anyáció 2.0
A hétvégén megismételtük a márciusi kiruccanást, nagyjából ugyanarra a környékre, csodálatos időben - RENGETEGET napoztunk, jól le is sültem! Eléggé megfázva és megfáradva mentem el, előbbi sokat, utóbbi valamennyit javult, úgyhogy lájtosan túráztam is a lányokkal. Jókat ettünk, jókat sétáltunk, és főleg ANNYIRA jókat beszélgettünk (gyakorlatilag végig, kivéve amikor aludtunk :D). Ki gondolta volna, hogy március óta ennyi mondanivalónk gyűlt össze, haha. Akkora mázlim van, komolyan, hogy a kollégáim a barátaim, és hogy itt vannak karnyújtásnyira. És már meg is beszéltük a következő anyáció-időpontot. Szerencsés vagyok a szerencsésediken.
![]() |
| habok a tortán: megtanultam Azulozni, és isteni (szlovák) ribizlibor is volt |










Ez de jó! Most jól megmotiváltál, hogy elmenjek egy barátnömmel, aki azt mondta, fél karját odaadná egy kis kiskapcsolódásért az anyalétböl.
VálaszTörlésörülök! szerintem ez mindenkinek járna, aki igényli!
TörlésKb semennyire sem kapcsolódik a bejegyzéshez, bár az olvasáshoz is kell szabadidő, de ismered Martina Hefter könyvét, ami magyarul Jó reggelt, hogy vagy címmel jelent meg? Német könyvdíjat kapott pár éve. A kritikusok szerint nagyon jó, de nem kritikus embertől is érdeklődnék. :))) Amúgy nagyon durva, hogy ez egy vékonyka könyv, és közel 5 e Ft. A könyv az új luxustárgy??
TörlésÉn borzasztóan szeretek (szeretnék) EGYEDÜL lenni, de tényleg egyedül, szinte soha nincs rá módom. Pedig szerintem az is kijárna. Csöndet akarok, senki ne mászkáljon a házba, ha nem akarok ne kelljen főzni, járhassak akár ruha nélkül is, felkapcsolhassam este a folyosón a villanyt, és ezt az időt ne kelljen semmilyen "kötelesség" feladatra használni. Teljesen reménytelennek tűnik, hogy majd ilyen lesz, valaha.
TörlésMeglepetten olvasom mindig azokat, akiknek kirepültek végleg a gyerekei, hogy kvázi "sírnak", meg sokan nosztalgiáznak a babakor, kicsikor után, bennem nulla nosztalgia nincsen, én örülök, hogy felnőnek, és őszintén szólva így 22 év anyaság után várom, hogy kirepüljenek, de a kicsi még "csak" 13, szóval rohadt messze van az még. Lehet kiégtem? :))))
Nem, nem ismerem, de utánanézek! (Igen, iszonyú drágák lettek a könyvek :()
TörlésÉn is vágyom sokszor az egyedüllétre, pedig csak egy gyerekem van... :D több gyerekkel még fárasztóbb lehet az állandó alkalmazkodás. De az is elmúlik egyszer, állítólag!
TörlésJa, kb. mire nyugdíjas leszek. :))) És egy csomószor van most is, hogy már úgy rákészülök, hogy ma fél napot egyedül leszek (amikor dolgozom amúgy, de mégis az is milyen jó úgy), és akkor valami közbejön, és mégsem, és olyan csalódott vagyok...
TörlésÉs nagyon nehéz egyensúlyozni, hogy a kamasz, meg a fiatal felnőtt megértse, hogy nem vele van a gondom, meg szeretem őket, meg a társaságukat is, meg maradhatnak, persze, ez az ő otthonuk is (már egyre kevésbé akarnak menni az apjukhoz), de néha nagyon szeretnék egyedül lenni, kicsit. Akkor is, ha már nagyok. Hogy ezt ne értsék félre.
Ja és persze a pasimmal is szeretek nagyon kettesben lenni, amire egyre inkább akkor van módunk, ha elhúzunk itthonról, de ő pl. teljesen megérti azt, hogy néha lennék egyedül is. Nem helyette, mármint, hogy amikor együtt tudunk lenni azt nem cserélném egyedüllétre, hanem valamikor, néha. :))
De most tényleg kicsit bele vagyok fáradva, ebben a tanévben tul. senki nem eszik intézményben, és ez iszonyat sok főzést jelent (három tizenéves fiúval, férfivel, gondolhatod...), és az iskola is tökre frusztrál, meg nyilván anyukám betegsége is így lóg a fejem felett.