helló, június!

Már megint méltatlanul hanyagolom az írást, pedig olyan szép napokat élünk, hogy kár lenne csak úgy elsiklani felettük. Több mint egy hete szakadatlanul süt a nap, gyönyörű kék az ég, és az előrejelzés szerint ez még jó darabig így is lesz - most van idén nyár. Pünkösdre itt volt anyukám, olyan szívmelengető mindig nézni, ahogy Danival együtt vannak, szuperül elbeszélgetnek, órákat töltenek kettesben a játszótéren. Ha már Dani: ebben a hónapban lesz három éves. Hihetetlen, és közben természetes, hogy már ennyi idő eltelt. Marad a bölcsiben jövő nyárig, és utána kisiskolás lesz (talán ez a legkevésbé riasztó terminus). Továbbra is végtelenül kedves, érdeklődő, okos, jó humorú gyerek, élvezet a vele töltött idő. A hatvankettedik "miélt?" kérdés azért tud fárasztó lenni. :D 
A munkámat nagyon szeretem, jól érzem magam; már letelt a próbaidőm fele, és ennek alkalmából a főnök el is beszélgetett velem: nem csak én vagyok elégedett, hanem ő(k) is velem, úgyhogy minden jó. Magabiztosabb vagyok a fordításaimban, már lektorálhatok is másokat, egész jól fel tudom már mérni a munkabírásomat, és vannak szövegek, amiknek már a kódjából tudom, hogy mi várható. Vannak ilyen "pinch me" pillanatok, amikor nem hiszem el, hogy itt dolgozhatok. :))