"filhalmoninak milyen ajtaja van?"

Tegnap Danit életében először elvittük a Philharmonie-ba, vagyis én, mert B. zenekarának nyílt próbája volt, és szerencsére teljesen kisgyerekbarát időpontban, 10-től 12-ig. Dani teljesen odavolt, amikor mondtuk neki, hogy ez lesz a program; egyébként is - ahogy számítottunk rá / reméltük - nagyon érdeklődik a hangszerek iránt, B. brácsáján néha "játszhat"; amikor a sógorom itt van (ahogy épp ezen a hétvégén is:)), akkor meg az ő csellója a sláger, de amikor az autóban (klasszikus) zene szól, akkor is mindig megkérdezi, hogy "ez milyen hangszel?" (általában tutti részeknél :D). Na, amikor kiderült, hogy meg lehet nézni egy egész zenekart élőben, onnantól neki nem volt nyugta, menni akart már szinte ébredés után, de sikerült egy kis játszóterezéssel kihúzni 3/4 10-ig. A Philharmonie-ban először picit meg volt illetődve, nagyon fegyelmezetten leült a sógorom mellé a nézőtéren, de aztán felengedett és elkezdte kérdezni, hogy "hol van apukád?" - mondtam is B.-nek, hogy hangszert kéne váltania, mert a brácsaszólam láthatósága nem az igazi... -, "mikol játszanak olgonán?", "hol vannak dobok?", stb. Szerencsére kevesen voltunk, és mindenki a zenészek rokonai/barátai/ismerősei, úgyhogy nem volt gond, hogy Danival odasétáltam a színpadhoz, és onnan nézte (bámulta) a karmestert, akinek valahányszor elhangzott a szájából, hogy "tuba", valahogy mindig kiszúrta és vigyorogva elismételte. :D Aztán udvariasan suttogva megkérdezte, hogy "mikol medünk haza?", úgyhogy elindultunk, de még visszaült kicsit a sógorom mellé, így végül összesen kb. félórát voltunk ott. Úgy láttam, hogy nagyon élvezte és érdekelte, úgyhogy mindenképp visszük majd hasonló programokra (amúgy is tervben volt), csak általában legalább kétszer ennyi idő az összes, gyerekeknek szóló "hivatalos" program (ezért is nem voltunk eddig semmi ilyesmin).