2026. április 13., hétfő: pezsgő és narancsos bukta
Bár iszonyú fáradt vagyok, szeretném megörökíteni ezt a valóban történelmi pár napot... Bennem egy pillanatig fel sem merült, hogy kétharmad lesz ennek a választásnak a vége, még a Tisza-győzelemben is csak nagyon óvatosan bíztam. Hát hihetetlen! Azt a pillanatot, amikor megjelent a képernyő alján (a Partizán közvetítését néztük), hogy átvette a Tisza a vezetést, soha nem akarom elfelejteni. Szerintem csak akkor hittem el, hogy ez tényleg lehetséges, hogy le lehet mégiscsak váltani ezt a felnőtt életem több mint felét megkeserítő, embertelen, gátlástalan kormányt. És amikor bemondta Gulyás Marci, hogy Magyar Pétert felhívta Orbán, hogy gratuláljon neki, és ezzel elismerte a vereséget... Fú... Tényleg csak azt tudom ismételgetni, hogy hihetetlen. Tegnap este óta folyamatosan ünneplő posztok jönnek szembe, külföldi ismerőseim gratulálnak, én pedig egyszerűen nem tudom felfogni, hogy NEM VAGYOK ELLENZÉKBEN. Nem kell undorodnom a miniszterelnöktől. Nem Orbán Viktor a miniszterelnök! VAN remény rá mégiscsak, hogy Magyarországból normális ország lehet. Ma az irodában pezsgőztünk, és az egyik kolléganőm sütött narancsos buktát. Szóval a cím nem túlzás. És mindannyiunkon valamilyen zöldes szín volt, pedig nem beszéltünk össze!
10 és fél éve élek külföldön, és ez alatt az idő alatt soha, senkinek nem kellett megmagyaráznom, hogy miért, annyira magától értetődő volt, hogy Magyarországról "szokás" elköltözni. És pont azt beszéltük a kolléganőimmel, hogy eddig az Orbán-kormány egy állandó valid indokot biztosított nekünk arra, hogy miért itt élünk és nem ott, és miért nem költözünk haza. Most majd, remélem nem nagyon sokára, magyarázkodni kell. Aztán hogy nagy hazaköltözések lesznek-e, kíváncsian várom. Meg nyilván MINDENT kíváncsian várok, hogy mi minden fog most megváltozni.
Sokmindent meg kell majd szokni. Például azt az érzést, hogy nem kapcsolom ki automatikusan a (leendő) magyar miniszterelnök sajtótájékoztatójának közvetítését, hanem ellenkezőleg, érdeklődéssel végighallgatom, hogy a független külföldi média képviselőinek kérdéseire mit válaszol. Nem szorul össze a gyomrom a hangjától. A kíváncsiság, és nem a zsigeri undor az alapvető érzésem vele kapcsolatban. Elképesztő az a (normális országokban normális, azaz nem rendkívüli) tapasztalat, hogy a kérdésekre adott válaszai a(z általam is ismert) VALÓSÁGOT tükrözik. A (leendő) miniszterelnök visszahozta (visszahozza) a politikai közbeszédet a valóságba, a normalitásba, és vice versa. Véletlenül pont ma hallgattam Friderikusz tényleg rendkívül érdekfeszítő (és nyomasztó, és gondolatébresztő) beszélgetését Tóth Krisztinával arról, hogy a Fidesz 16 éve mivé tette a nyelvet és a közbeszédet, és hogy általában a nyelvnek, a szavaknak micsoda teremtő ereje van, micsoda hatalmas befolyással bírnak arra, ahogyan gondolkozunk. Most 16 (16! édes istenem!) év után felüdülés NORMÁLISAN, uszítás nélkül!, higgadtan beszélő (leendő) miniszterelnököt látni-hallani.
A végtelenségig lehetne folytatni a sort. De még 24 óra sem telt el a választások óta, és engem igazából a legjobban nem is ezek izgatnak, hanem az, hogy MP vajon mikor aludhatott utoljára 2-3 óránál többet, vagy mikor fog egyáltalán pihenni, és úgy általában: HOGY bírja??...
Egyrészt abszolút értem, érzem, amit írsz, bár bulit nem csaptunk, másrészt nagy egyet tudok érteni ezzel az eszmefuttatással:https://nojblogja.blogspot.com/2026/04/igen-termeszetesen-en-is-nagyon-orulok.html?m=1
VálaszTörlésIgen! Hogy bírja ezt a megfeszített tempót, meg ami eddig is volt ellene, a rengeteg hazugságot róla, meg mindazt, amit mi nem is tudunk. NAGYON sok erőt neki, kívánom, hogy csinálja jól, nagyon jó lenne, ha jó lenne....bízom
VálaszTörlésOrbánt én nem szeretném látni soha többet, a borzalmas gúnyos, lenéző fejét, meg amit mond azt sem, semmi nem kell tőle!!!!! Elég volt!
VISZLÁT
Régóta olvasom a nojblogja.blogspot.com oldal bejegyzéseit. Sajnos nagyjából én is ezen a valódi realitás talaján leledzem. Majd csak akkor fogok tudni elkezdeni örülni, ha látni fogom, hogy elindultunk egy jobb irányba. De ahogy az Éva blogjában olvastam tegnap Évától: "hogy ha ég a ház, akkor ne azt nézd, hogy szimpatikus-e a tűzoltó." És ez nagyon frappáns. Nem volt másik tűzoltó, csak M.P., így neki kell örüljünk.
