kimaxoljuk a húsvétot

Ötnapos hosszú hétvégém volt, mert nálunk (= uniós intézmények) a nagycsütörtök is ki van adva. Idén - nem tudom, hogy a kertes ház miatt-e - teljesen rá voltam izgulva a húsvétra, hogy na, majd kalács, meg tojásfestés, meg ilyen instázható retkes tojásos sonkás reggeli, meg Daninak tojáskeresés a kertben. Ebből végülis a következők valósultak meg: egy elrontott kalács, amit egyedül csináltam (nagypénteken) (sajnos nem kelt meg), tojásfestés (miért nem szólt senki, hogy a tojás kifújása ennyire nehéz? :D), erdei tojáskeresés szombaton és vasárnap, illetve két, családi koprodukcióban készült és sokkal jobban sikerült kalács vasárnap. De ezek mellett egy csomó minden történt még, például csütörtökön megvalósítottam egy elég basic, de annál kellemesebb kézműves projektet, és a Dani által valamelyik nap az oviból hazahozatott (!) papírfecnik közül néhányat lefestettem temperával (amúgy szerintem tök jó színeket kevertem!), felragasztottam egy A/3-as lapra (és majd kiteszem Dani szobájában a falra), illetve szintén csütörtökön elmentem ide a közelbe az egyik kilátóba, és félórán át bámultam a ködöt. Pénteken megérkezett Másiknagymama, és a tojásfestés és kalácssütés mellett még felástam egy kis részt a kertből (ma múlt el az izomlázam), hogy majd tudjunk ide hamarosan ültetni valamit. Nem tudom, ez a kertészkedés-igényem honnan jött, de tény, hogy apai ágon abszolút megvan ez a vonal, és én is nagyon élvezem a földdel, növényekkel való munkát (bezzeg, amikor gyerekkoromban gyomlálni kellett, azt hogy utáltam). Ja, ha már szóba került a kert, meg a munka, akkor visszautalva egy korábbi posztomra elmesélem, hogy Dani abszolút kerti gyerek lett*, alig lehet berángatni, mindenben is segíteni akar, és olyan szép barnára van sülve, pedig még csak április van, nem győzök gyönyörködni benne. (*Ezért nem tettünk konkrétan semmit. Illetve vettünk slagot meg fűnyírót, ezek eléggé motiválják, de már előtte is jóval többet volt kint, mint amikor az ominózus posztot írtam. Szerintem egyszerűen az volt, amit akkor diagnosztizáltam; új volt még neki a nagy tér, és először a benttel akart ismerkedni.) 

Szombat délelőtt elképesztően gyönyörű időnk volt, fehér felhőréteg telepedett Saarburgra, de felautóztunk az erdőhöz, ahol hétágra sütött a nap. Meseszép volt a kilátás, tényleg.

itt Dani meg is kérdezte, hogy "akkó, az ott a tengel?"

Itt az erdőben rendeztem Daninak tojáskeresést, és már megint belefutottam a jézuskás sztoriba, hogy nekem szegezte a kérdést ("de mondd meg az igazat!"), hogy én vagyok-e a húsvéti nyúl. Úgy sajnálom, hogy nem tudom önazonosan előadni neki ezeket, de hát ha egyszer az igazat akarja, akkor nem mondhatok mást. Úgyhogy hiába próbáltam elterelni, hogy "te mit gondolsz?", meg elkenni a választ ("hát, nem is tudom"), vagy egyéb trükköket bevetni, végülis színt kellett vallanom. Kíváncsi vagyok, a következő ilyen alkalomkor (Mikulás) mi lesz a fejében ezekkel kapcsolatban.

A szép időben libegőzni is elmentünk, és fentről integettünk anyósoméknak, akik meg a szőlőben sétáltak és a kilátást csodálták.

Az az egész szombati nap valójában egy hosszú kirándulás volt, mert még délután is elmentünk valahova (ez volt anyósom itt töltött hete alatt az egyetlen fixen napsütéses nap), és én aztán még este külön is tettem egy nagy sétát (itt a képek valamiért fordított sorrendben vannak, na mindegy). Ja, és ebédre halat grilleztünk a napsütésben :)

Tegnap már borúsabb volt az idő, de azért így is el tudtunk menni sétálni, illetve délután együtt sütöttünk kalácsot mind a négyen: anyósom és B. készítette a tésztát, én fontam, Dani kente. Megkelt, szép lett, de kicsit száraz, és kicsit szét is esett a tésztája. Jövőre (?) újra próbálkozunk. Ja, és az ebédet is közösen készítettük, én csináltam a levest (karfiol- és cukkinikrémleves), és főleg anyósom a második fogást (túrós palacsinta). A kalácskészítés előtt meg felmentünk egy teljesen elhagyatott víztoronyba kilátni a repcemezőkre.

Ma aztán szinte egész nap esett az eső. Délelőtt egyedül voltam itthon, délután meg hol Danival kettesben, hol mind. Amikor tévedésből kisütött a nap, kirohantunk a ház elé várni a szivárványt, de hiába, vagyis nem teljesen hiába, mert az ég így is nagyon szép volt.

És akkor a végére gyűjtöttem pár friss "aranyköpést", különféle okokból cukik/viccesek :)

- ebéd utáni lefekvés előtt: "te őlzöd az álmomat, amit mál megálmodtam, és ideadod az álmokat, amiket még nem!"

- nyújtja a(z üres) brácsatokot: "akalsz zeneista lenni?"

- valamit szerepjátszik egy képzeletbeli másik szereplővel, és azt játssza, hogy sír, majd: "attól, hogy műből síltam, majdnem igazából is elsíltam magam!" [nagyon szépen kitisztultak az s-ei az utóbbi pár hétben!]

- nagymamájának, miután az megdicsérte a fürdőszobát: "szebb a füldőszoba, mint a fejed! szebb, mint amilyen öleg vagy!"

- "amikol a méhek azt akalják mondani, hogy igen, akkol le-föl lepülnek?"

- rászóltam, hogy ne majomkodjon: "nem tudok majomkodni, én majom VAGYOK!"

- "akkó, a TER [németesen kiejtve] azt jelenti, hogy hő?" én: őőőő? nem, miért? "hát melt hogy TERMOMETER!" (megdicsértem, hogy ügyes, okos, és elmagyaráztam)

- "Heute ist eine nicht gut Heute. A ma... az nem egy jó ma!" (egy hónapja sincs, hogy német oviba jár)

- ez egy régebbi, de most látom, hogy még nem szerepelt: "akkó, ez milyen növény?" én: aranyeső, vagy más néven aranyvessző. "alanyvessző?? alanykéldőjel!!"