holnap három hónapos

Olyan kis cuki voltam, amikor azt képzeltem, majd nem csak a gyerekemről fogok blogolni. 😂 Hát persze! Na jó, ha történne más izgiség is, valószínűleg arról is írnék. De most a legnagyobb izgiség, hogy Dani ma 13 hetes, holnap meg három hónapos, és az bizony már egy negyedév. 

Számos mérföldkő történt (sic) ebben a hónapban. A két legfőbb, hogy átalussza az éjszakát és hogy ránk- illetve visszamosolyog (sőt visszarötyög!). Nem is tudom, melyikkel vesz le minket jobban a lábunkról. 🙏
Az alvása egy csoda, tényleg. Napközben még elég változó, de így, hogy tudom, hogy legkésőbb este 9-től megbízhatóan nyugi van, és akár én is azonnal lefekhetek és reggel 7-ig biztosan csönd lesz, a napközbeni pihenés már nem is hiányzik (azért jólesik, ha van rá lehetőség). Nem alussza végig effektíve ezt a 10-11 órát, hajnalban megkeresi a hüvelykujját, és azzal altatja vissza magát - halljuk a bébimonitoron a cuppogást. 😁 Amikor 7 után bemegyünk hozzá, tágra nyílt szemekkel, mosolyogva, az ujjával a szájában fogad, olyankor nem váratom tovább a reggelivel, hiába, hogy még nem "kérte". Egyébként amióta átalussza az éjszakát, még egyszer se sírt reggel, mindig előbb mentünk be hozzá, mint hogy megelégelte volna a várakozást. 7 körül kel, reggeli, majd megy a hempergőbe, ahol ott van a kibővített játszószőnyege, és ott elrugdalózik reggeli után 40-50 percet, és és és! most már minden alkalommal többször is elfordul az oldalára (mindkettőre), és onnan szemléli a világot pár másodpercig, majd visszagurul a hátára. Tök ügyes! 

Helyet is változtat: félórával a kép elkészülte előtt a feje ott volt, ahol a képen a piros rongy. Rejtély, hogy ezt hogy csinálja, hiába néztem rá percenként, nem tudnám megmondani. 🙈

Vannak neki letéve a földre dolgok, de nem igazán érdeklődik irántuk, egyelőre a keze sokkal izgibb, ez is egy új felfedezés: maga elé emeli mindkettőt ökölbe szorítva és hosszasan nézi. Nem világos, hogy már érti-e, hogy hozzá tartozik, szerintem még nem, mert minden alkalommal nagyon meglepődik, hogy mi az ott. 😯 Kezd nyúlkálni dolgok után (ha elé tartok valami színeset), de nagyon koordinálatlan még a mozgása, és csak sejtem, hogy a tárgyat akarja megfogni, megérinteni, nem is biztos, hogy így van. Tegnap hosszas próbálkozás után megfogott egy csörgőt, tartottam előtte, ő meg mindkét kezével próbálta eltalálni, végül sikerült, és akkor jól megmarkolta és hosszan, figyelmesen nézte.

A reggeli "tornaóra" után séta - az utóbbi napokban sajnos eléggé elergyult az idő, 9-10 fok, szemerkélő eső és hideg szél, úgyhogy nagyon föl kell öltöztetni a kis macikát (most ez a beceneve éppen, meg hogy bocika, a teljes állatkertet kimaxoljuk), tegnap például ebbe az örökölt mackójelmezbe (a becenév nem véletlen):

Szibériai Vigyorgó 🧸

A délelőtti séta közben többnyire alszik egy-másfél, jobb napokon akár két órát is, aztán itthon ebéd (valamikor 11-12 körül), ebéd utáni alvás - ez, ha jó napja van, néha sikerül háromórásra is, de van, hogy csak kétszer egy, vagy kétszer félóra, esetleges, nem sikerült még rájönnöm, mitől függ. Két, hajszál- és szinte percre pontosan egyforma délelőtt után egyik nap nem hajlandó aludni, a másik nap két órát durmol. 🤷🏻‍♀️
Aztán délután uzsonna, hempergő, séta (ami közben alszik bő félórát), szóval gyakorlatilag a délelőtti program ismétlése, és fél 7 körül fürdés, vacsora, majd altatás. Utóbbihoz igazából nincs is kialakult rituálénk, illetve annyi, hogy a lefekvés előtti utolsó szoptatáskor már csak egy kislámpa égjen és legyen teljes csönd, ilyenkor Dani amúgy érezhetően többet és hosszabban is eszik, mint napközben; aztán berakom az ágyában a hálózsákjába, betakargatom és elköszönök tőle, leoltom a lámpát és kimegyek a szobából. Az elmúlt három hétben, mióta átalussza az éjszakát, szerintem kétszer volt olyan, hogy vissza kellett mennem, mert nyűgösködött, amúgy szuperül elaltatja magát minimális beszélgetés/nyüszögés/cuppogás után. 😴😴😴

Szóval elég szépen beállt a napirendünk, és pár kellemetlen nap után a tejtermelésem is alkalmazkodott az éjszakai evés elmaradásához. Még szerencse, hogy megörököltünk egy pumpát.

Ebben a hónapban megvolt Dani első külföldi útja is, még gyorsan mielőtt a korona második hulláma megint leállítaná az életet, és végre megismerkedett az apai nagymamájával is, akivel kölcsönösen folyton vigyorognak egymásra (még pont itt van, holnapig). 

Azt hiszem, ennyi. Ja, a kéthónapos oltásait is ebben a hónapban kapta meg, tök jól viselte, minimális sírással, és nem lett még csak hőemelkedése se. Holnapután jön a következő adag; remélhetőleg az is rendben lesz. A hivatalos méretei is akkor derülnek ki; egy hete mértem itthon, akkor 6600 gramm volt, 68-74-es ruhákat hord. Kis sózsák! 😍