látogatás Mustárföldén

Rengeteg kép, némi szöveg. Továbbhaladás csak saját felelősségre.

Szombat reggel indultunk, megkönnyebbülten, hogy az összes cuccunk és mi is befértünk az új kocsiba (aki egyébként a keresztségben a Pajtás/Kölyök neveket kapta #sokankérdeztétek).

az ujjam a babaGDPR végett lóg bele a képbe

A határhoz közeledve tudatosult bennem, hogy KÉT ÉVE nem voltunk Franciaországban. Most egyébként kellett egy engagement sur l'honneur (kb. "becsületszó") elnevezésű dokumentum, amiben nyilatkozunk, hogy az utazást megelőző 48 órában se covid-tünetünk nem volt, se nem érintkeztünk olyannal, akiről tudjuk, hogy covidos; illetve az oltási igazolásunkat fel kellett tölteni a TousAntiCovid appba, amiben QR-kód képiben tárolódott és bárhol kérhették (ez az ún. pass - vagy passe, így is láttam leírva - sanitaire, ami ellen állandóan tüntetnek bizonyos csoportok). Az engagement a kutyát nem érdekelte amúgy, de azért végig nálunk volt, ki tudja.

Az első megállót a tervezettnél hamarabb, már Metzben meg kellett ejteni, mert Dani "lejárt", már nem tud az autóban aludni, úgyhogy ilyenkor egy babakocsis séta jön. Nem bántuk amúgy, mert Metz gyönyörű, és - ld. fent - ezer éve nem jártunk ott.

Némi játszóterezés után folytattunk utunkat Dijon irányába. A második Danialvás/szülői séta keretében megkerültünk egy elég szép tavat:

Lac de Charmes

és olyan meleg volt, hogy egyesek szinte egy szál pelenkában fedezhették fel a parkoló környékét

Délután 4 körül értünk végül Dole-ba, eddigre mindhármunknak elege lett az autóban ülésből. A házikó pont úgy nézett ki, mint a képeken:

a sötétebbik faház a házigazdáké (csalás: ez másnapi kép, szombaton sütött a nap) 

A szúnyogok a képeken sajnos nem voltak feltüntetve.... de szerencsére kaptunk konnektorba dugható szúnyogriasztót, illetve az első bevásárlás alkalmával krémet is beszereztünk. De azért így se volt kellemes :D

A házikó belsejében némi módosítások szükségeltettek; például az állatbunda-szőnyeg nem tűnt túl Dani- és lecsöpögő püré-kompatibilisnak, a kapott babaágyat bevittük a hálószobába, hogy Daninak meglegyen a külön szoba (mi a nappaliban levő kanapén aludtunk), stb. Babakádat és etetőszéket is kaptunk a háziaktól, sőt, két üveg helyi sör is volt bekészítve a hűtőbe (gyanítom, nem Daninak). 

Másnap délelőtt felfedeztük Dole belvárosát, még felhős, kicsit nedves időben is gyönyörű!

"Petite Venise"

ezeket a cicákat kellett követni, hogy az ember kimaxolja az óvárost

51274547 szúnyog kedveli ezt

meg ezt is

itt megy el a Nantes-tól Budapestig tartó Eurovélo 6-os bicikliút

és mi is itt megyünk el

Délután sajnos nem kicsit volt nedves az idő, úgyhogy beszorultunk a házikóba. Szuper volt a szállás, de esős időre sajnos nem nagyon van(nak) felkészülve: bent nincs rendes asztal, se székek, se túl sok hely. De persze az ember nyaralni nem azért megy, hogy a szálláson legyen...

mielőtt eleredt volna az első, kimentünk azért

aztán sajnos már csak bentről néztük a kertet

Másnapra szerencsére kisütött a nap, úgyhogy a reggelt egy kis futással indítottam, olyan szép fények voltak!

ez itt a Doubs

Az első babaalvás idejére Auxonne-t vettük célba (20 perc autóval), hú, ez nagyon bizarr élmény volt! Festői kisváros, de egyrészt tök kihalt - sokan nyaralnak, de nagyon sok épület teljesen lakatlannak, számos üzlethelyiség pedig egyértelműen használaton kívülinek tűnt -, másrészt viszont tele van katonákkal, mert van ott egy (?) laktanya. Úgyhogy sétálgattunk a kongó utcákon, és ötpercenként szembejöttek velünk katonák... (Különösen nehéz volt ezt fejben helyretennem, mert a Downton Abbey-ben épp ekkor tartottam az első világháborúnál, és a sok harctéri jelenet után közvetlenül, élőben katonákat látni olyan volt, mintha egy pillanatra összeolvadt volna a sorozat a valósággal.)

illeszkedve a tematikába: fegyverraktár

Délutánra végre igazi nyári meleg lett, úgyhogy rögtönöztünk egy házi wellnesst Daninak a kertben (hozzávalók: kád, víz, kavicsok, üres ibrik, szülő(k) látótávolságon belül). A babaGDPR tiltja, hogy erről készült képet megosszak, helyette itt van az a rossz helyi bor, amit a hetedik (!) házassági évfordulónk megünneplésére vettem aznap estére. Igazán különleges volt hatszáznegyvenöt szúnyog társaságában iszogatni.

