tizenöt évvel később

Szombaton volt a 15 éves érettségi találkozónk, ezúttal kevésbé voltam benne a szervezésben, mint öt éve, de azért nem hazudtoltam meg magam, és belekotnyeleskedtem a dolgokba elég rendesen. :D Úgyhogy persze, ha már besegítettem, haza is mentem a hétvégére. Jó zsúfolt lett a program, kicsit mint a "régi szép időkben", amikor mindig csak pár napra mentem haza, és abba akartam belesűríteni az elmaradt hónapokat, éveket. Péntek reggel érkeztem, aznap Fannival home office-oltam, délután megnéztük a (tök jó, csak kicsit sötét) Renoir-kiállítást a Szépművészetiben, a Fridában vacsoráztunk, majd próbáltam aludni (kb. 3 órát aludtam a megelőző éjszaka), de hát szo-szo. Azért szombaton jelentősen épebb elméjűnek éreztem magam, délelőtt volt Gondnokbrunch a Franziskában, aztán hazaestem ebédelni (persze éhes nem voltam) és megünnepelni apukám volt és nagynéném leendő szülinapját, majd irány a fő műsorszám: az osztálytalálkozó. A kezdeti potenciális kényelmetlenséget megúsztam, ugyanis késtem vagy 10 percet, a többiek már fent voltak az osztályteremben. Mindenkinek puszi-puszi, aztán leültünk körbe, és elkezdtünk mesélni magunkról. Tizenhárman voltunk (az egykori harmincnégyből!), plusz ofő és ofőhelyettes, és mire mindenki elmondta az elmúlt öt(-tíz) éve legnagyobb változásait, eltelt két és fél óra. Az öt évvel ezelőtti arányok megfordultak: míg akkor alig voltak még gyerekeink, és mindenki a karrierjéről mesélt inkább, mostanra szinte mindenkinek született gyereke, többeknek több is, úgyhogy a sztorik fele a gyerekekről szólt, a másik fele a munkáról. Érdekes volt, hogy hányan hányfelé mentünk; azért az összbenyomásom az volt, hogy mindenki úgy nagyjából sínen van. Van közöttünk: egy szájsebész, egy momentumos önkormányzati képviselő, vegyészmérnökök, egy gyógytornász, közgazdászok, egy bolttulajdonos, két vállalkozó, egy gyerekorvos, egy fogyasztóvédelmi jogász, programozó... most hirtelen nem jut több eszembe. Ja, és egy fordító :) Inkább a reál, természettudományos pályák vannak többségben - most éppen. Ki tudja, öt év múlva mi lesz. Azért többen voltak, akik mondták, hogy nem akarnak ugyanoda visszamenni gyes után, ahonnan eljöttek, illetve, hogy a jelenlegi munkahelyük nem annyira jön be, és keresnek mást. Amennyire tudom, tanárnak senki nem ment. Persze van kb. 8-10 ember, akikről semmit, de semmit nem tudunk, közösségi médián sincsenek fent. Ez már nem nagyon hiszem, hogy változna. Felmentünk volna a suli felújított tetőteraszára is, de végül nem fért bele, annyit dumáltunk. Őszintén szólva nem erre számítottam, de nagyon fesztelen volt a hangulat, nagyon jól éreztem magam már ezen az első részen is. Aztán átmentünk a Rákóczi úti Craftba vacsorázni, az is tök jó volt, sokkal kocsmásabb helyet képzeltem, főleg szombat este, de nagyon civilizált volt, kicsit kellett azért kiabálni, hogy halljuk egymás szavát, de semmi vész. A kaja is jó volt, eddigre mindenki éhen akart már halni :D Végülis 8 után valamivel jöttem el (3-kor kezdődött a találkozó), de maradtam volna még, mert tényleg jót lehetett mindenkivel beszélgetni, még a fiúkkal is (!), akik nem átallottak mind felnőni, a szó összes értelmében. 
Vasárnap a reptér előtt még elmentünk anyuékkal hármasban egy szabadulószobába, ahonnan nem sikerült kiszabadulnunk. :D (Azóta is ott vagyunk. Na jó, nem.) Tök nehéz volt rájönni, hogy mit kell csinálni, és nagyon sok időt elvesztegettünk az elején a legelső feladatra, úgyhogy utána már, ha tudtuk volna is, hogy mit kell keresni, akkor se lett volna elég időnk (de nem is tudtuk). De így is jó program volt, bár kicsit frusztráló. :D
És aztán hazajöttem. És olyan jót aludtam, végre. :D