VálaszTörlésén valahol máshol láttam azt, talán Tapasztó Orsinál, hogy ha nem szereted MP-t, oké, nyilván nem kell szeretni, de nézd meg, kikkel veszi körül magát - pl. Bódis Krisztával, akinek a szociális munkája felbecsülhetetlen értékű.
TörlésEzen én is gondolkodtam már, főleg a tegnapi 3 órás nemzetközi sajtótájékoztatót nézve (illetve bele-bele hallgatva), hogy milyen emberfeletti erő van benne, hogy egyrészt a vasárnap éjszaka után fizikailag és mentálisan képes odaállni és összeszedetten válaszolni a kérdésekre, amiket (ellentétben Orbánnal) nem kapott meg előre. Hogy csinálja, milyen kávét iszik? :D
VálaszTörlésA másik, ami a realitás érzékeléshez kapcsolódik: Bödőcs fogalmazta meg zseniálisan, hogy ha valakinek nem szimpatikus MP, akkor arra gondoljon, hogy ha ég a ház, nem azon kell lamentálni, hogy nem ilyen tűzoltót képzeltünk magunknak. "Miközben ott áll MP mögött Dobrev Klára lyukas vödörrel".
Én egyébként úgy mentem szavazni, hogy egyetlen MP beszédet nem hallgattam meg, nem néztem interjút, nem olvastam el a programját a Tiszának. Annyira fárasztó volt a kampány időszaka, hogy képtelen voltam hallgatni, nem akartam, hogy az befolyásoljon, hogy esetleg nem szimpatikus.
Most, hogy nyert, már igen, mert most van rá energiám, hogy foglalkozzak ezzel, hiszen egy csomó frusztrációmat sikerült letenni.
Azoknak, akik nem tudnak felhőtlenül örülni, reménykedni, bizakodni, azt javaslom, hogy nézzék meg MP tegnapi nemzetközi sajtótájékoztatóját, Orbán és a bandája után friss lehelet minden szempontból, nekem nagyon jó és megnyugtató érzés volt végignézni. Egyébként én itthon is látom, érzékelem, hogy egyszerűen jókedvűbbek, mosolygósabbak az emberek. :) Meg hát szuperjó érzés, hogy az egész világ velünk örül.
VálaszTörlésCsak pár gondolat. Nem csak bíztam ebben a fotdulatban, érezhető volt, h meg lesz. Nagyon sok jele volt ennek, főleg ha az ember Mo-n (is) él, emberekkel beszél, érzi-látja a változás igényét olyan városokban is, amik totál fideszesek voltak mindig is. Csak kimondani, elhinni nem merte... Márc 15. a nulladik napja volt ápr 12-nek, ekkor vált bizonyossá, hogy megállíhatatlan a változás, akkor is, ha kisebb lett volna végül a különbség (csak több gyomorideg maradt volna akkor) . De egyúttal jó külföldön is élni, hogy legyen normális referencia (a normálishoz). Ahol az állampolgár nincs zaklatva, nincs agymosva, nincs kisemmizve, átverve, érthetőek a szabalyok (és ritkán változnak). Ez segített túlélni. MP-ről csak annyit, h 2 évig túl sok volt körülötte a zaj, ahogy a korábbi posztnál irtam, a netflixes vibe is zavart kicsit, h a valódi énjét lássam. Tegnap viszont amit lenyomott, az olyan volt, mint egy nagyvállalat profi CEO-ja, akinek a szeme nemcsak a gazdasági mutatókon, cégérdekeken van rajta, nemcsak a klientúra és hitelezők kielégítésével, a cég jó hírével van elfoglalva, de még arra is jut ideje, h a szalag mellett álló melóshoz is legyen egy jó szava, ahogyan személyes, de emberi kiszólásai is. Bízom abban, h amennyire lehet, traszparens marad és tartja a több lépést az események előtt. Ez, illeve a közkedveltsége a legjobb fegyver az "ellenzékkel" szemben.
VálaszTörlésHát én kábé mostanra tértem magamhoz és tudok újra gondolkozni :D, szóval most olvastam csak ezt a posztodat is. Annyira tűpontosan megragadtad, amit én is éreztem, csak akkor még nem voltak rá szavaim. Bennem előtte ez a félelemmel vegyes reménykedés volt (sőt talán több félelem), nem mertem hinni benne, hogy ez tényleg megtörténhet. Szóval én is eszméletlenül boldog vagyok :) Nyilván ott a sok kérdés meg kétség, de én is óriási kíváncsisággal, várakozással figyelem nap mint nap a híreket. Kicsit olyan álomszerű, ami most történik, nem? Meg nekem még felszabadító az is, hogy újra büszkén lehetek magyar külföldön, vagy legalábbis nincs bennem az a kényelmetlen feszengés (ami még úgy is megvolt, hogy az emberek amúgy totál képben voltak mindennel, de attól még nekem baromira fájt, hogy így kell éreznem). A narancsos bukta nálunk is elkészült, erre határozott fogadalmat tettem még a választások előtt, és fogadalmat soha még ilyen örömmel nem teljesítettem :)
VálaszTörlésKöszönöm az elismerést, azt hiszem, még sose írtam olyan posztot, amire bárki a "tűpontos" jelzőt használta volna! 😇
TörlésNálam elmúlt az eufória, és most aggodalommal, de reménykedve és kíváncsisággal igyekszem követni az eseményeket. Eléggé féltem az új kormányt, mármint hogy iszonyú nehéz helyzetben van az ország gazdaságilag, morálisan, a jogállamiság szempontjából stb., rengeteg dolgot kéne nagyjából egy időben rendbe tenni pl. ahhoz, hogy aug. végéig hozzá lehessen jutni az EU-s pénzekhez, és félek, hogy bele fognak roppanni.