ki mit tud

Sokkal kevesebbet írok Daniról, mint kéne, pedig továbbra is borzasztó érdekesnek találom a mozgás- és kognitív fejlődését, főleg ez utóbbit, ahogy egyre többet ért a világból. Minden napra jut egy "képzeld, a Kisfiú már érti, hogy..." kezdetű mondat. Persze, már elmúlt egy éves, nem tudom, mit csodálkozom, de olyan hihetetlen belegondolni, hogy a tavaly ilyenkor még gyakorlatilag magatehetetlenül fekvő kis növényke újszülöttünk most tudja, mi az, hogy köldök (és néha mondja is: KÖK), comb, térd (ezeket mutatja is saját magán), érti, hogy nem, jaj/ajjaj, fáj - ezek hallatán azonnal legörbül a szája és ő kezd sírni, pedig nekünk fáj, úgyhogy ilyenkor meg kell nyugtatni, hogy tudjuk, hogy nem direkt okozott fájdalmat -, odahozza a kért tárgyat és oda is teszi, ahova mutatjuk (pl. Jengát a dobozba), jön, ha azt mondjuk, gyere, érti, hogy a kisebb bödönbe a nagyobb nem fér bele, de fordítva igen, tudja, hogy a konyha evést jelent, a fotel pedig szoptatást (erről a témáról majd írok külön egyszer), a zoknit odateszi a lábfejéhez, angyali mosollyal várja a dicséretet... 
Most épp a K hangot gyakorolja, illetve visszatért a MEMEM, az is érdekes, hogy a beszédfejlődése ilyen hullámzó, néha tök beszédes, egész nap be nem áll a szája, aztán napokig a hangját se halljuk. 

Ami a mozgásfejlődést illeti, azt is jó nézni: iszonyat gyorsan mászik, néha direkt mórikálva magát, azt nem lehet nevetés nélkül megállni; néha felhúzza magát állásba, de az tök érdekes, hogy kizárólag vízszintes felületre könyökölve nyomja fel magát, ágyrácsba vagy a gyerekszoba ajtaján levő rácsba nem kapaszkodik ilyen céllal, pedig könnyebb dolga lenne valószínűleg. Állásban most már egyre többször a talpára nehezedik, nem a begörbített lábujjaira. Elkezdett úgy ülni, hogy egyik lába hátrafele behajlítva, a másik előrenyújtva, néha mindkettő előrenyújtva. Tegnap fölmászott a lépcső legalsó fokára, ma meg kint a teraszlépcső legfelső fokáról le. Szerintem ki fogja maxolni a 18 hónapos korig szóló határidőt, ami a járást illeti. 
Gyönyörű, óvatos mozdulatokkal nyúl a tárgyakhoz (azért nem mindig), fürdetéskor sokszor a mutató- és hüvelykujja közé csippenti a vizet és úgy próbálja cseppenként kipakolni a kádjából. Ezek olyan megható dolgok.