcsfákról kellett kitölteni ilyen karikás ábrát (mi jellemző rájuk, mi az, ami mindegyikre, kettőre). És volt az, hogy a meleget kedveli, és érted a könyven az első mondat, hogy az őszibarack melegigényes, így csináltuk meg a házit, aztán órán kijavították, hogy az nem igaz. Hát na. :)) Néha úgy érzem még 4 évet ebből nem nagyon bírok még ki.
VálaszTörlésHát ez elég szörnyen hangzik, és nagyon fárasztónak is. Egy dolgon megakadt a szemem: "Ha nem állnék mellette, nem nyúznám, akkor közepes tanuló lenne" - és az olyan nagy baj lenne? Vagy az ő önbecsülésének nagyon rosszat tenne?
TörlésEz nagyon összetett dolog. Neki ugye megvannak a maga nehézségei (BTMN-s), ezért is teljesít sokszor alul (nem pontosan érti meg a kérdést, nem arra a válaszol, figyelmetlen, elír valamit stb), de ezek nem olyanok, amikben nem lehet fejlődni, nem lehet kinőni. Ha viszont ebben az iskolarendszerben valahol elveszel, akkor nagyon nehéz belőle kitörni. Nem egy gyenge képességű gyerekről van szó, hanem egy átlagosról, aki kicsit másképpen fejlődik viszont, mint egy átlag (aki jól tudjuk, hogy nem is létezik.:)). Ez nem igazán csoda tekintve az ő kis életét (halott testvér után gyászban foganni, iszonyat stressz alatt kihordott terhesség, már a születése utántól nem nagyon foglalkozik az apja, állandó szomorúságban élek, aztán a válás és ami utána történt, az apja folyamatosan bántja - nem fizikailag, cirkuszok a kapcsolattartás miatt, mert nem akar menni, de mégis mennie kell, anyagi bizonytalanság, a ház bizonytalansága stb stb), igazából az a csoda, hogy ahhoz képest most ennyire jól van. Én azt remélem, hogy a rengeteg energia amit belerakunk majd eredményt hoz.
TörlésÉs igen, nagyon fontos neki a siker, borzasztóan örül, ha valamit jól csinál meg, ne tudd meg, hogy milyen boldog volt amikor kiderült, hogy bejutott a német tagozatra (mondtam, nyelvekből nagyon ügyes). Vannak dolgok, amik borzasztóan érdeklik (19. századi magyar történelem, a háborúk, zászlók, országok földrajza). Nincs egyelőre semmi olyan érdeklődése, hogy mondjuk érdeklik a gépek, a műszaki dolgok, vagy bármi ilyen, ami alkalmassá tenné, hogy egy technikumba menjen úgy, hogy ne szenvedés legyen neki. Mert ha lenne ilyen, akkor hátradőlhetnék, hogy ok érdekli az elektronika, elmegy egy technikumba, kész, jó lesz. Most akkor még arról nem beszéltem, hogy a technikumi "gyerekanyag" milyen, ez a kisfiú csendes, visszahúzódó, soha ne balhézó, kicsinálnák attól tartok egy ilyen helyen. Szóval nagyon jó lenne, ha gimnáziumba kerülhetne, és ott még lenne ideje eldönteni mit szeretne, lehet történelemmel foglalkozna érted, vagy szívesen lenne geográfus, ki tudja, viszont oda meg nem elég a hármas, a mi városunkba az összes gimi nagyon erős, a nagyfiam se jutott be itt gimibe, aki hasonló helyzetben volt, kicsit másképpen, mert ő is BTMN-s, de nála diszlexia-diszgráfia játszik be a képbe. Őt végül egy alapítványi gimibe sikerült az utolsó pillanatban kimenteni, ami nem a mi városunkban van. Eléggé bizonytalan mindig az iskola léte, ezért nem tudom biztosra mondani, hogy a kicsi fiam 4 év múlva fog tudni oda járni majd, a nagy 11.-es már, ő már kihúzza talán, vagy ha meg is szűnik az iskola akkor valahová átveszik itt.
A kisöcsém volt amúgy ilyen, na ő mondjuk nem átlagos volt, hanem kicsit felette, viszont ő sem tudott eleinte egyedül tanulni és kapta a rossz jegyeket, anyukám mellé állt (ült.:), és ő végül így kitűnő volt (nekünk nyilván ez nem cél a kicsivel.:)) Aztán középiskolában már vígan teljesített maga is, és sok diplomás ember lett belőle. Sokszor van, hogy kerülőkkel az elveszett gyerekek is megtalálják az útjukat (pl. a pasim is szakmunkásképzőből lett több diplomás, mert mellette nem állt senki, és elnézték, hogy egy jó képességű gyerek szakmunkásba megy...), de ha megteheted, hogy segítesz, akkor szülőként ez a feladatot szerintem. Főleg, ha a gyereknek is fontos.
Amúgy igen, nagyon fárasztó, és nagyon utálom, és nem jut idő arra amire szintén lenne kedve (pl. úszni), mert akkor vagy nem tudunk tanulni, vagy nem fekszik le időben, és borzasztóan szüksége van a 10 órás alvásra (de legalább 9,5).
És nyilván ha mélyen magamba nézek a saját lelkifurkám vele szemben is benne van a dolgokba, hogy neki nem tudtam olyan gyerekkort biztosítani ami kijárt volna (nyilván nem akarattal, de mégis).
fú ❤️
TörlésJa a múltkor meg töriből az volt, hogy az oklevelet be kellett sorolni, hogy milyen történelmi forrás (írásos, tárgyi, szellemi-szóbeli), persze beírtuk, hogy írásos, a tanár meg kijavította, hogy tárgyi. :))) Érted, ekkora hülyeségekkel kell állandóan megküzdeni. Most már rendszeres, hogy "oké, órán ezt mondod, de valójában így van".
VálaszTörlés