#gyerMekszáj

D: - Mit olvaszol?
én: - Egy olyan könyvet, ami arról szól, hogy hogyan kell az olyan kisgyerekekkel foglalkozni, amilyen Te is vagy.
D: - Megmutató!
én: - Tessék, látod, ebben szinte csak betűk vannak, nincs benne kép.
D: - Hol van benne szimogatász?

Hanyatt fekve, keze a tarkója alatt: "- Kezedbe feküdtél!"

D: - Losszat álmodtál...
én: - Igen? Mit?
D: - Hod nadon csípős csilit ettél, ami felnőtteké volt! De volt hozzá édes méz isz.
én: - És mi volt benne a rossz?
D: - Szemmi, nadon finom volt!

D: - Lia* milyen nelven tud beszélni?
én: - Héberül, angolul, és egy picit magyarul.
D: - Hébel nem isz nelv!
*öcsém barátnője

D: - Ez mi?
én: - Ez a zongora.
D: - Hol kell bekapcsolni?
én: - Be van kapcsolva.
D: - Jó.
[3 perccel később]
D: - Hol van ongora?

Nyújt felém egy papírlapot: "- Nem lehet megfogni, melt elektlomosz, ész belemegy elektlomból szálka kezedbe ész ki kell szedni tűvel!"

Kaputelefonál (a vonal másik végén hol az alsó szomszédunk, hol egy elefánt (!) vagy egyéb más állat): "- Hoztál ajándékot? Jó, akkol bejöhetsz!"

"Vivien ma nem med bölcsibe, melt az ő utcájukban ma vaszálnap van."

Rég lemerült digitális lázmérőt odatartja az egyik plüsshöz, megnyomja a gombot rajta: "- Lemélted, ész ez az állat fél hálom!"