alles OK
És már el is telt három hét a tanévből, teljesen hihetetlen - már csak ugyanennyi, és itt is az őszi szünet! Azért így, hogy benne vagyunk, már sokkal kevésbé riasztó a dolog, persze ennek a legfőbb oka, hogy Dani "mindig jól van", ahogy ő mondta. Tényleg jól van! Azt talán túlzás lenne egyelőre mondani, hogy élvezi, de egycsapásra felnőtt a feladathoz (persze anyai szívem itt nyüszít, hogy bár ne kellett volna még ehhez felnőnie), és bár minden reggel rituálisan nyünnyög egy kicsit (változó intenzitással, van, hogy csak elmondja, van, hogy sírdogál is), hogy ő nem akar iskolába menni / ott maradni, de láthatóan már kötődik a felnőttekhez, odamegy hozzájuk mindig külön elköszönni, beszélgetni; büszkén hozza a rajzait, meséli a kis élményeit ("ma a Ryan mondott valami vicceset és egész nap röhögtünk" - tiszta kis Nicolas :D). Na, szóval rendben van/lesz. Az éjszakák is nyugodtabbak az utóbbi pár napban, lekopogom.
Amúgy - tudom, hogy ez otthon is így van - olyan fura nekem az a rendszer, hogy egy önkényesen kijelölt napon múlik, hogy melyik gyerek melyik évfolyamra járhat... Amikor mentünk az "évnyitóra", összefutottunk Dani egyik bölcsistársával, és tökre megörültünk, hogy lesz ismerős, de kiderült, hogy a kislány a précoce-ba, a Dani alatti évfolyamba fog járni (őK mÉg AlSzAnAk!!!), pedig egyébként én azt hittem, kb. egyidősek. Hát mint megtudtam, valóban kb. egyidősek, a kislány 2020. szeptember 4-én született...
![]() |
| a napközi bejáratánál még múlt pénteken |
![]() |
| a babkonzerv és a fokhagyma lemaradt a képről |











Megjegyzések
Megjegyzés küldése