due date

Tavaly június 22-re voltam kiírva Danival. Most egyszerre vagyok picit szomorú és nagyon-nagyon boldog, ahogy ez tudatosult bennem. Annyira hihetetlen, hogy már majdnem egy éves, és közben annyira hihetetlen, hogy volt idő, amikor nem volt.
Tavaly ezen a napon volt az a bizonyos vizsgálat, amikor a dokim azt mondta, ha Dani nem kezd el lefele haladni a szülőcsatorna irányába, akkor 25-én megindítják a szülést, én meg nem tiltakoztam, mert már baromira elegem volt az óriási hasból, vizesedésből, ötszáz éjszakai pisilésből (pedig egyébként a harmadik trimesztert élveztem a legjobban és elkerültek a komolyabb kellemetlenségek). És azt is mondta, hogy hát, ebből nagy eséllyel császár lesz, de azért megpróbáljuk természetes úton. Azóta se tudom, ez a tudat használt-e vagy ártott, nyilván nehezebb lelkierőt találni a vajúdás ezredik órájában úgy, hogy tudom, hogy esetleg hiábavaló, ugyanakkor a császárélmény sokkal pozitívabb volt így, hogy számítottam rá, és nem társult hozzá kudarc. Már sose fog kiderülni. 
Testileg baromi fárasztóak voltak az utolsó hetek-napok, de lelkileg... az a várakozás, hogy milyen lesz a gyerekünk, hogy fog kinézni, milyen lesz a hangja, a szeme, milyen lesz, amikor ránk néz, mit fogunk vele csinálni ("majd nézzük, és közben eszünk!" - a leendő apuka a kétségbeesett leendő anyukának), milyen lesz hazahozni a kórházból, milyenek lesznek az "elsők"... ezt az egész felfedezősdit, ismerkedősdit csak elképzelni tudtam, nyilván, de amit elképzeltem, az is idilli volt. A valóság pedig még annál is sokkal, sokkal, sokkal jobb. Azt hiszem, meg akarom ismételni. ♡

2020. június 22.

2021. június 22.