Einschulungsuntersuchung

Ezért szeretem én a német nyelvet: egymás után lehet rakni bármilyen szavakat, nem kell mindenféle of-os vagy de-s szerkezetekkel vacakolni. A cím szó szerint "beiskolázási vizsgálatot" jelent, én iskolaérettségi vizsgálatnak fordítom, mert bár minden tájékoztató azt írja, hogy nem az a tétje, hogy a gyerek mehet-e iskolába vagy nem, a gyerekorvos, aki végezte, mégis úgy magyarázta Daninak, hogy azt vizsgálja, hogy készen áll-e az iskolára. Ha jól értem a német rendszert, itt nem nagyon van olyan, hogy még egy évet oviban töltene bárki is, ha egyébként kora alapján tanköteles (szokásos: aug. 31-ig betöltött 6 év), hanem ha valami olyan ordas lemaradást találnak nála, hogy az iskola túl korai lenne neki, akkor valami speciális intézményben zárkóztatják fel, foglalkoznak vele célzottan, és az után mehet iskolába. Hát ettől Dani esetében nem kellett tartani, de azért én úgy vettem, hogy csak akkor leszek 100%-ig biztos benne, hogy augusztusban (!) elsős lesz, ha már túl vagyunk ezen a vizsgálaton - és most már 100%-ig biztos vagyok benne.

Tegnap volt a vizsgálat, és nagyon érdekes volt. (A következő életemben, vagy ha/amikor véget ér a fordítói karrierem, gyerekekkel akarok foglalkozni!) Két részben zajlott. Az első részben egy fiatalabb doktornő csináltatott mindenféle feladatokat Danival: másolja le egy rajz részleteit úgy, hogy a nála lévő rajz teljesen megegyezzen a doktornő által mutatott rajzzal; mondja meg, hogy egy ábrán kék vagy sárga buborékokból van-e több (ebből volt vagy 10); 100 szmájli között keresse meg azokat, amiknek lefele görbül a szája, és húzza át - ezt mérte is, hogy hányat talál meg egy perc alatt (nem közölte az eredményt; én azt figyeltem, hogy Dani nagyon szép egyenletes tempóban, nyugodtan csinálta, nem kezdett el pánikolni, hogy úristen időre kell, és nem csinált ügyet belőle, hogy csak kb. a feléig jutott, mondjuk a doktornő verbalizálta is, hogy nagyon ügyes, ez elég, nem kellett tudnia befejezni ennyi idő alatt - tök jó, hogy Daniban nem volt ilyen belső elvárás se); volt látásvizsgálat (milyen irányba áll az E betű, mi van közelebb, a kacsa vagy a labda, milyen színű pöttyöket lát, milyen formákat lát), hallásvizsgálat (nyomjon meg egy gombot, amikor sípolást hall). 

A második részben egy idősebb doktornéni foglalkozott Danival, ott is kicsit hasonló feladatok voltak, de más készségeket néztek. Többet kellett beszélni, voltak pl. képek, amikről el kellett mondania, hogy mit ábrázolnak, és közben a doktornéni felénk fordulva elmagyarázta, hogy arra kíváncsi, hogy a prepozíciókat ismeri-e Dani - és el volt tőle ájulva, hogy igen, és azt állította, hogy ez sokkal nagyobb nehézséget szokott okozni az ekkora korú gyerekeknek. Ezt azért kicsit kétkedve fogadtuk, bár a dicséretnek nyilván örültünk. És hát Dani ragyogott a büszkeségtől. 😇 Aztán volt itt is rajzolós/másolós feladat, de kellett a doktornő után is ismételni mindenféle halandzsaszöveget, szép tisztán artikulálva, illetve kellett ugrándozni két lábon és féllábon is. Meg is lett mérve. Ezekre emlékszem. A végén Dani nagyon meg lett dicsérve, hogy egyrészt milyen ügyes, másrészt, és főleg MENNYIRE gyönyörűen megtanult németül, pedig csak bő egy éve találkozott először a nyelvvel (ezt így alig akarták elhinni konkrétan).
Amikor délután megkérdeztem Danit, hogy mi tetszett neki a legjobban, azt mondta, az, amikor a látásvizsgáló gépbe kellett belenézni. :D

Jaj. Hát egyrészt nyilván örülök és meg vagyok könnyebbülve, hogy ezen túl vagyunk, ráadásul "csillagos ötössel" (na erről le kell szoknom, mert itt az ötös a legrosszabb jegy :D), másrészt meg gyászolom a kisgyerekkort. Hát hova lett a babám? Miért ilyen kurvagyors ez a kurva idő? Én erre még nem állok készen. Most kellett neki nagyobb ágyat vennünk, akkor már vettünk íróasztalt is, amit persze lehet, hogy egy darabig még nem fog használni, de akkor is... Át kell rendeznünk az egész szobáját. Mikor még csak most volt ez: