Jaj, az idei otthonlét olyan jó volt, olyan kiegyensúlyozott, jókedvű, felszabadult, igazán nyaralós! Szerencsénk volt az idővel is, legalábbis Daninak és nekem, szegény B.-nek, aki csak múlt szombaton jött utánunk, kevésbé, mert pont akkor ütött be az igazi strandidő. Én most összesen kb. három hetet voltam otthon, ebből az első kettőn délelőttönként dolgoztam, a harmadikon pihentem (szinte minden egyes nap felmentem Budapestre a 60 fokban :D). Dani kimaxolta a nagyszüleit, és nagyon szomorúan jött el, aminek - amellett, hogy nekem is összeszorul a torkom és sajnálom, és "alanyi jogon" IS szomorú vagyok én is - nagyon örülök, mert azért nem (volt) egyszerű így 1000 km-ről és dolgozó nagyszülőkkel ezt a kötődést kialakítani, vagyis nem voltam biztos benne, hogy sikerülni fog, és jó látni, hogy igen.
Mielőtt elutaztunk három hete, akartam írni egy posztot arról, hogy fú, de fáradt vagyok, és ez a nyár nem ígérkezik túl pihentetőnek (a meló miatt), de végül nem volt rá érkezésem, és talán nem is baj, mert mégiscsak úgy érzem, hogy sikerült magam kipihennem, még így is, hogy egybefüggő szabim nem sok volt. De sokat családoztam, barátnőztem, Benedekkel is sikerült 24 órát kettesben tölteni, egyedül is volt egyszer fél napom (Bp.-n! bocs, hogy nem hagytam könyveket a Lírában...), és ezek nagyon feltöltöttek. És az is tök sokat dobott az általános közérzetemen, hogy anyuék csináltak Daninak egy nagyobb medencét, amibe a felnőttek is beférnek, úgyhogy majdnem mindennap órákat voltam vízben.
De ami a legtöbbet adta, hogy a lassan egy éve tartó, elsősorban a túlevéssel kapcsolatos terápiámnak most éreztem úgy igazán először a hatását a gyakorlatban. Felvállaltam olyan konfliktusokat, amiket korábban nem mertem, nem vállaltam fel olyanokat, amikbe korábban fölöslegesen (vagy hát eredménytelenül) mentem bele, kiálltam magamért, meghúztam a határaimat. Csomó helyzetre tudtam "kívülről" nézni ahelyett, hogy bevonódtam volna, magamra vettem volna. Nem ettem többet, mint amennyi jólesett (és ha csak tehettem, nem ettem mást, mint ami jólesett). Ezek olyan alap dolgok... de sajnos nagyon nem magától értetődőek. Legalábbis nekem (és tudom, hogy sok más embernek sem, de szerencsére nagyon sokaknak de). Nagyon hálás vagyok a terapeutámnak/coachomnak, és persze magamnak is, kurvára megdolgoztam ezért.
Szóval ilyen volt az idei nyaralás :)
 |
| home office :D |
 |
| I love Arató Disco feliratú bögre a szállásról |
 |
| egyik délelőtt innen dolgoztam :) |
 |
| zuglói háztetők |
 |
| életem legjobb thai masszázsa után |
 |
| kávé kávé szív |
 |
| nem tudom, mi van ezekkel a mai sünökkel, az én időmben még nem mászkáltak így a teraszon fényes nappal... |
 |
| megvolt a full Magyarország-élmény is egy laza 50 perces késéssel, félinformációkkal, csak egy köztes állomásig közlekedő vonattal... |
 |
| Zsuzsa néni ♡♡ - elvittük ebédelni, olyan cuki volt végig, tényleg egy született pót(déd)nagymama (kinek mi)! úgy örült a(z egyébként tényleg jó) tejszínhabnak, mint egy gyerek :) az egész nyaralás egyik legjobb élménye volt nekem ez a közös ebéd. |
 |
| koreai hideg (és jó csípős) tésztaleves a "Chinatown"-ban, hú, ez isteni volt |
 |
| mielőtt szétgyalogoltam volna a lábamat :D ♡ |
 |
| Nokedli Factory, ahol kb. semmi nem volt, amit kértünk volna... de mi jól szórakoztunk |
 |
| főleg, mert sikerült végre találkozni Borival, aki Amerikában él, és utoljára 2017-ben láttuk 3D-ben |
 |
| életem meggylevese az Okay Italiában (ez egy fél adag) |
 |
| viszlát legkésőbb jövőre! |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése