hosszúhétvége az Ardennekben

Szeretnék első körben a szállásunkról áradozni. Egy olyan, de OLYAN AirBnB-ben laktunk...! De olyanban...! Nem is az, hogy pont úgy nézett ki, mint a képeken, hanem még úgyabbul, és az elképzelhető maximálisnál is jobban fel volt szerelve.

A konyhában volt háromféle kávéfőző, természetesen mikró és pirító, továbbá a hűtőben feketeribizli-szörp, szénsavas és mentes víz, illetve a mélyhűtőben két jégkrém :D, a szekrényben kétféle müzli, egy csomag tészta, mindenféle nyersanyag, stb-stb.

Nappali, itt szinte nem is voltunk, de egyik délután sziesztáztam a kanapén, hihetetlenül kényelmes volt!

Étkező, ide is csak fotózni jöttem :D

Az egyik (!) fürdőszoba :D

Egy a három hálószoba közül :D

és a kilátás belőle

Dani szobája :D

Ami erre a kertre nézett. Még van sufni is, csak nem látszik, szelektív kukákkal, biciklikkel, bukósisakokkal, kinti gyerekjátékokkal, grillezőfelszereléssel... Őrület! 

Az odaúton (szűk két óra) egy helyen álltunk csak meg, Torgnyban, nagyon szép virágos falucska, szerencsére előkerült egy fekete cica és egy nagy kutyakaki is, úgyhogy mindenki talált kedvére való látványosságot. Meg volt egy jó kis játszótér is :)

Az idő itt még nem volt túl jó, de mire a szállásra értünk Renwezbe (igen, ez tényleg egy településnek a neve), kitört a kánikula. Az is kiderült, hogy én a pakoláskor totálisan ignoráltam a tényt, hogy az első napra 27 fokot és napsütést mondanak, és bár direkt egy tó közelében foglaltunk szállást, se magamnak, se Daninak semmi strandcuccot nem pakoltam. Még az a szerencse, hogy B. észnél volt, és legalább a naptejet elrakta az utolsó pillanatban, én meg beraktam "végülis elfér" alapon egy rövidgatyát Daninak (és magamnak is). Illetve az is a szerencse, hogy volt vagy 50 konyharuha a szálláson, és az egyikből nagyon ügyesen eszkábáltam Daninak fejfedőt.

A szállás felfedezése és némi ebéd utáni alvás után mentünk is a strandra. De még közben elmesélem, hogyan viselkedtem felnőtt módjára: amíg Dani aludt, elmentem a negyedórára levő kebaboshoz ebédért, de kiderült, már a rendelés leadása után, hogy csak csekkel (!!!!) vagy készpénzzel lehet fizetni. Automata 3 percre volt ugyan a legközelebbi, de vajon működött-e. Ezek után vajon visszamentem-e a kebaboshoz. (Végül a Lidlben vettem mindenféléket ebédre.)

Szóval a strand. Daninak ez volt az első vizes élménye, és ahogy számítottam rá, az elején húzódozott, de szép fokozatosan magától kezdett érdeklődni a víz iránt és odáig jutott, hogy el is hasalt a vízben egyszer (nem világos, hogy mennyire szándékosan, de nem volt nagyon kétségbeesve utána).

Amikor elég lett a vizezésből és egyesek kifagyizták magukat, akkor elindultunk kicsit sétálni a tó partján, olyan szép volt! Dani kicsit el is aludt a hordozóban :)

Délután-este a kertben voltunk (nagyon kéne egy kert itthonra is), aztán éjszaka megérkezett a lehűlés egy nagyon hangos vihar képibe (természetesen csak a 18 éven felüliek ébredtek fel rá). Előtte gyönyörű színes volt az ég:

Másnap valóban hűvösebb lett (elégtétel!), és a szomszédos Revin nevű kisvárosba kirándultunk. Nagyon jó volt, ilyen igazi felfedezős városnézés mindenkinek. :)

ez a kép szerintem annyira édes lett :))))

Szerencsére egy idő után az ég is kiderült, az esőkabát is lekerült.

a legizgibb látványosság :))))

instagyerek, azonnal odament a piros zsaluhoz pózolni :P

minőségi ebéd! :D

Délután a városkánkban sétáltunk, felfedeztük a játszóteret, megpróbáltunk bejutni a templomba, sajnos sikertelenül, Dani nagy csalódására. Meg a mienkre is, de mi meg tudtuk érteni, hogy zárva van (bár amúgy nem tudom megérteni, mert miért???), Dani viszont még vasárnap reggel is próbálkozott a kilinccsel... 

Az időjárást kicsit nehéz volt lekövetni ezen a szép péntek délutánon, esett/beborult, majd tűzött a nap, majd újra ugyanez. Ötször. :P

Szombat reggel végre eljutottam futni, természetesen a tópartra. Az első 3 kilométer nagyon nem esett jól, valahogy nem találtam a ritmust, szenvedtem, de aztán átmentem a tó túloldalára és ott valahogy jobb lett, úgyhogy kihoztam magamból összesen hat és fél km-t, amivel meg vagyok elégedve. 

Aztán felfedeztük a legközelebbi nagyvárost, Charlesville-Mézières-t, ahol a parkolóban AZONNAL megtalált minket a helyi bolond néni, és a luxemburgi rendszámunkat látva arról panaszkodott, hogy a luxemburgi autópályák milyen rossz állapotban vannak (!), mert hogy tele vannak kátyúval. Nem nagyon tudunk a néniről semmit, de ez alapján szinte 100%-os bizonyossággal állítható, hogy életében nem járt Luxemburgban, vagy ha mégis, akkor is repülővel. :P

Maga a város (mármint nem Luxi) nem volt nagyon izgi, nemtom, nekem legalábbis nem jött be. Szép-szép a belváros, de valahogy semmi extra. Ellenben a piac, na az szuper volt! Vettünk is ebédet egy autentikus marokkói bácsitól. :)

nyitott templom!!! Dani alig akart kijönni :)

Ez volt a játszótér. Mármint ez mind. 

Délután a kertben voltunk, aztán visszamentünk a viharos tópartra, ahol éppen egy aquatlon zajlott (micsoda szó, most tanultam: úszás + futás), aztán a játszótérre, meg a focipályára...

Aztán megint esett az eső, és vége lett a szombatnak is. 

Vasárnap nagyot takarítottunk, aztán elindultunk hazafelé, egy kis megállóval Montcornet-ban, ahol volt egy (bezárt) középkori várrom, meg egy (szintén bezárt) skanzen, meg három gyönyörűszép kis tó. Aztán onnan egyenesen mentünk is haza (volt még egy, érdemibb megálló tervben, de Dani elaludt az autóban, úgyhogy inkább mentünk tovább). 11 körül már otthon is voltunk.