azóta

Hát nem tudom, mit lehetne írni. Őszintén, ha valaki megkérdezi, 2022-ben hogy képzelek el egy háborút, egész biztosan nem azt válaszolom, hogy rakétákkal, tankokkal és úgy általában, hús-vér emberekkel harcolna bármelyik fél is. Hanem nem tudom - korlátozó szankciókkal? Atommal? Elképzelhetetlen, hogy katonák menetelnek és lőnek. Ez a törikönyvem, nem a jelen. 
Nehéz mással foglalkozni, másra gondolni, nem átengedni magamat a szorongásnak. Nehéz értelmet találni a hétköznapi tevékenységekben. Legszívesebben szorosan magamhoz ölelném a családomat meg a barátaimat és elrohannék. (De hova?)