"In Dublin next arrived, I thought it such a pity/ To be soon deprived a view of that fine city"

Dublini beszámoló sok képpel.

Idei második bff-hosszúhétvégénket Dublinba szerveztük, mert megörültünk neki, hogy találtunk viszonylag olcsó repjegyet viszonylag ugyanakkorra, és kevéssé gondoltuk át, hogy Írország nem biztos, hogy a legokosabb választás október közepére. Ehhez képest csak egy olyan napunk volt, amikor ömlött az eső, de akkor annyira, hogy a (bő hatvanas) házibácsi elmondása szerint ő még ilyet nem élt. Egyébként nekem nem tűnt extrémnek egyáltalán, csak nyilván nem volt alkalmas semmilyen szabadtéri programra. Na, nekünk nyilvánvalóan aznapra volt befizetve egy buszos kirándulás a deep ír vidékre, ahogy azt kell! :D Előtte próbáltunk sétálni is egy kicsit, de annyira esett, hogy a város teljesen élvezhetetlen volt, úgyhogy végül az indulásig hátralévő időt egy kávézóban töltöttük.

Aztán odamentünk az indulási helyre, és vártuk, hogy felszállhassunk a buszra, a továbbra is ömlő esőben. Miután ez sikerült, a sofőr egész odaúton Írország történelmével szórakoztatott minket - mit mondjak, nem csinált kedvet a 18-19. századi Dublinhoz. :P Glendalough-ba mentünk egyébként, valószínűleg gyönyörű tájakon át, amiből semmit nem láttunk az eső(felhők) miatt. Azért jól szórakoztunk. A helyszínen is jól éreztük magunkat, az eső nem igazán tudta magát az élményt elrontani - nyilván szebb és komfortosabb lett volna az egész száraz időben, horribile napsütésben, de akkor viszont szinte biztosan kevés lett volna az egy és 3/4 óra szabadidő. Így persze túl sok volt, mert egy idő után egyszerűen nem lehetett többet az esőben sétálni. A közeli hotel fedett teraszán ittunk egy kakaót addig is, amíg a sofőr nem hozta vissza a buszt.

A visszaúton sikerült úgy-ahogy megszáradni, és vacsorázni egy barátunk által ajánlott vegán (!) étterembe mentünk. A kaja meglepően finom volt, de túl sok, és a kiszolgálás is hagyott maga után kívánnivalót. Egy verhetetlen tulajdonsága mindenesetre volt a helynek: nem esett bent az eső.

tofu, bab, gomba, rizs, krumpli, zöldbab, levelek - és almalé

Hazaérkezve rémülten tapasztaltuk, hogy jéghideg a szobánk, és a fűtőtest se reagál. Szerencsére otthon volt a házinéni, akivel sikerült megoldani a problémát, és annyira cuki volt, amikor látta, hogy mennyire fázunk, felajánlott nekünk két pohár forró viszkit, amire még én se tudtam nemet mondani, de nemcsak azt kaptunk végül, hanem egy-egy kis csomag csipszet és egy-egy szelet csokit is. :D Mondta, hogy nehogy anyukáinknak elmondjuk, hogy itt itat minket! :D

Szombaton szárazabb, de továbbra is szürke és hideg időre ébredtünk. A(z egyébként nagyon jó, változatos és bőséges) reggeli után a Marsh's Library felé vettük az irányt, mert nagyon vonzó képeket találtam róla a neten, és - szemben a Trinity College 18,5 eurójával - ide csak 7 euró volt a belépő. Mondjuk nem is túl nagy, de annál hangulatosabb!

Ezután megnéztük a St Stephen's Green Parkot, ahol állt a víz a többnapos esőt követően, majd beültünk melegedni és kávézni egy helyre, ahonnan kilépve meglepve tapasztaltuk, hogy - nyilván tévedésből - kisütött a nap.

Délután (?) elhéveztünk Dún Laoghaire-be (-ba?), hogy lássunk mást is Dublinon kívül, meg hogy kimaxoljuk az egyébként meglepően olcsó (16 eurós) háromnapos bérletünket, ami egész Dublin megyére érvényes. Kicsit hideg volt, de ettől eltekintve ez is tök jó programnak bizonyult!

Miután elsétáltunk a móló végén lévő világítótoronyhoz és vissza, megnéztük a "belvárost" is.

Dublinba visszaérve egész jó idő fogadott, de már így is hideg volt, úgyhogy kerestünk egy pubot élő zenével, és jó nyuggerek módjára 6 körül meg is vacsoráztunk :D

Fanninál tradicionális beef&Guinness pie, nálam isteni csirkés hamburger

Vasárnap SÜTÖTT A NAP! Erre keltünk:

Aznapra Howth és kirándulás volt a terv, és szerencsére sikerült is megvalósítani. Gyönyörű volt! A 6 km-s túraútvonalat választottuk ki, de sikerült elmulasztani egy elágazást, úgyhogy végül 8,5 km lett, de nem baj, ilyen látványból és időből még kevés is volt. 

De vissza kellett érnünk időre a városba, mert délutánra még ezek után kultúrprogram is volt előirányozva: a Henrietta Street 14. alatti volt bérházban berendezett "múzeumot" néztük meg, bár mind a berendezés, mind a múzeum szavak többre utalnak, mint a valóság. Mindenesetre volt egy idegenvezető bácsi, aki nagy lelkesedéssel, ámde kevés artikulációval mesélt a ház (és úgy általában Dublin) történetéről, amit értettünk belőle, az nagyon érdekes (és helyenként elég megrázó) volt. Mindenesetre ebben a házban élt többek között Írország első szülészetének megalapítója is :)

Teljesen kifáradtunk ebben a programban, mert iszonyúan kellett koncentrálni, hogy értsük a bácsit. Bele is írtam a visszajelzésbe, hogy a nem anyanyelviekre való tekintettel igazán beszélhetne lassabban / artikulálhatna jobban a guide.

Mondhatni hagyományos módon a múzeum után elsétáltunk egy szimpatikus pubba, ahol egészen addig tök jó volt, amíg az ételeink elfogyasztása után (és egyben a tradicionális ír zenét játszó band fellépése előtt 10 perccel) gyakorlatilag ki nem raktak minket. :P 

báránycsülök rozmaringszószban, cider

Hétfőre már nem volt programunk, csak késői kelés, kényelmes reggeli, út a reptérre és tespedés a reptéren, amíg nem indultak a gépeink. Jelentem, sikerült mindennek maradéktalanul eleget tenni!