26 days to go

Hát zajlik az élet, nagyon izgalmas a költözés, és újra és újra megerősödik az az érzésem, hogy a "humán faktor" elképesztően pozitív - legalábbis a német oldalon. Tegnap voltunk a Házban.
Kezdem ott, hogy napok óta először tök szépen sütött a nap, és felidéztem magamban, hogy eddig ahányszor Saarburgba mentünk, mindig jó volt az idő (vajon így lesz-e ez ezután is? :P). E. és Y. nagy örömmel fogadott minket (ahogy a múltkor is), mondták, hogy nyugodtan menjünk, nézzük meg, amit szeretnénk, mérjük le, stb., mintha már a mienk lenne; eleve már az, hogy a hét közepén spontán rákérdeztünk, hogy esetleg szombaton odamehetnénk-e, és szó nélkül igent mondtak (hallom a képzavart, nyugi)... Aztán abba is belementek, amikor B. kérdezte, hogy nem gond-e, ha (gyakorlatilag velünk együtt) odajön egy festő is, megnézni, hogy mit szeretnénk festetni, és ajánlatot adni. Ott voltunk nagyjából másfél órát, Dani ki-be rohangált a kertbe, iszonyúan élvezte, hogy négy bejárat is van, és mindegyiket önállóan tudja kezelni (ebben érzek némi rizikófaktort a későbbiekre nézve, de majd megtesszük a szükséges lépéseket, hogy azért ne váljon veszélyessé), engem ugráltatott folyamatosan, egy kicsit bántam (mert nem tudtam a felnőtt beszélgetésben részt venni), de azért nagyon örültem is, hogy ilyen jól érzi magát. Ráadásul pulcsis idő volt, napsütéssel, úgyhogy nem kellett veszekedni, hogy kabátot vegyen, amikor kimegy. Aztán elment a festő (ma adott ajánlatot; konkrétan feleannyi, mint amennyire számítottunk), mi meg még maradtunk beszélgetni, és akkor E. még adott egy csomó tippet az áram- és internetszolgáltatóra vonatkozóan, sőt, később külön utánanézett a részleteknek, és elküldte whatsappon, amit talált. A net állítólag 4-6 hét is lehet, mire bekötik... Nem gondoltuk volna, hogy ennyire lassú (luxi emlékeink már nincsenek erről). Na mindegy, majd intézkedünk. Ja, és ugyanebben a beszélgetésben kiderült, hogy amikorra a kulcsátadást terveztük, aznap ők nem tudnak napközben otthon lenni, előző nap viszont szabin vannak, viszont mivel nekünk napközben sokkal jobb lenne, mint este, ezért simán beleegyeztek, hogy legyen egy nappal előbb a kulcsátadás, akkor is, ha a pénz esetleg csak másnap érne hozzájuk. 
Voltak bennünk kérdések a berendezéssel kapcsolatban is, mert van pár kifejezetten oda készült vagy oda illő bútor, például a fürdőszobákban, amikről nem tudtuk, mi lesz a sorsuk. Tegnap kiderült: E.-ék úgy gondolták, hogy ami nekünk kell, az a mienk lehet (ingyen), ami nem kell, azt elviszik. Úgyhogy néhány gonddal kevesebb. 

Szóval a "fogadó" oldalon minden nagyon gördülékenyen és könnyen megy; kedden voltunk Dani leendő kitájában is, hogy megismerje ő is egy kicsit a helyet, ahova járni fog, meg a hely is őt, és kölcsönös volt a szimpátia, bár azért látom, hogy más (lesz) neki közel 5 évesen új nyelvi közegbe kerülni, mint másfél vagy 4 évesen. De nem féltem egyáltalán (magamat annál inkább - 35 évesen pláne más új nyelvi közegbe kerülni :D), annyira ügyes kissrác, és látszott, hogy tetszik neki a hely, meg persze érzi rajtunk a szimpátiát és a meggyőződést, hogy ez jó lesz.

Ehhez képest a "küldő" oldalon a főbérlőnk ragaszkodik hozzá, hogy júniusig, a szerződésünk évfordulójáig fizessünk lakbért - és sajnos a jog az ő oldalán áll, úgyhogy hüledezni lehet, de a potenciális megoldási javaslatokon már mind túl vagyunk -, hogy a tetőablak javíttatását mi fizessük (mert beázásnyomok vannak körülötte, mivel nem átallottunk esős/nedves időben is szellőztetni), hogy a mai áron 35 eurós ikea-szék eltört keresztlécét szakemberrel javíttassuk meg (annak ellenére, hogy vettünk helyette új széket, amikor eltört :D), hogy a lakás újrafestésének a felét mi fizessük, mert több helyen el van színeződve a fal, és ez túl van a "normál használaton". Továbbá a költöztető cég, amikor megkérdeztem, hány négyzetméternyi helyre van szükségük Saarburgban a ház előtt a kipakoláshoz, azt válaszolta, hogy 25 méternyi, egyszerűen nem értik a terület/felület fogalmát (nekünk meg pontosan meg kell mondani a saarburgi önkormányzatnak, hogy az utcából mekkora részt kell lezárni). Visszakérdeztem, hogy úgy értem, hány méterszer hány méter... Hátha holnap megtudjuk! Mindegy, ez csak egy kis bosszúság, csak gondoltam illusztrálom, hogy milyen kontraszt van a két oldal között.

Ha minden jól megy, 18-án kapunk kulcsot, és március 7-én költözünk!

az ágak, amik bal oldalon belelógnak a képbe, egy magnóliafához tartoznak. én kérek elnézést.