anyás hétvége

Nagyon rég volt már ilyen: csütörtök óta kettesben vagyunk Danival, B. családozik. Teljesen el vagyok szokva ettől, "elkényeztet" a bölcsi, meg hogy alapvetően mindig ketten vagyunk rá, úgyhogy kicsit aggódtam is. :D De (nyilván) nem volt miért, bár pihentetőnek nem mondanám a hétvégét - más értelemben viszont nagyon feltöltött és jólesett.

Szombaton délelőtt (kívánságra) buszoztunk és villamosoztunk. Szuper, hogy olyan helyen lakunk, ahol egyáltalán nincs tömeg, sőt, az egyik buszon konkrétan csak mi voltunk! Délután elmentünk megint a Kass-tanyára, rengetegen voltak, Dani eléggé meg is illetődött (én is mondjuk), de szerencsére a zajos gyerekcsapat egy idő után elhúzott, és maradtak az állatok meg a nyugi. Most már, hogy Dani önállóan megy, látszott, hogy ezt is sokkal jobban élvezte, mint pár hete, amikor főleg vitette magát.

Tegnap délelőtt gyönyörű idő volt, úgyhogy a (kirchbergi) arborétumba mentünk, ezúttal babakocsival, és ez nagyon jó ötletnek bizonyult egyrészt a közlekedés végett, másrészt mert Dani nagyon lelkesen tolta. Bogyókat kellett keresni, de végül a levelek és dobálható kavicsok, ágak is megtették. (Találtunk bogyókat is. Huhh.)

Délutánra elromlott az idő, úgyhogy a közös játszóterezésből inkább vizes játszóterezés lett... Marciékkal találkoztunk, nyolc hónap után újra... Most megint kb. azonos szakaszban vannak a fiúk. :) Néha vetettek egymásra egy-egy óvatos pillantást, de elsősorban (nyilván) mi szülők interaktáltunk. Dani lelkesen pacsált, sarazott és dobált kavicsokat a folyóba, miután félórát áztatta magát a hintán... :D Csuromvizesen értünk haza, de nagyon jó volt!

Még mindig úgy látom, érzem, könnyű Danival, ráadásul egyre jobban beszél, továbbra is mindent megért (illetve hát egyre többet), a napi egy alvással is SOKKAL könnyebb tervezni (ráadásul sikerült átállni a babakocsisról a benti alvásra pár hete), és így, hogy jár, új/más programokat is lehet vele szervezni, mint eddig. Hogy a bölcsi, a tőlünk távol töltött idő milyen hatással van rá, azt nem tudom megmondani, de őszintén szólva nem látom, hogy ártana. Majd kiderül pár év múlva, a terapeutájánál...