lö nyaralás

Olyan szuper volt az otthon töltött idő, pont, ahogy elképzeltem! Sőt, végül kevesebb volt a súrlódás és több a program. Mindenképp jobb, mint fordítva! Elsősorban nyilván az volt a lényeg, hogy Dani tudjon végre minőségi és mennyiségi időt is tölteni a nagyszüleivel, de azért mi is ki tudjunk kapcsolódni. Sikerült. Daninak (és nekem) mindenképp. Pihenni nem nagyon, de azt majd amikor nyugdíjasok leszünk! :D Danira mozgás- és beszédfejlődés szempontjából óriási hatással volt ez a két és fél hét, sokkal tisztábban beszél és sokkal több mindent mond, mint előtte (pl. előtte kannö, most kávé, előttte tegö, most szinte teljesen tisztán csiga, felismeri és mondja a színeket, kinn-benn, ki-be, inni, enni... az ö egyeduralma végre lejárni látszik!). Engem most néha én/ín-nek hív, ami eléggé megtévesztő, pl. mutatja a buszon, hogy ő ("te") hol üljön és én ("in") hol üljek, én meg át kell, hogy gondoljam, hogy most kire is gondol. Nem teszek mást ezzel sem, csak elmondom neki helyesen ötmilliomodszorra is, majd elmúlik. A magyarországi élményeket azóta is emlegeti, a kertben a (folyamatos) locsolás, a (nagypapával) paradicsomszedés és -evés, a (nagymamával) diótörés és -evés, a szomszéd Zsuzsa néniéknél (akiknél laktunk) a szilvaevés, ezek a legjelentősebbek a kis kétéves fejében. A(z általam) vártnál hamarabb megnyílt egyébként és ment szívesen mindenkivel karban vagy kézen fogva - főleg, ha valami étel vagy újabb locsolási lehetőség volt kilátásban. :D Jövőre megismételjük.
Én kicsit barátnőztem, voltam a Pride-on, eltöltöttem Budapesten 3 és fél napot (nem egyhuzamban), úgy érzem, kimaxoltam a nyaralást. Sokat találkoztam az öcsémmel, ami szokatlan és nagyon jó volt. Féltem a hazajöveteltől, hogy majd azt érzem, amit 2016-17-ben, hogy minden(ki), ami/aki számít, otthon van, és vissza akarok költözni, de megfeledkeztem arról, hogy már itt is vannak gyökereim. Jó volt hazajönni :)