koronapló 5. nap + Dani végre elindult!

Arra ébredtem, hogy a torokfájásom teljesen elmúlt, úgyhogy csináltam egy tesztet, hogy hátha már negatív, 5. nap ugye... Hát nem. Akkora pozitív, mint egy ház. Úgyhogy le is mondtam róla, hogy a hét nap lejárta előtt bármit is csináljak. Ma az apai nagyszüleimmel töltöttem a napot; délelőtt itthon böngésztem a mindenféle örökséget (pl. 1944-es leventenaptár!), délután kisétáltam hozzájuk a temetőbe. Váratlanul érzelgős lettem vénségemre, és ott sírtam nekik a szóróparcellában, felváltva, hogy milyen jó, hogy ezt már nem érték meg (covid, háború, általános belpolitikai és közéleti helyzet), és hogy milyen kár, hogy ezt már nem érték meg (Dani). 

Apropó Dani. Már említettem korábban, hogy nem indul el / jár önállóan. Hát most már de. :D Kora délután kaptunk a bölcsitől egy videót, amin tök egyedül gyalogol el az ablakig (miközben a gondozónők lélegzet-visszafojtva figyelik), majd megfordul (kapaszkodás nélkül), és büszkén vigyorogva belesétál az egyik gondozónő karjába, aki addigra hangosan biztatja és dicséri :)))))) Szívesen megmutatnám, de látszik az arca, úgyhogy el kell képzelni. Mindenesetre teljesen megtáltosodott, délután többször is felállt magától a "semmi" közepén, mindenféle kapaszkodás nélkül, és ment tovább, mintha mi se történt volna. Ajj, olyan büszke vagyok rá, meg örülök az örömének, meg sajnálom, hogy nem vagyok ott, meg leginkább megnyugodtam, hogy csak utolérte a kortársait meg a saját korát. Hála a gyógytornásznak!