"Milyen más így, a saját kupacunkról nézve! - gondolták a kuflik."

Nem gondoltam volna, hogy a sajátba költözés azzal jár, hogy teljesen el vagyok olvadva, hogy milyen szép minden, és gyakorlatilag mióta itt lakunk, megállás nélkül gyönyörködöm - többnyire a tájban, illetve a kertünkben. Ehhez nyilván az időjárás és az újdonság varázsa is hozzájárul. Az az érzés tényleg semmihez se fogható, pedig maga a jelenet teljesen prózai, hogy hazaérek Danival az oviból és leülünk a kertben a fűbe. A mi kertünkben a mi füvünkre. És közben tervezem, hogy majd hol legyen veteményes meg virágágyás, meg melyik képet melyik falra tegyem. 

Sok minden más lett egyébként, és nem könnyű minden változással megbarátkozni. A heti kétszeri hosszas vezetés (irányonként kb. 50 perc) bár nem vészes, de mentálisan nagyon lefáraszt. Most már kialakult valamiféle rutin, de azért szokni kell. Ugyanitt örömmel fogadok podcast-ajánlásokat; egyelőre Az élet meg minden adásait hallgatom. Az is nehéz, és ez váratlanul ért, hogy sok azért heti négyszer egyedül lenni egy nagy házban. Pedig szeretek egyedül home office-olni, meg úgy általában egyedül lenni, és Luxembourgban kifejezetten vártam az ilyen alkalmakat, de most, hogy B.-nek gyakorlatilag mindennap be kell járnia, ez a ló másik oldala. Szokatlan, hogy ez egy olyan kisváros, hogy nincs helyi tömegközlekedés, csak átmenő. Nincs olyan, hogy hazafelé inkább busszal jövünk a fagyizásból, mert elfáradtunk. (Illetve a sors iróniája, hogy még mindig a luxemburgi reptér van hozzánk a legközelebb. :D) Ugyanez a boltokkal, nincs egy kisbolt, ahova gyalog el lehetne ugrani, nem is értem. Ezt már Luxembourgban se értettem, hogy a közért intézménye egyszerűen mintha nem létezne, de ott legalább ott volt a közelünkben a benzinkút jó sokáig nyitva tartó boltja. Na mindegy.

A magnólia egyébként gyönyörűen virágzott kb. három napig, aztán egy pillanat alatt megbarnultak és lehullottak a szirmai, és most már zöldül. A kertünkben most éppen kutyatej terem ötvenesével, nagyon jól néz ki, sárga pettyes rét.

Nagyon szeretek itt lakni.

bő egy hete

van ám rovarhotelünk is :)

napkelte a Mosel-völgyben egyik reggel; félreálltam munkába menet

tegnapelőtt

ma délelőtt

reggeli fények Saarburg felett; az ott szemben a vár