Marék Veronika Luxemburgban és egyebek

Most már az időjárás szerint is ősz van, sőt, az immunrendszerünk szerint is: múlt csütörtökön elsőként a Kita "esett el", ki volt írva, meg üzenetet is küldtek, hogy annyian betegek a gondozók közül, hogy aznap és pénteken kivételesen 4-kor bezárnak, de aki tudja, az eleve tartsa otthon a gyerekét. Aztán Dani kezdett el végtelenül ocsmányul köhögni tegnap (egyéb tünetek nélkül), mára pedig én is felsőlégúti tüneteket produkálok. De egyelőre ő is oviban, és én is a munkahelyemen vagyok. A hétvégén, illetve péntek-szombaton gyönyörű nyári idő volt, aztán tegnap óta esik az eső. Azzal már megbarátkoztam, hogy reggel, ébredéskor már/még sötét van. 

Pénteken voltam egy nagyon jó koncerten a Philharmonie-ban, főleg a második részben előadott Die erste Walpurgisnacht fogott meg a csodálatos kórus miatt, annyira jók voltak, leénekelték a hajamat. Az első részben a Szentivánéji álom volt, az is jó volt, de kevésbé katartikus. Ideteszem belőle a kedvenc részemet:

Tegnap két nagyon különleges dolog is történt. Az egyik, hogy Marék Veronika személyesen ellátogatott Luxemburgba, gyerekek és felnőttek nagy örömére (megkockáztatom, hogy főleg a felnőttek örömére :D). 

Dani nagyon élvezte a mesét, később este is mondta, hogy "jó volt ez a Malék Velonika!"

M. V. élőben mesélt és rajzolt Boribont :)

"Tordai Verának ajánlom múzeális szeretettel
ezt a múzeális példányt." (sic!) ♥︎♥︎♥︎ 

És aztán este, az egész napos eső után, a legvalószínűtlenebb pillanatban feltűnt az égen az első szivárvány, mióta március 7-én ideköltöztünk: