2021

Fú, hát nemtom. Asszem nem fog hiányozni ez az év, bár bizonyos szempontból jobb volt, mint 2020. Olyan jó lenne, ha az oltásokkal megoldódott volna a koronavírus, és szabadon lehetne élni. Hiányzik a kórus(ban éneklés), a szabadon utazás és vendégfogadás... és hány olyan emberrel találkoztam az elmúlt (két) évben, akiknek sose láttam az arcát maszk nélkül! Szürreális belegondolni. (Amikor eszembe jut valamelyik kórházi epizód akár a szülés, akár a térdműtét körül, mindig úgy emlékszem vissza a személyzetre, mint akik mosolyogtak. Pedig soha nem láttam a szájukat...) Hiányzik a tervezés, hogy beleélhessem magam hogy igen, megyünk valahova és jó lesz, és nem kell attól tartani, hogy majd az esetszámok meg a korlátozások keresztülhúzzák a számításainkat. Kicsit belefásultam ebbe az egészbe, azt hiszem. Pedig ha a pohár teli felét nézem, minél több eset, annál több home office, annál nagyobb rugalmasság... csak hát ugye ehhez ideális esetben nem kéne egy világjárvány. (Munkahelyem, hallod?) Nagyon remélem, hogy 2022-ben kicsit könnyebb lesz az élet. Van egy megoldatlan konfliktusom a főnökömmel, ez is nyomaszt, utálom, hogy a térdem miatt most ideiglenesen sánta vagyok és nem tudok Dani életében (sem) 100%-osan részt venni, aggódom, hogy Dani nem indult még el magától (már szakembernél van a téma, van egy kis - korrigálható - aszimmetriája), meh, mindenszar. 

Közben persze a mérleg másik oldalán ott van, hogy sikerült idén háromszor is látnom Fannit a tavalyi nulla után, ebből egyszer ráadásul úgy, hogy kettesben turistáskodtunk Amszterdamban; hogy Dani elkezdte a bölcsit és úgy tűnik, jól van ott; hogy sikerült nagyon gyorsan megműteni a térdem; hogy idén se kaptuk el a Covidot (se, és mást se); hogy rengeteget futottam és eljutottam 12 km-ig; hogy visszakaptam személyesen is az egyik legjobb barátomat, aki most a munkája miatt havonta jár Luxemburgba; hogy vettünk egy hibrid autót; hogy volt egy jó tartalmas franciaországi nyaralásunk augusztusban; hogy a nagymamák jártak itt idén is többször; hogy a kis mikrouniverzumunkban azért nagyjából minden jól van.  

És ma sétáltam 500 métert az utcán, egy mankóval, napsütésben. Legyen ez 2021. szimbolikus összefoglalója.