Dani 5

A boszniai poszt esélytelen, tízmillió képet csináltam, és még a szavakat is keresem, úgyhogy kezdem inkább a szülinapossal.

Dani az elmúlt egy évben három (négy) intézményt is megjárt. Tavaly ilyenkor még bölcsis volt; aztán szeptembertől márciusig járt a kurva Spillschoulba (+ napközibe), és március közepe óta jár a német oviba. Ez "még gombócból is sok", nemhogy egy kisgyereknek, ráadásul az iskolakezdés egyáltalán nem is volt zökkenőmentes, én még nem hevertem ki. A Kitába, úgy látjuk, szuperül beilleszkedett, szívesen megy, jól érzi ott magát, az első pár héten még néha mondta, hogy ezt vagy azt nem tudja elmondani németül, de mára ez is megszűnt. Nekünk is könnyebb a dolgunk, mert bár logisztikailag a Kita eddig a legnehezebb intézmény (5-kor bezár), minden létező szempontból ők szolgáltak eddig legjobban rá a bizalmunkra. Pár hete az is kiderült, hogy minden gyerek ugyanabba az iskolába megy majd jövő szeptemberben, úgyhogy a közösség elég stabilnak látszik, most már nekünk is ideje lenne elkezdeni barátkozni a felnőttekkel. Azért Daninak egyelőre barátja konkrétan nincsen, de még nem aggódom ezen (nagyon), az óvónők mondják, hogy szokott más gyerekekkel játszani, nem magányos, és mesél is itthon erről-arról. Majd alakulnak a barátságok is. Idén is megkérdeztem, hogy esetleg volna-e kedve áthívni valakit szülinapozni, azt mondta, nincs. 
Két hete volt egyébként Sommerfest, minden csoport szerepelt külön, Dani már hetekkel előtte mondta itthon, hogy ő már nagyon jól tudja ám a táncot, és képzeljem, van benne Froschposition (békapóz) is, amit úgy is mondanak, hogy Startposition, szóval tök lelkes volt, és aztán a műsorban is ennek megfelelően, tök fegyelmezetten vett részt. És milyen büszke volt utána :)

sajnos a Sommerfesten fotózni, azt tilos volt :D

A másik nagy változás az ötödik évben a költözés volt. Dani Luxemb(o)urgba azóta se akar visszamenni, pedig néha felvetem neki, hogy elmehetnénk a régi játszótérre stb., de ő még a tagadás fázisában van. Nyilván nem erőltetem, de azért meg vagyok lepve, arra számítottam, hogy kérni fogja, hogy menjünk vissza az ismerős helyekre. Rá kellett jönnöm, hogy én akarok visszamenni, és nekem hiányzik, neki ehhez semmi köze... 

Ezeken kívül az elmúlt évben járt életében először Budapesten ÉS esküvőn, de ezek is inkább nekünk (nekem :D) jelentős mérföldkövek. Májusban megtanult biciklizni, tegnap pedig bebizonyosodott, hogy minden szkeptikussága ellenére tud kétkerekű rolleren is rollerezni. :D

Egyébként kb. 115 centi (március végén volt 113), húsz kiló, és épphogy jó rá a frissen (de legalább használtan) vett 30-as szandál. Elképesztő talpraesett gyerek, és olyan dumája van, hogy összefosom magam. Direkt szóvicceket csinál (azért ötéves szinten, de mégis), mindenre kíváncsi (legutóbb Szarajevó apropóján azt feszegette, de már napokkal a hazaérkezésünk után, hogy miért lett világháború abból, hogy egy embert megöltek), és franciául már elfelejtett, de a németje napról-napra egyre jobb. 

Én továbbra is úgy érzem, hogy nagyon-nagyon jó összhangban vagyunk, jó vele időt tölteni, tudunk érdemben beszélgetni, imádok neki olvasni és közben nézni, hogy megáll a keze mozdulat közben, mert annyira leköti, amit hall; nyilván, mert hiszen ez a normális, néha egymás idegeire megyünk, de szerencsére azért többnyire el vagyok tőle olvadva.