könyvajánló

"Julia lehunyta a szemét, így nem látják, hogy forgatja. Estelle kíváncsian nézett körül.

- Félbeszakítottalak benneteket, én buta vénasszony. Miről beszélgettetek?

- A házasságról - szipogta Anna-Lena. 

- Ó! - kiáltott fel Estelle, mintha épp a kedvenc kategóriája bukkant volna föl egy kvízműsorban.

Julia ellágyult ennyi lelkesedéstől.

- Ugye Knutnek hívják a férjét? Mióta házasok?

Estelle csöndben számolt, míg elfogytak a számok. 

- Knut és én a kezdetektől fogva házasok vagyunk. Ez már csak így van, amikor megöregszik az ember. Megszűnik az őelőtte létezett idő.

Julia beismerte, hogy nagyon tetszik neki ez a válasz. 

- Hogy kell ilyen hosszú ideig házasnak lenni? - kérdezte."
(262. o.)

"- Találtam bort! - rikkantotta Estelle, és boldogan előhúzott két üveget a ládából.

- Bort? - kérdezte Anna-Lena hirtelen lelkesedéssel, ami arra utalt, hogy ha bor az eredmény, akkor szabad ládákban kutakodni.

- Kértek? - kínálta Estelle.

- Terhes vagyok - emlékeztette Julia.

- Akkor nem szabad bort inni? 

- Egyáltalán nem szabad alkoholt fogyasztani.

- De... bort?

Estelle tágra nyílt szeméből jóakarat sugárzott. A bor csak szőlő. A gyerekek szeretik a szőlőt."
(264. o.)

Ez csak két teljesen random idézet; szívem szerint idemásolnám az egész könyvet, annyira kedves, megható, néha torokszorító, szinte folyamatosan vicces, és közben végig izgalmas is! És nagyon-nagyon elgondolkodtató. Az eredetit nyilván nem tudom megítélni, de akkora élvezet volt olvasni, hogy azt kell, hogy mondjam, szuper a magyar fordítás, Bándi Eszter keze (agya, szíve) munkája, hála neki.