Kedd volt a keddvenc napom. Beaune-ba autóztunk, ahol a fő látnivaló az 1443-ban alapított Hotel-Dieu kórház(ból kialakított múzeum - és oltópont!), de az egész belváros gyönyörű volt, na és olyan szuper parkot találtunk Danimozgás végett...!

a galambász háza (hotel/étterem): minden (?) ablakban van egy galambszobor!

az előző templomhoz tartozó paplak

Hotel-Dieu, Dani első alvamúzeumlátogatása

a(z egyik?) kórterem, a korabeli GDPR jegyében

kedvenc képem :))))

a Bouzaize nevű folyócska, ami a belváros és a Bouzaize park között folyik, szemtelenül átlátszó vízzel és sok kedves kacsával

Dani kicsit szkeptikusan figyeli a nagyobb gyerekek értelmes éttermes szerepjátékát 

Parc de la Bouzaise, nófilter!

na ezt nagyon szeretik a tigrisek

a parkbéli kopasz cédrus, ami a legkevésbé se tűnik kopasznak

Amikor Dani megunta a szó szerint fel-alá mászkálást, a kacsák és a halak megfigyelését és a kutyák láttán való boldog rikkantgatást és szép, szabályos, mutatóujjal emberekre mutogatást (:D), elaludt a babakocsiban, mi meg igyekeztünk annyit felderíteni még a városból, amennyit csak lehet. Persze mindez szigorúan a parkbeli pikniket követően (fölnőtteknek friss bagett kecskesajttal, egy méter alattiaknak spenót lepényhallal, püré képibe', egyenesen a helyi őstermelő nagyáruházból). 

Még egy fagyi is belefért a második alvás alatt, ilyenre is rég volt példa :))
B. elmondása szerint ez volt a legfinomabb citromfagyi, amit valaha kóstolt.

Otthon következett egy kiadós kinti vizezés, és a Titanicot is újrajátszottuk:

a 2021-es verzióban egy maszkba ütközve süllyedt el

Szerdán reggel vad erdei kalandokra indultunk, a 14. számú Martos Flóra úttörőcsapat favágófalucskát mentünk megnézni (Les baraques du XIV), ami a középkorból maradt fenn egyedüliként a tizenöt kis településecske közül (hogy hívják ezeket magyarul rendesen???), és ma félig-meddig skanzenként látogatható. A telep maga nyitott, a házakat pedig nyitvatartási időben lehet megtekinteni, a bennük bemutatott fa-related foglalkozásokkal együtt.

Jól nézett ki nagyon, meg az egész erdő is (mind a kilencezer-háromszázhetvenöt szúnyoggal együtt). Egy kicsit nehéz volt babakocsival átkelni az összes mocsáron, de megoldottuk. :D

kívánságtölgy à la Siratófal

Estefelé egyedül sétáltam a belvárosban, annyira szép volt a napsütésben/naplementében!

ez egy képkeret, amit direkt a hozzám hasonló instahercegnőknek tettek ki az óváros több pontjára is

balra az "a Rhône-tól a Rajnáig"-csatorna, jobbra az V. Károly-csatorna

Csütörtökön megnéztük Dijont! Nekem Beaune sokkal jobban tetszett, el vagyok szokva a nagyvárosoktól. Szép volt azért, de túl intenzív (el se merem képzelni, mit szólnék Budapesthez). Szerencsére itt is volt szuper park mindenféle mászási és felfedezési lehetőségekkel.

random belső udvar

reggeli fények, reggeli néptelenség

"itt kezdődik a tenger, ne szemetelj ide"

nemcsak belváros van ám, hanem ilyen sztálinista negyed is - jobbra a (szegény) Rameau-ról elnevezett konzervatórium

új kedvenc szökőkutam van, sajnos nem működött

ceci n'est pas Paris

OFF café, szép újhullámos, ahogy az dukál, a pohár teteje is papírból

ez meg egy ilyen random kikötő, itt parkoltunk (nem a vízen, nem hajóval)

Pénteken nyugis napot tartottunk Dole-ban; azzal kezdtem, hogy amikor a fiúk reggel elmentek sétálni, én is elindultam, hogy a közeli hídról az előző nap látott gyönyörű reggeli párákat lefotózzam, hát pára nem volt, de volt napkelte, és végül csatlakoztam a fiúkhoz.

