te mikó mennö bepülő?

 - kérdezte valamelyik reggel Dani. Azaz, hogy mikor fog repülni (esetleg mikor repült, ki tudja, egyelőre csak jelen időt használ). Annyira érdekes a beszédfejlődés(e) még mindig, kiváltságnak érzem, hogy végigasszisztálhatom ezt a folyamatot (sőt, aktívan hozzájárulhatok). Most már néhány francia szó is kijön a száján időnként, de teljesen random kontextusban, és inkább csak elismételt hangsorokként, jelentés nélkül, pl. "neuf, dix" (9, 10), "toboggan" (csúszda), az egyetlen francia szó, amit tényleg a jelentése szerint használ, az a gateau (sütemény). :D Magyarul mindent mond, a ragozás meg az én/te használata, ami egyelőre nem "helyes", de olyan szavakat/kifejezéseket használ teljesen adekvát kontextusban, hogy talán, majdnem, egyedül, nem könnyű, hol van, mikor (ld. cím), mint, stb. Mivel ő az első kétéves, akivel dolgom akadt, nem tudom (és nem is érdekel), hogy ez átlagos-e vagy nem, egyszerűen csak öröm látni (hallani) a fejlődését és főleg az ő örömét, amikor valami nehéz szót sikerül jól kimondania, vagy amikor hosszas próbálkozás és ismételgetés után megértjük, mit szeretne mondani. ♡