kalandunk az ügyeleten

Ez még május elsején történt. Daninak az volt a kívánsága, hogy délelőtt játszóterezzünk, úgyhogy lesétáltunk a tőlünk 15 percre lévő "többgenerációs játszótérre" (ez a neve), ami egy patak partján van. Némi játszóterezés és dráma ("de ő nem tud hintázni, de lökjük") után inkább átmentünk a patak partjára, és néztük a kacsákat, illetve Dani etette őket. 

És akkor egyszer csak, ahogy a kacsáknak egy kis füvet nyújtott a víz fölött, belebillent a patakba! Azonnal kimászott, ordítva és sírva, "beleestem a vízbe!!!", "csulom víz vagyok!!!", és nagyon meg volt ijedve, édes szívem! Egy fél percig így álltunk ott, hogy na most mi a jó istent csináljunk a csurom vizesen remegő, üvöltő gyerekkel, végül belőlem valahogy előjött a határozott anya, és hazaküldtem B.-t a kocsiért meg száraz ruhákért, én meg levettem Daniról a csurom vizes cuccokat, lekaptam magamról a pólót, és ráadtam, őt meg ölbe vettem. A következő negyedórát így töltöttük, a napsütésben ülve, én egy szál melltartóban, Dani az ölemben, és az egész igazából nagyon viccessé és idillivé alakult, kibeszéltük a történteket. Hálistennek, hogy olyan szép idő volt, és se ő nem fázott igazán, se én! Arra pedig nem gondolok, hogy a patak párszáz méterrel később egy tíz méterről lezúduló vízeséssé alakul.
Közben mondta nekem, hogy nagyon fáj a hüvelykujja, mert ahogy előrecsúszott a patakba, valahogy úgy támaszkodott a jobb tenyerére, hogy a hüvelykujja nagyon hátrahajlott. Egy darabig itthon borogattuk, de elég piros és dagadt volt, meg főleg Dani már szinte sírt, annyira fájlalta, úgyhogy B. felhívta az ügyeletet. A 116117-et kell hívni, és onnan elirányítanak a legközelebbi ügyeletes intézménybe. Mondta is neki a nő a vonal túloldalán, hogy menjünk csak be a kórházba, "már várják Dánielt" (hoppá). Szerencsére csak keveset kellett várni, és már sorra is kerültünk: az ügyeletes dokibácsi kikérdezte Danit, hogy hol fáj, mi történt, megmozgatta és megnyomogatta az ujját, és megállapította, hogy nem tört el, de lehet, hogy valamelyik szalag megsérült. Bekente Voltarennel és bekötötötte, és meghagyta, hogy figyeljük, és ha nem javul egy héten belül (meg nem tud Dani bizonyos mozdulatokat megcsinálni), akkor hívjuk fel a gyerekorvost és nézessük meg újra. Erre szerencsére nem került sor, mert már másnapra sokkal jobb lett, mostanra pedig már szinte el is felejtődött az egész kaland.