mikbe vagyunk

Szóval van ez a potenciális költözéstéma. Nem a téma a potenciális, hanem a költözés, legalábbis egyelőre, mert ehhez sajnos elég rossz országban élünk (vagy túl puncik öregek vagyunk bevállalni egy 30 évig tartó hitelt, nem egyértelmű). Az mostanra eléggé világos, hogy szeretnénk venni egy kis kertes házat, csak az nem, hogy hol. Én szeretnék Luxemburgban maradni (sőt, ha lehetne, akkor Luxembourgban), Benedek a német határ túloldala mellett kardoskodik - teljes joggal, teszem hozzá, mert ott fele-, sőt harmadannyiba kerül az ingatlan, mint itt. 

Olyan sok kritériumunk egyébként nincs a házzal kapcsolatban, hogy ne lenne teljesíthető: legyen három (háló)szoba, legyen min. 90 nm, legyen kert, ne kelljen felújítani, ne legyen nagyon messze a munkahelyeinktől. És akkor ott van ugye még az ára. Luxiban iszonyatosan drága az ingatlan. Úgy képzeljétek el, hogy mi 800 000 euróban szabtuk meg magunknak a maximumot, ez egy elég erős havi törlesztőt (a mostani albérletünk díjának több mint kétszeresét) jelentene 25 éven keresztül. Na és mire elég itt ez a 800 000? Hát kb. semmire. Eleve alig van ház, ami megtekintésre érdemes lenne, mert vagy már a képekről kiderül, hogy teljesen fel kellene újítani, esetleg oda is van írva, vagy nagyon messze van. Két házat néztünk meg eddig Luxiban, mindkettő kiábrándító volt. Koszos, lelakott, büdös, egyértelműen felújítandó. Bezzeg Németországban már simán 400 000 euró alatt vannak nagyon is használhatónak tűnő házak. Ott még nem néztünk meg semmit, mert ahhoz azért messze van, hogy ennyire spontának legyünk, de van egy, ami mindkettőnknek nagyon tetszik, és már több napja levelezünk az ingatlanossal, és szeretnénk is megnézni. De hát sok a kérdés; Dani ugye már elkezdte itt a sulit, Németországban Kitába kellene íratni, ami (jó értelemben vett) visszalépés, mert ott a bölcsi és az ovi egy intézmény (nem az ovi és a suli, mint itt), meg újabb nyelv, meg újabb beszokás, szóval nyilván itt több akadályt is meg kellene ugrani. Bár az is igaz, hogy ha Luxin belül költözünk el, akkor is újabb beszokás vár rá, mert nyilván átíratnánk a helyi iskolába. 

Most abban a fázisban vagyunk, hogy nézegetjük a felhozatalt, és ha valami "megszólít", akkor azt igyekszünk elmenni személyesen is megnézni (pl. a két megnézett luxi ház egyikének kék zsalujai voltak! call me felszínes, de felcsillant a szemem!), de nem sürgős egyikünknek se. Sőt, én annak drukkolok, hogy ne tanév közben kelljen intézményt váltani... 

a kék zsalus háznál ők lettek volna a szomszédok :))