mi, szemüvegesek

• Múlt csütörtökön elkészült a szemüvegem, azóta örülök a(z új) fejemnek, nagyon tetszik a keret, amit választottam, és nagy megnyugvás volt, amikor először felvettem, mert abban az egy hétben, amíg vártam rá, jobbnál jobb kereteket láttam online, és evett a kétely, hogy na, nem a jót választottam, mert nem olyan szín/forma/stílus... de, de olyan :)) Úgyhogy most szokom vissza a bepárásodás-koszolódás-befülledés-miezazizéazarcomon dolgokhoz. Illetve tök fura, hogy amikor leveszem a szemüveget, arra számítok, hogy rosszabbul fogok látni, de nem (-0,25 dioptriás mindkét lencse, elsősorban nem is erre van, hanem az asztigmiára van). Annak (is) nagyon örülök, hogy fényre sötétedik, és így nem kell többet napszemüveg. 
  Teljesen olyan érzésem van egyébként, mintha folyamatosan közelednék a régi Verához... újra szemüveges lettem, plusz már olyan hosszú a hajam, hogy épphogy össze lehet fogni... kíváncsi vagyok, meddig tart ez a folyamat :))

kialudt épp nem vagyok, ebben is közeledhetnék a régi önmagamhoz... :D

• Egy jó intenzív kórushétvége van mögöttem, rommá énekeltük a Carminát. Szerencsére az O, Fortunát bárhányszor énekeljük, MINDIG libabőrös leszek tőle, és a Tempus est iocondum tétel vége is mindig katartikus. A többit hagyjuk, van, amit halálosan unok (főleg, ahol az alt csak hümmög és 500 versszak van), van, amit nagyon-nagyon szeretek, de nem énekelek benne (In Taberna, férfikari tétel). Szombaton kicsit felhúztam magam, mert hangképzés volt a program, de úgy volt meghirdetve, hogy "hangképzés a szopránnak és (fakultatívan) az altnak" - lehet tippelni, hogy én voltam-e az egyetlen alt, aki megjelent... Így persze kijöttem a teremből, mert max. elméletben tudtam volna részt venni egy szoprán hangképzésen. DE helyette el tudtam menni a trieri kampusz körül sétálni, és csak kicsit szemerkélt az eső. Aztán megebédeltem az autóban (!) és olvastam a könyvemet. Szóval hálás lehetek a másik 50 altnak, amiért nem jöttek el :D

• Az Elégedetlen után kiolvastam a hétvégén a Tenger Most c. disztópiát - arról szól, hogy Hollandiát elkezdi elönteni a tenger. Nagyon különleges könyv, egyszerre tárgyilagos és száraz, de néha olyan költőiségbe csap át, hogy csak pislogtam. Elég nyomasztó, de nagyon izgalmas is, és az utolsó harmada kifejezetten fordulatos. Nagyon ajánlom, de csak azoknak, akik alapból nem rettegnek a hasonló katasztrófáktól. Most az Ez is Pestet kezdtem el, de egyelőre nem "rántott be". (Mindig ilyen kampányszerűen olvasok, hogy pár hétig nagyon sokat, és aztán pár hétig semmit - valószínűleg hamarosan jön egy ilyen "leülés", már érzem.)
• Tart az "életmódváltós" lendület, bár nem akarok címkézni - inkább úgy mondom, hogy tart a mindset, amely szerint MINDIG van lehetőségem a jó (jobbik / kevésbé rossz) döntést meghozni. Főleg a kajáról van itt szó, de nem csak, mert például szombaton, a hangképzés helyett ülhettem volna a kocsiban és nézhettem volna a Bridgertont. Érzem, hogy az igazi nagy kihívás az pont ez (lesz) nekem, találni egy olyan sportot, amit tényleg rendszeresen tudok és akarok is űzni. Ez 2026-ra az egyik kitűzött célom egyébként, hogy ebben valami előrehaladást foganatosítsak.

Tegnapi vacsora: sült tök, lilakáposzta, fejessaláta, feta, szarvasgombás olívaolaj, sk pirított kesudió) - de ezt ilyen 7 körül ettem, és 9 körül éreztem, hogy éhes vagyok, úgyhogy megettem Dani vacsoramaradékát, ami két szál minivirsli volt édes-csípős szószos rizzsel, meg ettem mellé még lilakáposztát - pl. ez egy tök nehéz "jó döntés" nekem, hogy lefekvés előtt még egyek, mert ugye "az bűn" - de közben sok év alatt megtanultam, hogy 1) éhesen lefeküdni szar, 2) általában éhesnek lenni szar, és SOHA nem vezet célra, max. átmenetileg, 3) jogom van bármikor éhesnek lenni ÉS enni, ha éhes vagyok, 4) (és most épp ez a legfontosabb) abban is képes vagyok jó döntést hozni, hogy MIT eszem ilyenkor. Ehettem volna pillecukrot is csokival, mert édesre vágytam, de az édes-csípős szósz ezt pont tök jól kielégítette. "Becsekkoltam" utána, hogy kívánok-e még édeset, de nem kívántam.

Egy példa arra, hogy mennyire fontosak nekem a különböző színek és textúrák: igen, hajlandó vagyok akár kukoricapelyhet is szórni a vajas-lekváros kenyérre! :D

Érzelmi evők vacsorája (és ez után két órával már nem éheztem meg): maradék füstölt paprikés szószos vöröslencse-tészta ropogósra sütve, sült csirke, kukorica, rukkola, lilakáposzta, fokhagymás pirítós, sk joghurtos öntet (joghurt, citromos olívaolaj, fűszerek). Ropogós, színes, tápláló, finom. Mi kell még? (Egy kocka 70%-os étcsoki. Nyilván.)

• Nagyon izgin alakul a február és a március! Jövő hétvégén (14-én) koncert, aztán kicsit kevesebb mint három hét múlva repülünk Madeirára, remélem, fogunk tudni landolni :DD, nagyon kíváncsi vagyok, mert annyi jót olvastam/hallottam már. És hát ebből a felháborító szürkeségből, ami itt tombol, nagyon vágyom valami színes, zöld, élő közegbe. Aztán március közepén megyek Izraelbe, az öcsémékhez, akik addigra hárman lesznek, jaj, ezt annyira várom már!! (Bónusz, hogy ott meg nyár lesz!)