Délután is nagyon szépet sétáltunk az egyik csatorna mentén:

Dani ébredése után gyorsan megjártuk a piacot (minimális kínálat volt, de az legalább drága és éretlen, a legjobb kombináció), majd a fiúk hazamentek, én pedig megnéztem a katedrálist és Pasteur szülőházát. A katedrális önmagában se volt rossz, de leginkább egy Jézus életéről szóló fafaragvány-kiállítás fogott meg. Az ábrázolásból ítélve a célközönség inkább az ifjabb korosztály, de felnőttként is érdekes volt, kicsit giccses, elég kedves, és különösen szimpatikus volt a diszkrét, hátulról ábrázolt feszület a végén.

A Pasteur-múzeum elég gagyi volt, különös tekintettel a Pasteur és a dinoszauruszok című időszakos kiállításra... Otthon viszont ez a látvány fogadott:

Szombaton, az utolsó napunkon, a kimaxolás jegyében két kisebb települést vettünk célba, Arbois-t, ami szerepel a régió tizenkét legszebb városának listáján (amin Dole van az első helyen!), és Poligny-t, amit már nem emlékszem, miért választottunk, nekem mindenesetre mindig Polignano a Mare jut róla eszembe, ahol száz éve jártunk B.-vel, még messze pre-Dani (sőt szerintem messze pre-esküvő). Hja, aki állandóan utazik, ugye.

Arbois valóban gyönyörű volt, nagyon hangulatos, maradtam volna még, de Dani első alvása alatt be is sétáltuk.

Pasteur árnyékában ;)

Poligny nem volt túl izgalmas, igaz, eddigre eléggé elfáradtunk - többek között abban, hogy azon a lakótelepen, ahol Danit letettük a földre mozogni, odajött hozzánk a helyi bolond néni, monologizálni és kérdéseket feltenni (úgy, hogy nettó öt foga volt nagyjából). Avagy hogyan tudtuk meg egy vadidegenről "ismeretségünk" első 20 másodpercében, hogy volt tüntetni a klímaváltozás ellen és hogy oltásellenes... 

"sajtok és borok" - elnézést, ez Franciaország?

Polignyban, de máshol is, borzasztó zavaró volt, hogy a belváros/óváros tele volt autókkal. Az egy dolog, hogy nem lehet egy rendes fotót készíteni egy cuki kis térről, mert minden szögből csak az autók látszanak, de baromi szűkek a járdák, viszont az úttesten megy a forgalom / a járda mellett ott parkolnak... Meg valahogy olyan kiábrándító, ahogy egy idilli, hangulatos, macskaköves kis terecskén ott dübörögnek el a kocsik. 

Szombat este egy rövid, ámde annál szenvedősebb futást követően bepakoltunk újfent a kocsiba, és vasárnap reggel 3/4 7 körül el is indultunk haza.

Az első megálló hazafelé teljesen véletlenszerűen Til-Châtel volt, amire azért esett a választás, mert Dani már nagyon reklamált, és ez a település esett a legközelebb az autópályához, de akár direkt is mehettünk volna ide, nagyon cuki falu volt, szuper játszótérrel (amit nem fotóztam le)!

az előző képen beharangozott (!) 12. századi templom, sajnos zárva

ott parkolunk a fehér előtt :)

Ennek a nagyon változatos hétnek az utolsó állomása pedig Toul volt ("Túl, túl, messze túl, mi van a hegyen messze túl?"), aminek van egy saját, gyönyörű Szent István-bazilikája (katedrálisa), és az eddigi legjobb játszótér, amihez szerencsénk volt. Úgy veszem észre, kicsit megváltoztak a prioritásaink meg hogy mit veszünk észre egy városban... :D

Szép volt, intenzív volt, kicsit túl sok volt. Daninak főleg - abszolút egyértelmű abból, ahogy egy hete (nem) alszik. Sajnálom, hogy nekünk ezen az áron volt jó, nem jó érzés. Nagyon nehéz elengedni azt, hogy "de most vagyunk itt, most kell megnézni". Ha rajtam múlt volna, sokkal többet maradtunk volna a szálláson, de engedtem a nyomásnak, hogy menjünk, újra és újra, és nem akarok úgy tenni, mintha én ne lettem volna kíváncsi ezekre a helyekre (vagy általában kb. bármi újdonságra). Egy kicsit valószínűleg kevésbé voltam kíváncsi, mint B., de a közös felfedezés, az élményszerzés vágya vitt engem is azért. Nehéz ezt ennyi nemutazás, bezártság és monotónia után egyensúlyban tartani, és nem is sikerült. Szóval szépek a képek, de komoly lelkiismeret-furdalás van mögötttük; remélem, majd nem erre fogunk emlékezni (vagy max. tanulságként, hogy legközelebb nyugisabb utazást szervezzünk).