2022. karácsony

Sajnos nagyon sok idén a déjà vu, úgyhogy panaszkodással kezdem: először is, ami a leginkább beárnyékolja a karácsonyt, hogy megint elcsesződött a (tavaly december közepén műtött!) térdem, a gyógytornász által sebtében felállított diagnózis szerint valószínűleg megint levált a porc és valahova elvándorolt a térdemen belül. Holnap megyek ortopéd szakorvoshoz, szerdán meg MRI-re (Metzbe, oda volt csak ilyen gyorsan időpont), úgyhogy az alapján majd többet tudunk. Amúgy megint nem csináltam semmit, csak szinte pont úgy, mint tavaly, egy hirtelen mozdulat, reccs, és azóta fáj és nem hajlik/nyúlik rendesen a jobb térdem. Az különösen dühít, hogy novemberben kicsit fájt már, de semmi komoly, meg elkezdett szisztematikusan kattogni minden egyes lépésnél (!), elmentem vele ahhoz a dokihoz, aki tavaly beutalt műtétre meg MRI-re, és mivel a vizsgálat alapján oké volt minden a porccal, hazaküldött, hogy hát van ilyen, hogy az embernek fáj a térde... (Az a fájdalom amúgy el is múlt másnapra, és egészen múlt csütörtökig, az ominózus lábkinyújtásig nem is volt semmi bajom.) Nem biztos, hogy meg lehetett volna bármit is előzni akkor, de ki tudja. 

Sajnos tudható volt, hogy a porcvisszavarrás csak egy kísérlet, semmi nem garantálja, hogy nem válik le újra bármikor, de azért hogy egy évig tartson csak... ezt legvadabb rémálmaimban se gondoltam (és feltételezem, a sebész se). Ha helyes a diagnózis és megint levált, akkor ezúttal ki kell szedni. Öröm az ürömben, hogy ha valóban így lesz, akkor ebből a típusú műtétből sokkal gyorsabb a lábadozás, nincs a hathetes rögzítőhordás. 

A másik problémám, hogy hiányzik a karácsonyi hangulat, és így, hogy Dani egyre nagyobb és már érdekli a "jézuska", egyre inkább. A gyerekkori karácsonyokra nagyon nagy nosztalgiával emlékszem vissza, és nem is arról van szó, hogy én Daninak pontosan ugyanezt szeretném megadni, hanem hogy nekem hiányzik az ünnepélyesség, a várakozás. Úgyhogy már megbeszéltük, hogy jövőre másképp lesz, lesz normális fánk, ajándékozunk egymás között is rendesen, komolyabban vesszük az egészet. Ebben az a jó, hogy kizárólag rajtunk múlik, tudunk rajta úgy alakítani, hogy mindkettőnknek jó érzés legyen, feszültségmentesen. 

Panaszkodás vége. 

A térdemtől eltekintve eddig nagyon jól sikerült a karácsony, Dani egy játékkonyhát kapott, nagyon-nagyon örült neki ("itt van neked szok kisztányél isz, de jó, de jó!"), azóta folyamatosan kávét főz és pizzát süt. A legédesebb, ahogy újra és újra rácsodálkozik a konyhára, "ó, ott van konhád!" (A saját magára e/2-ben való hivatkozás továbbra is él és virul :D) 

Még hoz a "jézuska" egy air fryert, kíváncsian várjuk, elvileg csütörtökön érkezik, remélem, be fog válni. 

Ezen kívül két sikertelen fodrászati kísérlet után magunk vágtuk le Dani haját 24-én, egész vállalható lett, de leginkább annak örültünk, hogy szép türelmesen végigülte az egész procedúrát és nagyon szépen együttműködött. 

Holnap pedig jön anyukám egy hétre! Úgyhogy a karácsony még csak most kezdődik igazán :))

Dec. 26-i program: esőben játszóterezés. 

Ja, igen, sütöttünk mézeskalácsot tegnap, sajnos nagyon száraz lett (az íze jó), de maga a program nagyon jó volt :)

Tegnap tévedésből elállt az eső három percre.

"az ed szilva ész ed kantó teja!"