Kedves Naplóm!

A bölcsivel nagyon elégedett vagyok. Dani tőlünk külön töltött idejével kevésbé, illetve azzal is kicsit kevésbé, hogy keveset levegőznek - javukra legyen mondva, tegnap és ma is kint volt a Katica csoport (♥️), pedig miután tegnap udvaroztak, nem néztem ki belőlük, hogy ma is kiviszik a gyerekeket. Most úgy néz ki a nap, hogy Dani 6 körül kel (inkább fél-3/4 6), akkor két órát töltekezünk egymásból, 8 körül viszi B. a bölcsibe, hogy ott mi történik, az ugye rejtély, ezen a héten a kapott képek alapján volt tornaterem, festegetés meg kétszer levegőzés - meg ugye alvás, Dani ezen a héten volt, hogy kétszer, volt, hogy egyszer aludt csak, alakul ez még. Délután fél 5 körül megyünk érte, most, hogy mozgásképtelen vagyok, B. hozza, hálistennek neki bezzeg nagyon rugalmas a főnöke, és ameddig a munka el van végezve, addig nem érdekli, hogy B. feláll egy félórára a gép elől, hogy elmenjen a fiáért. Dani jókedvűen jön haza (reggel minimálisan vagy egyáltalán nem sír), nincs teljesen kifáradva, viszont általában éhes, úgyhogy ilyenkor második uzsonna, aztán közös idő, könyveket nézegetünk főleg, de van, hogy igényli még a mozgást és fel-alá mászkál a lakásban, majd fél 7 körül esti rutin, 7 körül alvás. Eddigre már elég fáradt, és könnyen el is alszik, szóval bármennyire is korai a kelés reggel, nem akarok kísérletezgetni azzal, hogy még ébren tartom, hogy ne kezdődjön hajnalban a nap. Dani kiegyensúlyozott, jókedvű, velünk és a tárgyakkal egyaránt nagyon kedves, ami elnyeri a tetszését, azt megsimogatja, sőt, mostanában megpuszilja. És nem utolsósorban nagyjából egészséges is, a múlt pénteki lázat azóta se értjük, mert azóta se volt 37 fölött a hője; taknyosnak kicsit taknyos, picit köhög is, de semmi vész. Étvágya és jókedve töretlen, úgyhogy nem aggódom. :)

A térdrovatban is jó hírek vannak: sikerült egy trieri klinikára már jövő keddre időpontot kapnom az MRI-re! Nagyon megkönnyebbültem, mert Luxiban a legkorábbi időpont dec. 7. lett volna, és akkor még onnantól mire eredmény lesz, mire meg tudom beszélni a dokival, mire esetleg műtét, ha arra van szükség... Ráadásul kaptam receptre gyógymasszázst, ma volt az első alkalom, és nagyon jólesett (azért nem minden pillanat). 

A jövő hét végéig még mindenképp itthonról dolgozom, próbálom minimalizálni a térdem terhelését. Alapvetően amúgy heti háromszor kötelező most bejárni, és sajnos eléggé úgy tűnik, hogy a főnököm (akivel nem dolgozom együtt, csak neki reportálok) a fejébe vette, hogy márpedig üljek az irodában heti három napon legalább 5-ig, és ebből az egyik a péntek legyen, én meg sajnos a fejembe vettem, hogy ez márpedig nem így lesz, mivel tudom, hogy a munkám elvégezhető más beosztásban is, és a gyerekemmel együtt tölthető időről sem vagyok hajlandó lemondani, úgyhogy most nem vagyunk jóban. Nem is igazán értem, mi a baja, teljesen olyan, mintha rajtam akarná leverni, hogy ő anno négyhónaposan bölcsibe adta a lányát és visszament dolgozni teljes munkaidőben. Ezt ugyanis felhozta érvként, amikor erről beszéltünk, és mondta, hogy nem bánta meg. Nekem ez az attitűd elképesztő, és fáj a szívem ezekért a kisbabákért, visszamenőleg is. Van egy másik kolléganőm, aki szintén négy hónappal szülés után jött vissza nemrég, már a második gyereke mellől, és ő sem azért, mert rá voltak kényszerítve... Áh, túl közép-európai vagyok én ehhez. Sose fogom megérteni, hogy minek az embernek gyerek, ha 4 hónap után megelégszik napi 2-3 óra közös idővel (a kényszerhelyzet nyilván más). 
Még a munkahelyemhez azt akartam mesélni, hogy jött egy új posztdok, akinek az asztalszomszédjáról kiderült, hogy nincs beoltva (és az irodában nem kötelező a maszk, csak a közös használatú helyiségekben), úgyhogy felállt és közölte, hogy kér másik irodát, mert neki két pici gyereke van otthon, akiket nem hajlandó veszélyeztetni. Szerintem tök jogos. Mire az egyetem: nincs másik hely, bocsesz. Szerintem ez tök gáz. Oké, hogy kényszeríteni senkit nem lehet az oltásra, és azt se tudom, hogy az a bizonyos asztalszomszéd miért nincs beoltva, de szerintem járványhelyzetben ha valaki nem érzi magát (vagy a gyerekeit) biztonságban, akkor igazán a minimum, hogy találnak neki egy másik helyet... Vagy dolgozhasson otthonról foreva and eva. De azt is megérteném, ha ez utóbbi opciót pont ő maga utasítaná el, elvégre joga van az irodájában lenni, másokkal találkozni, a benti szakkönyveket használni, stb. Elő kellene itt is írni a kötelező oltást (mínusz nyilván az orvosilag indokolt esetek).